Látták?

Csakhogy nem megy. A kísérlet már ott megbukott, hogy míg az olaszok, tán az egy Szaúd-Arábiát kivéve, a legharmatosabb ellenfelet kapták az eddig látottak közül, a brazilok véres verítékkel (és bírói tévedéssel…) győztek. Közbevetőleg: fel nem tudom fogni, hogy miért kellett a brazil–törökre dél-koreai bírót küldeni? Derék, mosolygós, roppant igyekvő játékvezető, aki már a mérkőzés elejétől többször is "megette” mindkét fél furfangjait a szabálytalanságok megítélésekor. A végére meg feltette a koronát a tizenegyessel és a kiállítással.A brazilok majdnem úgy jártak, mint a franciák. Elegánsan, szépen, könnyedén akartak nyerni, és némi sértett meglepetéssel vették tudomásul, hogy elfelejtették átnézni a török labdarúgás történetének legutóbbi fejezeteit. Itt a pályán kellett észrevenniük, hogy például brazilnál is brazilabb a török Bastürk vagy Hasan Sas. Meg egyáltalán: egy csöppet sem megilletődött, oroszlánként harcoló csapattal találták magukat szembe, amelyik ezenfelül nagyon jól képzett és összeszokott. Nagyon is szükségük volt a négyszeres világbajnokoknak minden tudásukra, hogy felülkerekedjenek.Végül is akármilyen esendő volt a játékvezető, Brazília megérdemelte a győzelmet. Jobb csapat a brazil, de csak ha mindent belead. Akkor viszont alighanem verhetetlen lesz. Játékosai technikailag változatlanul mindent tudnak, csodásan improvizálnak, és gyorsabbak lettek. Nem futásban, mert abban mindig is kiválóak voltak, hanem támadásépítésben. Ismét érvényes lesz itt a mondás: a brazilokat kell legyőzni annak a csapatnak, amelyik világbajnok akar lenni…No most ezek közt lehetnek az olaszok. Csak hát az Ecuador elleni mérkőzésből keveset lehetett megtudni. Könnyű győzelem, csupán annyi erőfeszítéssel, amennyi éppen szükséges. Az olaszok azért sejteni engedték, hogy ezúttal is hozták, ami mindig is legnagyobb erényük volt: irtóztatóan erős a védelmük, és döbbenetesen gólérzékeny a támadósoruk. Technikailag hibátlanok, fifikásak, és a végletekig tágan értelmezik a test test elleni játékot. Gyors, korszerű focit játszanak, és ezúttal úgy tűnik, nagy biztonsággal. Trapattoni elégedett mosolya mindent elárult…Még egy gondolat Rivaldóról és az ő nagy jelenetéről a szögletzászlónál. Tudják, amikor a fejét fogva esett össze, miután egy odarúgott labda éppenhogy eltalálta az oldalán. Amiből következően az a szegény kis átvert dél-koreai játékvezető kiállított egy magából kikelt török fiút. Szóval tudom én, hogy az ilyen trükkök is hozzátartoznak napjaink focijához, de ehhez a nagy játékintelligenciájú brazilhoz sehogysem illett ez. Számomra Rivaldo napjaink kiválasztott keveseinek egyike. Mondhatnám kissé fellengzősen, hogy a játék legjobb mesterei közt a néhány művész egyike. Amilyen Zidane vagy Vieira vagy Figo. Nem méltó hozzá ilyen olcsó mutatvány.És tetejében ilyen ügyetlenül… Ilyen leleplezhetően… Ejnye-bejnye…