Mi történt Mészáros Ferenccel, a Vasas korábbi klasszisával? (Fotó: Imago)

– Bubu, jó reggelt…!
– Szervusz.

– Nem zavarlak?
– De, zavarsz!

– Hogy vagy?
– Minek hívtál?

– Portugáliában játszik világbajnoki selejtezőt a magyar válogatott, és tudom, hogy téged ott a mai napig tisztelnek mint a Sporting egykori népszerű, sikeres kapusát. Erről a meccsről kérdeznélek…
– Nem nyilatkozom. Már százszor elmondtam, hogy hagyjatok, hagyjanak békén!

„TÖBB MINT TIZENÖT ÉVE NEM LÁTTAM”

Izsó Ignác, a Vasas korábbi ötszörös válogatott centere sem lepődött meg, amikor elmondtam neki, hogyan fogadta a legendás kapus a hívásunkat. „A Vasas történetének alighanem ő volt és hosszú ideig ő is maradt a legjobb kapusa. Különleges adottságokkal rendelkezett, s mi ott elöl nyugodtan figyeltük az ellenfelek akcióit, mert tudtuk, hogy Bubu bravúrokra is képes. Úgy emlékszem vissza a hosszú-hosszú közösen eltöltött évekre, hogy kedvelt engem. Emlékszem, még futballcsukát is kaptam tőle. Furcsa lesz, amit mondok, de több mint tizenöt éve nem láttam. Amikor közös rendezvényen lehettünk volna együtt a Vasas-pályán vagy valamelyik étteremben, amikor Illovszky Rudolf szerette volna egybegyűjteni, újra együtt látni a hetvenhetes bajnokcsapatunk tagjait, sohasem jött el. Mindig beszéltünk róla, mindig hiányoltuk, de egyikünk sem tudja megmondani, miért nem kíváncsi ránk, miért fordított hátat egykori barátainak, csapattársainak, a Vasasnak, a múltjának…”

Rövid, baráti hangulatú beszélgetés Mészáros Ferenccel. A népszerű Bubuval, a 29-szeres válogatott kapussal, aki április 11-én lesz 67 éves. Nem így terveztük. Ennek az írásnak most arról kellene szólnia, hogyan várja a közelgő világbajnoki selejtezőt Mészáros Ferenc, aki világbajnokságokon is szerepelt a magyar válogatottban, aki évekig védett Portugáliában.

Tudtam, tudtuk, hogyan fogadja az érdeklődést, hiszen ez már a sokadik próbálkozás az évek során. És mégis, úgy van vele az ember, hátha most sikerül, hátha jó passzban lesz. Vidám hangulatban ébredt, és hajlandó legalább három-négy mondatot kipréselni magából esélylatolgatás gyanánt. De nem… Már elsőre is sejteni lehetett, hogy ebből sem lesz mélyinterjú. Bubu kezdésként felvette a kagylót, nem szólt bele, gyaníthatóan azt hallgatta, ki merészeli zavarni, s aztán a következő próbálkozásnál már ki sem csengett a készülék, megszűnt, eltűnt a vonal. A kitartó, sokadik telefonálás végén csak felvette, és ez lett belőle: „Nem nyilatkozom, hagyjanak engem békén!”

Ezt mondja évről évre. S nemcsak nekünk, újságíróknak, hanem a korábbi csapattársainak is. Nehéz kifürkészni a titkát, gyakorlatilag lehetetlenség megfejteni, mitől zárkózott be ennyire. Futballistaként egészen másfajta ember volt, a szó jó értelmében igazi csibész, vagány, aki a legizgalmasabb meccsek közepette is képes volt a „bohóctréfára”, a trükközésre, s ha a kedve úgy hozta, kapujából messze-messze kifutva cselezgetett, szlalomozott a labdával, mint valami fedezet.

Ezért is szerették! A csibészt, aki görbe tükröt tartott a diktatúrának. Mert róla sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ő volt a „szocialista embertípus” mintája. Az öltözködése, a betyáros bajsza, a loboncos haja, a szókimondó stílusa tette őt lázadóvá – példaképpé.

Mi történt a klasszis kapussal? Mi történt Mészáros Ferenccel, aki Soroksáron született, ott is kezdte el a pályafutását a VM Egyetértésben, onnan igazolta át 18 évesen a Vasas, ahol aztán a legnagyobb sikereket érte el.

„BIZ' ISTEN MEGPRÓBÁLOM MÉG EGYSZER FELHÍVNI”

Komjáti András is, aki nemcsak csapattársa volt Bubunak, hanem túlzás nélkül mondhatjuk, baráti kapcsolatot is ápoltak. „Azt tudom, hogy Feri ott volt Illovszky Rudi bácsi, majd Várady Béla temetésén. A lelke és a szíve odahúzta a búcsúztatókra. Akkor és ott úgy érezte, mégiscsak a Vasas-család tagja. Ám sem előtte, sem utána nem jött közénk, nem volt kíváncsi ránk. Magam is többször hívtam, kérleltem, szinte könyörögtem neki, mondván: Bubu, gyere. Együtt leszel a régi csapattársaiddal, beszélgetünk egy jót, nosztalgiázunk kicsit. Hiába győzködtem. Olykor előfordult, hogy azt mondta, ha kíváncsi vagy rám, gyere ki hozzám, itt dumálhatunk, de én nem megyek. Az idén lesz negyven éve, hogy a Vasas legutóbb bajnoki címet nyert. Együtt szerepeltünk volna a csapatban. Megpróbálom, biz' isten megpróbálom még egyszer felhívni, elhívni, de tudom előre, mi lesz a válasza…”

Igaz, meg kellett küzdenie a csapatba kerülésért Tamás Gyulával, az angyalföldi klub vezetői büszkén mondhatták, hogy van két válogatott szintű kapusuk. Bubu 1973 szeptemberében Belgrádban, a Jugoszlávia elleni, 1–1-es döntetlennel záruló felkészülési találkozón mutatkozott be a magyar válogatottban, amelyben aztán huszonkilenc alkalommal szerepelhetett.

Tagja volt az 1974-ben utánpótlás Európa-bajnokságot nyerő gárdának, majd az 1978-as argentínai világbajnokságon részt vevő nemzeti csapatnak, ott a második, olaszokkal szemben 3–1-re elveszített találkozón lépett pályára. Négy évvel később Mészöly Kálmán szövetségi kapitány már neki adta az 1-es számú trikót, így ő állhatott a kapuban a Salvador, az Argentína és a (végül emlékezetessé és fájdalmassá váló) Belgium elleni összecsapáson. Közben biztos pontja lett a Vasasnak, az angyalföldi csapattal bajnoki címet és Magyar Népköztársasági Kupát nyert.

Miért van haragban a világgal Mészáros Ferenc? Ezt is megkérdeztem volna tőle. S közben mondtam volna neki, hogy Bubu, én vagyok az, aki üvöltöttem a Népstadion lelátóján, amikor a Vasasban védtél a Sporting, a későbbi csapatod ellen, és én voltam, aki láttam azt a sok ezer embert átmászni a Fáy utcai stadion kerítésén a Zalaegerszeg ellen 3–1-re megnyert meccs után, hogy aztán a vállukra kapják a bajnokcsapat tagjait, téged, Müller Sándort, Várady Bélát, Kovács Istvánt, Török Pétert, Zombori Sándort és a többieket. S én voltam az is, Bubu, aki álltam a Fáy utcai sporttelep öltözőfolyosóján, néztem az arcodat, figyeltem a benned tomboló indulatokat az Újpest ellen elveszített 5–2-es bajnoki után, amikor Hartmann Lajos sporttárs három angyalföldi labdarúgót is kiállított. Turbék István, Bücs Zsolt és Zentai Lajos is idő előtt mehetett zuhanyozni, s te a Vasas edzőjeként nehezen viselted ezt. Az is én voltam, Bubu, aki a kórházi ágyad mellett volt, miközben élet és halál között lebegtél egy irtózatos autóbaleset után.

Álltam, néztem a bebugyolált testedet, a csöveket, melyek lógtak belőled, s imádkoztam, hogy életben maradj. Miért zárkóztál be – miért nem vagy kíváncsi a világra? Azt mondják, szinte senkivel sem tartod a kapcsolatot, nemcsak a régi játékostársaiddal, a soroksári barátaiddal sem. Mészáros Ferenc már nem politizál, legalábbis hivatalosan nem. A MIÉP színeiben indult az országgyűlési választásokon 1998-ban, szerepelt a párt budapesti listáján, de mandátumot nem szerzett. Ugyanabban az évben versenybe szállt a kerületi polgármesteri posztért, kapott is 365 szavazatot, de ez csak a harmadik helyhez volt elég.

Szerettük volna, hogy a portugálokról beszéljen, a futballról, arról az országról, ahol ismerik és nem felejtették el őt. Bubu a Sporting színeiben bajnoki címet és kupát nyert, s a portugál klubbal a BEK 1982–1983-as kiírásában a Dinamo Zagreb és a CSZKA Szófia elbúcsúztatásával a negyeddöntőig jutott.

A lisszaboni szezon után következett az SC Farense, majd itthon a Rába ETO (egy ezüst- és egy bronzérem a győri mérlege), majd újra Portugália, ott a Vitória Setúbalban fejezte be pályafutását 1989-ben, majd visszavonulását követően edzősködött a Fáy utcában.

– Bubu, csak a portugálokról, a vébéselejtezőről kérdeznélek…
– Feleslegesen hívtál. Felejtsétek el a számom, és felejtsetek el engem is…!

Ez volt a bohém rapszódia utolsó taktusa.