Gyász: elbúcsúztatták Raduly Józsefet

A római katolikus szertartás szerint gyászmisét Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója tartotta. A búcsúztatáson a köz- és sportélet számos képviselője jelent meg Orbán Viktor miniszterelnökkel az élen, a gyászmisén jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke. A Vasas első embere, Markovits László mellett számos korábbi piros-kék futballista (edző) rótta le kegyeletét – a teljesség igénye nélkül –, Puskás Lajos, Berzi Sándor, Izsó Ignác, Kiss László, Fister Ferenc, Mészöly Géza, Juhár Tamás, Komjáti András, Szentmihályi Antal, a klub ökölvívó olimpiai és Európa-bajnoka, Gedó György, a régi barátok és ismerősök közül Jakab János, Gelei Károly, Eperjes Károly, Nemcsák Károly, Gellei Imre, Genzwein Ferenc.

Kozma Imre így kezdte búcsúztatóját: „Beomlott a világ, Raduly József meghalt.” Tovább fűzve Kányádi Sándot kétsorosával: „A szó teremtette meg a világot, s ha elhallgat a szó, beomlik a világ.”

A Vasas-zászlóra helyezett időskori, integető Raduly Józsefet ábrázoló fénykép melletti ravatalnál Gellei Imre búcsúztatójában felidézte az egykori futballista a szó minden értelmében kalandos életét, a bevonulástól kezdve a hadifogságig, a grúziai Rusztaviig. Ahogyan a kisöreg évtizedekkel később mondta, azért nem Szibériába került, mert ott már telt ház volt… Csupán 1951 decemberében 24 évesen térhetett haza, s noha korábban gyerekként a vele egy esztendőben, 1927-ben született Puskás Ferenccel és Kubala Lászlóval is rúgta a labdát, igazán ekkor kezdett el futballozni. Olyannyira jól ment neki a Baróti Lajos irányítása alatt a Vasasban, hogy Sebes Gusztáv 1955-ben kétszer is beállította az Aranycsapatba, Svájc és Svédország ellen. Gellei hangsúlyozta: „Nem végső a búcsú, mert élet- és futballszeretete velünk marad.”

A jó barát, a hétszeres válogatott Puskás Lajos egy Raduly Józseffel folytatott bensőséges beszélgetését idézte fel. Történt, hogy Ihász Kálmán temetése után a két „veterán” együtt maradt, s egyszer csak az egykori jobbszélső megszólalt: „Mondd meg akkor majd nekik…” S sorolni kezdte, mit is hagy az utókorra, ma így mondanánk, üzenetként: „Mondd majd meg nekik, hogy szerettem az embereket (…) igyekeztem tisztelni őket (…) örültem a békességnek”. „Mondd majd meg nekik, hogy keresztény ember voltam, szerettem a nemzetemet, a hazámat.” Puskás Lajos utalt rá, Raduly mondandójában mennyiszer hangzik el a szeretet szó, „a szeretet, amely Raduly József életének lényege volt”, ezekkel a szavakkal lépett el a ravataltól elérzékenyülve a hűséges, jó barát.

Kozma Imre ugyancsak említette egy korábbi beszélgetésüket: „Senkinek sem ártani, mindig jót cselekedni”, idézte fel Raduly szavait, majd hozzátette: „Ennél többet a Jóisten se kívánhat az embertől.”

A Miatyánk elhangzása után így szólt: „Raduly József, öreg barátom, nyugodj békében!”