Hétköznapi történet – Malonyai Péter jegyzete

Érzékeny emberről van szó, ezért elöljáróban kérem, hogy nevét „s”-sel, és ne „sz”-szel olvassák, ez a legkevesebb, amit megérdemel Kleinheisler László. Azért is persze, mert az általa is nagyon nagyra becsült N'Golo Kanté ellenében is a meccs embere lett a franciák elleni döntetlen során, ám nálam többről van szó.

Az útról, amit megtett.

Az útról, amit megtett.

Még úgy is, hogy hétköznapi történet az övé. Szinte megszületése óta az akarat, a szorgalom irányította, amihez idővel, mára különösen, megjött az önbizalom is. Mondják, a játéka letisztult, már nem rohan fejjel a falnak (meg a bírónak), ám a sallangok elmaradása nem higiénia kérdése, hanem az évek múlásának hozadéka. Olyan nincs, hogy valaki csak futballistaként változik az esztendők előrehaladtával, hiszen a munka, a hivatás a sikerek ellenére sem bizonyíték önmagában – a teljes ember nélkül.

Ez most mindenképpen az ő időszaka, mindenki csak szépet és jót mond róla, ezek azok a hónapok, amikor előjönnek a „már kisgyerekkorában is” kezdetű fordulatok. Készséggel elhiszem, hogy ő nyalta a legszebben a fagylaltot Csobánkán, nem volt idős asszony, akinek ne vette volna ki a kezéből a cekkert, felsegítette a rőzsét az anyókák hátára, előre köszönt mindenkinek, tanítóit tisztelte, az iskolapadban hátratett kézzel ült. Így van ez jól, akinek magasan jár, magasba tart a csillaga, annál minden szép és jó, visszamenőleg éppen úgy, mint a jövendőt fürkészve.

Én azért remélem, hogy benne volt minden gyerekcsínyben, amiben benne kell lennie egy normálisan felnövő srácnak, nem fékezte az indulatait, amikor úgy érezte, mostohán bánik vele a felnőttek világa, nem értik az ő nagy lelkesedését, mindent elsöprő akaratát, és egyébként is, nincs igazság a földön. Az ilyesmi kell ahhoz, hogy aztán felnőve valós értékítélettel tekintsen magára az ifjú, ám ez az én véleményem, ha jönnek a tanúk, egy pillanatig sem kétlem, hogy Kleinheisler, a 27 esztendős, felnőtt középpályás mintagyerek volt.

Na jó, egy pillanatig azért igen.

Történt, ami történt, s ha elő is kerül egy-két emlék a múltból, most csak arra kell, hogy megerősítse a jelent. Ami fényes, de lehet persze csillogóbb is, hiszem, lesz, még úgy is, hogy kívülállóként, drukkerként igazán könnyű a dolgom.

Azt pedig tartom, hogy hétköznapi történet az övé, ugyanis ha a környezet normális, az elszántság, az akarat, a szorgalom kirepítheti a hőst a világból is.

Végül is egyszerű az élet.

Néha.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!