A Tanjug hírügynökség„az 1960-as évek egyik kiemelkedő magyar futballistájaként" jellemezte Albert Flóriánt, megemlítve, hogy a múlt héten szívműtétet hajtottak végre rajta. Pályafutását méltatva a szerbiai médiumok hangsúlyozták, hogy 537-szer lépett pályára a Ferencváros színeiben, és ez idő alatt 383 gólt szerzett klubcsapatának.
Megemlítették róla, hogy 75 alkalommal játszott a magyar nemzeti együttesben, és 31 gólt szerzett.
„Albert Flórián részt vett az 1962-es és 1966-os világbajnokságokon, és tagja volt annak a magyar válogatottnak, amely az 1960-as római olimpián bronzérmet szerzett" – írta a Tanjug.
A szerb futballrajongók még élénken emlékeznek „az egyik legnagyobb magyar labdarúgóra, aki ragyogó teljesítményt nyújtott az 1966-os angliai világbajnokságon, amikor csapata 3–1-re verte Brazíliát, kiütve ezzel a további versengésből".
„Albert Flórián az 1960-as évek egyik legjobb labdarúgója, és mindenképpen az egyik utolsó nagy magyar futball-legenda volt" – olvasható a B92 szerb hírügynökség honlapján, azt is kiemelve, hogy Dragan Dzsajiccsal, a szerbek nagy játékosával „Albert rendkívül veszélyes kettőst alkotott a világválogatottban".
„Elegánsan, finoman és hatékonyan cselezett, ebben is egyedülálló sportoló volt” – így emlékezett Albert Flóriánra az egyik internetes honlap olvasója. Az egyik hozzászóló azt is megjegyezte, hogy „kiválóan beszélt szerbül, merthogy édesanyja szerb nemzetiségű volt”. Ez a megjegyzés azonban nem teljesen helytálló, mert ugyan Albert valóban anyanyelvi szinten beszélt szerbül, de édesanyja – amint ez a Sportmúzeum honlapján is olvasható – sokác volt.