Válogatott: Varga örül az alkalmi szerepnek, de középpályásnak tartja magát

„Belső középpályás vagyok, meg is maradnék annak – hárította el a posztváltásra vonatkozó bármilyen feltételezést a 23 éves mindenes, Varga József. – Mégis örülök annak, hogy jobbhátvéd lettem, így ugyanis pályára léphettem a svédek ellen is. Egy labdarúgó azon a poszton szerepel, amelyen szükség van rá, több-kevesebb sikerrel oldottam meg a feladatot. Sajnos a svédek mindkét félidőben kialakítottak egy-egy helyzetet az én oldalamról indulva, ha ezeket megakadályozom, kijelenthetném, hogy többet nem is tehettem volna a győzelmünkért. De mindannyian megmutattuk, képesek vagyunk a végsőkig küzdeni, és az is bizonyossá vált, hogy jobban akartuk a győzelmet ellenfelünknél. Valószínűleg az is munkált bennünk, hogy vissza kellene vágni a korábbi vereségekért, és ilyen közönség előtt csakis maximális fordulatszámon lehet pörögni. Játék közben éreztem, hogy nem jobbak nálunk és hogy a miénk lesz a meccs, még a kihagyott tizenegyesnél is erre gondoltam. Hogy mi is helyzetekig jutottunk, önbizalommal vértezett fel bennünket.”

Csupán a tisztánlátás végett az is érdekes lehet, testközelből mennyire tűntek lezsernek a svédek. A túlzott magabiztosság okozta-e vesztüket, vagy a mieink megtörhetetlen ellenállásukkal egyszerűen felőrölték az északiakat?

„Ibrahimovic egyszer-kétszer odakeveredett a közelembe, de a beképzeltség, önteltség leghalványabb jelét sem tapasztaltam rajta – avatja be az olvasót a kulisszatitkokba a debreceni játékos. – Tény, hogy az összecsapás előtti hozzáállásuk azt sugallta, magabiztosak, úgy gondolják, átlépnek rajtunk, de már csak az egyenlítésük kiváltotta öröm is jelezte, mennyire komolyan veszik a mérkőzést. Ibrahimovicra próbálták kihegyezni a játékukat, de szerintem jól megoldottuk az őrzését, még ha el is puskázott egy-két lehetőséget. Wilhelmsson, annak ellenére, hogy ismereteim szerint három éve Szaúd-Arábiában játszik, még mindig az egyik legjobbja a svéd válogatottnak, gyors, technikás, tapasztalt. Ha azt veszem, hogy helyzeteink voltak, nem adtak meg nekünk egy tizenegyest, és hogy mennyit melóztunk ezért a három pontért, megérdemeltnek érzem a győzelmünket.”

Mint tudjuk, minden csoda három napig tart. Ezúttal négyig. Kedd este Kisinyovban már a moldovaiak ellen kell kibrusztolnunk – ideális esetben látványos futballal megszereznünk – a győzelmet. Mert ha nem nyerünk, mit sem ér a svédek elleni bravúr. Varga József különösebben nem is foglalkozik már a péntekkel.

„A napnál is világosabb, akkor lehet csak értéke a svédek legyőzésének, ha nyerünk Kisinyovban. Profi játékosok alkotják a keretet, nem altat el bennünket a bravúr, felelőtlen lazaságnak nyoma sem lesz, ugyanazzal a hozzáállással megyünk neki az idegenbeli ütközetnek is, mint a hazainak. Ha nem így lenne, könnyen kellemetlen meglepetésben lehetne részünk, de ennek az esélyét sem szeretnénk megadni.”