Sisa Tibor majdnem „színt váltott” az MLSZ-elnökség „döntése” után

Unatkozik?

Ugyan, dehogy – nevetett Sisa Tibor, aki a klubvezetők és az újságírók részéről egyaránt a nyár legkeresettebb edzői közé tartozott. – Volt egy kellemetlen talpsérülésem, azt kúrálgattam, most volt időm rendbe tenni magam. A jegyzeteimből tizennégy könyvet kötöttem be…

Mennyit?!

Még a tatabányai időszakomból is akadtak edzésnaplók, megörökítendő jegyzetek, és higgye el, azóta alig akadt szabadnapom. Délelőtt tanítottam a ludányhalászi iskolában, délután edzés, szombaton mérkőzés, vasárnap megnéztem a következő ellenfelet, ha éppen volt szabad fél napom, már rám unt a család. Előfordult, hogy mire véget ért a tanítás, és elkezdődött a vakáció, addigra elkezdtem a felkészülést, szóval felhalmozódtak a papírjaim, és legalább most volt időm rendezgetni őket. Összefűztem az U19-es csehországi Eb minden feljegyzését is, szintén vaskos kötet, hiszen három hétig tartott a felkészülés – utólag úgy érzem, erre szükség volt, örülhetünk, hogy sikerült ennyi időt együtt töltenünk –, játszottunk öt Eb-meccset, és bizony előfordulhat, a papírokból az derül ki, itt vagy ott hibáztam én is. Azért rakom el minden edzés minden gyakorlatát, hogy később ne kövessem el ugyanazt a butaságot.

A közvélemény nagy része szerint egyértelmű, hogy ön vezeti a csapatot a vb-n, és bár július 23-án játszott a csapata az olaszok elleni elődöntőben, az MLSZ elnöksége szeptember közepéig sem döntött…

A szurkolók, miként a kollégáim is, megszokhatták, hogy nem beszélek mellé, most sem tenném. Eleinte úgy gondoltam, evidens, hogy én viszem tovább a csapatot, aztán amikor megtudtam, hogy augusztus végén lesz az ügyben döntés, vártam az elnökségi ülést, mint kisgyerek a karácsonyt. Amikor kiderült, hogy nincs döntés, ahogy mondani szoktam, csaknem kifehéredtem… Nem kértem céges autót, kétszintes házat sem kell nekem bérelni Budán, mert jól érzem magam a kis nógrádi otthonomban, nem kértem tripla prémiumot – bár hallottam már olyat, hogy más helyen hasonló sikernél megkérdezik az edzőt, mennyivel emelhetnek a fizetésén, de mondom, ez a dolog engem annyira nem érdekel –, csak azt reméltem, mielőbb döntenek. Úgy érzem, lenne mit tenni, hogy mást ne mondjak, oda kell figyelni a játékosokra. Csak néhány példa: Gosztonyi András tagja ennek a csapatnak, de kora alapján az eggyel fiatalabbak között is játszhat; szintén több korosztályos csapat is számíthat Gulácsi Péterre, a Simon ikrekre: Ádámra és Andrásra, és még sorolhatnám. Mielőbb tudnunk kellene, az edzők közül ki melyik csapatot vezeti, melyik tornán akar részt venni, és főleg: ki melyik játékosra számíthat? Mert nyilván lesz klub, amelyik azt mondja, elengedi a játékosát, de kettő, avagy három különböző korosztályú válogatottba azért mégsem.

Az U21-esek szerbiai nulla nyolcas katasztrofális veresége azért jelzi, nem árt, ha az MLSZ valóban kiemelten odafigyel az utánpótlásra…

...

Tessék?

A kényszerű szünet nem jelenti azt, hogy az ember lógatná a lábát, mint mondtam, másra volt idő, de a papírok rendezgetése most már túl elméleti, úgy belefújnék a sípomba, rajzolgatnék a táblára. A múltat összefoglaltam magamban, de most már mennék előre… Félre ne értsen: nem az a fontos, én mit szeretnék, ez legfeljebb engem, na jó, a nejemet érinti. De a csapatnak tenne jót a mielőbbi döntés…