Bakiparádé a Szusza Ferenc-stadionban

A találkozót hatalmas várakozás előzte meg, hallhattunk rengeteg ígéretet, és sok bizakodó véleményt, miszerint van reális esély arra, hogy hazai pályán megverjük a norvégokat.

Ezek helyett azonban a mintegy tizenháromezer kilátogató, és a televízió előtt ülő több százezer néző talán nem is hitt a szemének, amikor az első negyedóra végén Éger László hatalmas bakiját követően – röviden passzolta haza a labdát Királynak – Ole Gunnar Solskjaer, a Manchester United kiváló támadója megköszönte az ajándék labdát és megszerezte a vezetést a norvégoknak.

Ez még azonban csupán a kezdet volt, ugyanis a harminckettedik percben Lőw Zsolt is óriásit hibázott, amit szintén kegyetlenül megbüntettek a skandinávok. A német harmadosztályban légióskodó bekk Király „kicsiben” elvégzett szabadrúgása után a magyar tizenhatos bal oldalán szerette volna bemutatni cselező-tudományát, de ez ezúttal nem sikerült neki, Strömstad szerelte őt, és az üres kapuba ívelt. A játékvezető sem döntött jól az esetnél, ugyanis Lőw még a tizenhatoson belül ért a labdába a szabadrúgás után, és a szabály kimondja, hogy a labdának el kell hagynia a tizenhatos területét.

És még mindig nem ért véget a negyvenöt perces rémálom. A félidő hajrájához közeledve ezúttal a két balszerencsésnek is mondható norvég találat után - el kell ismerni – szépségdíjas gólt szerzett Pedersen. Igaz ebben szerepet játszott Király is, hiszen a Blackburn légósa szinte az alapvonalról vette be a magyar kaput, amivel gyakorlatilag földbe tiporta a borzasztóan gyengén futballozó magyar csapatot.

A második játékrészben a magyar csapat ott folytatta, ahol az első félidőben abbahagyta: Bozsik Péter csapatának a támadójátéka a nullával volt egyenlő, a védelem pedig még annál is gyengébben muzsikált.

Meg is lett az eredménye a már-már szánalmasnak mondható játéknak. Solskjaer ugrott ki az elmélázó védők közül, majd egy jónak nem mondható lövést eresztett meg a magyar kapu felé, ekkor kissé meg is nyugodhattunk volna, ugyanis Király Gábor magabiztos védésére számíthattunk, ehelyett a Crystal Palace kapusának kezei és lábai között is elcsúszott a labda, és a hálóban kötött ki.

A negyedik gól után percekig továbbra sem talált magára a magyar csapat, és megköszönhetjük John Carewnak, hogy nem növelte tovább a norvégok előnyét.

Ezek után szerencsénkre a vendégek visszavettek a tempóból, így volt némi esélyük Dárdaiéknak, hogy támadást vezessenek, azonban a mieink még ezt a lehetőséget sem használták ki.

A hajrában a csereként beállt Torghelle Sándor remek színészi teljesítményéért a mieink kaptak ajándékba egy tizenegyest, amivel, ha másra nem is ment a válogatott, legalább az eredményt kozmetikázta, ugyanis Gera Zoltán értékesítette a büntetőt.

A mérkőzésről mindent elárul, hogy a második játékrészben a kilátogató nézők végig fütyültek, véleményt formálva ezzel a mieink teljesítményéről.

A magyar válogatott barátságos mérkőzéseken eddig jól teljesített, azonban az első tétmeccs bizonyította, hogy nagyon messze vagyunk még attól, hogy reális esélyünk legyek kijutni egy világversenyre.