Még az unokái is látni fogják

Engedelmükkel a jegyzőkönyvből többet nem idéznénk, ugyanis csaknem 60 labdarúgó mondott igent a szervezők invitálására. Köztük - a Magyarországról elsőként meghívott - Huszti Szabolcs, aki ezen a ponton át is veheti a szót.

"Szombat délután landolt a gépünk, és a reptér kijáratánál már vártak is minket a sofőrök, hogy a vendégek számára lefoglalt szállodába vigyenek minket - kezdte élménybeszámolóját a saját bevallása szerint 24 órás csodautazáson részt vevő középpályás. - A recepción nemcsak a szobakulcsot, hanem a programot is megkaptuk, s ennek értelmében másfél órával a kezdés előtt, negyed nyolckor kellett felszállnunk a stadionba tartó buszra. A futballistákat egyébként két jármű szállította a létesítménybe, a házigazdák itt már úgy válaszották ketté a társaságot, hogy az egyiken Figo, a másikon a főtámogató együttese kapott helyet. Számomra a McDonald’s-gárdában jutott hely, de az ismerkedésre nem kellett sok időt szánni: akik körülöttem ültek, azokat a tévében gyakran láttam már…"

Ami az ismerős arcokat illeti, a Bobby Robson vezette csapatba - többek között - Christiano Ronaldót, Abel Xaviert, Djalminhát, Predrag Mijatovicsot és Niko Kranjcart osztották be, no meg Huszti Szabolcsot. Miután az angol mester megtartotta a taktikai értekezletet ("Nem volt ám komolytalan, Bobby Robson különösen a pontrúgásokra készített fel bennünket"), a játékosok azt is megbeszélték, ki hány percet tölt a gyepen. Volt, aki öt percet vállalt, másnak negyedóra jutott, miként "egyfélidős" labdarúgók is akadtak.

"Én a második felvonás közepén álltam be, és talán mondanom sem kell, hogy a hátralevő játékidő, a huszonkét perc örökké emlékezetes marad számomra - folytatta meseszerű történetét Huszti Szabolcs. - A helyszínen nem jártam sikerrel, ám a következő napokban azon leszek, hogy megszerezzem a meccs felvételét, mert azt nemhogy a gyerekeimnek, még az unokáimnak is büszkén mutogatnám. S persze a szüleimnek is! Miként azt a kék dresszt, amelynek hátán a harminckettes szám virít, s ha évek múltán ránézek, eszembe jut majd, hogy világsztárok, roppant kedves és szerény világsztárok között focizhattam…"

…és Huszti Szabolcs csak regélt tovább, Ronaldo szokásos átlépős cseleiről ("…hiába tudták, hogy ez következik, a legtöbbször megkajálták a védők"), Bobby Robson lefújást követő szavairól ("…hihetlen, megköszönte, hogy nála futballoztunk; az csak természetes, hogy mi is megköszöntük neki"), a tanulságokról ("…remélem, egyszer külföldre szerződhetek, mert rádöbbentem, az az igazi futball, amelyet kint űznek"), hogy aztán azzal zárja "tudósítását": bár 2-1-re kikaptak, győztesnek érzi magát.