A sztárcsapat ellen is a győzelem a cél

A nagy bejelentést megtettük: augusztus 17-én a Puskás Ferenc-stadionban látjuk vendégül a világ legjobb válogatottját, Argentínát. Igen, igen, én Argentínát tartom most a földkerekség legerősebb csapatának, hogy miért, azt az alábbiakban is kifejtem - lássuk csak…

Szokásos meccs a focicsillagok ellen

A magyar szurkolók talán már hozzá is szoktak ahhoz, hogy a válogatott időről időre összemérheti erejét egy-egy klassziscsapattal. Tavaly ugyebár Brazília járt Magyarországon, majd mi utaztunk Németországba, két hete Franciaországban léptünk pályára, két hónap múlva pedig Argentínát fogadjuk.

Nagyon boldog vagyok, hogy a dél-amerikai nemzet futballszövetségének elöljárói rábólintottak a meghívásunkra, de gondolom, a drukkerek is így éreznek. Bizonyára sokan látták a múlt héten az Argentína-Brazília világbajnoki selejtezőt, nos, merem állítani, amit a házigazdák az első félidőben műveltek, az az elmúlt tíz év egyik legjobb produkciója volt. Ha nem a legjobb…

Brazília ellen szinte senki sem tud így focizni, csak a világ legjobbjai! Biztos vagyok benne, hogy a Puskás Ferenc nevét viselő létesítményben ismét telt ház lesz, remélem, az augusztusi hangulat a brazilok látogatása során tapasztalt atmoszférát idézi majd. Én már alig várom a meccset, s gyanítom, a játékosaim is így vannak ezzel. Számukra egyébként dupla bizonyítási lehetőséget kínál ez a barátságos mérkőzés, egyrészt mert a sportág legnagyobb sztárjai ellen mérethetnek meg, másrészt mert a Málta és a Svédország elleni szeptemberi kvalifikációs találkozók előtt az lesz az utolsó sanszuk, hogy bejátsszák magukat a csapatba.

A győzelem természetesen a máltaiak és a svédek ellen lesz a fontos, de aki ismer engem, tudja, Hernán Crespóék ellen is úgy küldöm majd ki a fiúkat, hogy verjék meg a riválisukat! Legyen önbizalmuk, ez a lényeg, mert bizony néha azt veszem észre, hogy a magyar labdarúgók kicsit megijednek az előttük álló feladattól. Márpedig félve nem szabad futballozni. Bátor, odaadó játékkal viszont ki lehet kapni…

Pintér Attila sokat érő telefonhívása

Néhány napja éppen a Nemzeti Sportban beszéltem arról, hogy a magyar kollégákkal lehetne jobb is a kommunikáció. Ez persze úgy működne, hogy én is nyitok feléjük, ők is nyitnak felém. Ehelyütt ismételten felajánlom a segítségemet: bárkinek kérdése van hozzám, nyugodtan keressen meg. Említek ezzel kapcsolatban egy jó példát: Pintér Attila, a Sopron edzője nemrég azzal hívott fel, hogy Bárányos Zsolt huzamosabb ideje remekül teljesít, talán érdemes lenne meghívnom a válogatottba.

A beszélgetésünk után rendezték a kupadöntőt, ahol a középpályás ismét nagyot alkotott, s valóban meggyőzött afelől, hogy köztünk a helye. Amit Pintér Attila mondott róla, az Franciaországban és Izlandon is bizonyságot nyert: Zsolt a csapat egyik legjobbja volt. Látják, ilyesfajta kommunikációra van szükség a szövetségi kapitány és a klubedzők között, mert az együttműködésünk csak a magyar labdarúgás hasznára válik. Istenem, de boldog lennék, ha az ősztől hetente keresnének a kollégák, hogy Lothar, ő és ő bombaformában játszik…

A görög nyaralás közben is lesz futball

A bajnokságnak vége, a világbajnoki selejtezősorozat szeptemberben folytatódik, ám lazításra nem sok idő marad. Én például megyek Németországba, s a Konföderációs-kupán megnézem Argentínát. Utána következik egy hét pihenés, a családdal Görögországba utazunk, de a telefonom be lesz kapcsolva, aki futballügyben hív, annak állok a rendelkezésére. S mielőtt elkezdődnének a találgatások, leszögezem: nem tárgyalni, nyaralni megyek…

Hétfőn azt olvastam, hogy vasárnap a Hapoel Tel-Aviv vezetőivel egyeztettem arról, hogy az ősztől elfoglalom-e a csapat kispadját. Nos, ebből annyi az igazság, hogy a hét végén Izraelben jártam, de az ott élő barátaimon kívül senkivel sem beszéltem. Más szóval, spekuláció az egész, maradok itt, Magyarországon!