Szabics Imrének igazán jókor jött a kölni ajánlat

- Legalább szépen búcsúzott a sváboktól: az utolsó találkozón gólt lőtt a Bayernnek.
- Ez nem több halvány vigasznál - vágta rá Szabics Imre. - A bajnokság hajráját tudniillik alaposan elszúrtuk. Két fordulóval a vége előtt, a Bochum és München elleni összecsapást megelőzően hiába határoztuk el, hogy a harmadik helynél nem adjuk alább, ötödikként végül a BL-selejtezőt érő pozícióról is lecsúsztunk. Az UEFA-kupában ugyan indulhat az ősszel a Stuttgart, de kár lenne tagadni, a záráskor inkább voltunk bosszúsak, mint boldogok.

- Szerdán csak jobb kedvre derült, midőn eldőlt, hogy a "kecskéseknél" folytatja.
- Bár az elmúlt két idényben nagyon jól éreztem magam a VfB-nél, az utolsó fél évem nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna. Így amikor tapasztaltam, hogy a kölniek mindenáron meg akarnak szerezni, elfogadtam az ajánlatukat. Megvárhattam volna esetleg, hogy az elköszönő Matthias Sammer helyét ki foglalja el a kispadon, s hogy az új edző számol-e velem vagy sem, ám úgy voltam vele: váltanom kell. Hozzáteszem, szó sincs arról, hogy rossz szájízzel távoznék, sőt, a szép emlékek mellett a barátok mindig is a Stuttgarthoz kötnek majd, de, és most csak ismételni tudom magam, erre a lehetőségre nem mondhattam nemet.

- Gondolom, új csapattársainak egyike, Tököli Attila is oly lelkesen csábította, mint a vezetők.
- Beszéltem vele is. Igaz, eleinte furcsának tűnt a számomra, hogy arra biztat, igazoljak Kölnbe, amikor esetleg az ő helyét foglalhatom el, de aztán rájöttem, ezt a tényt figyelmen kívül kell hagynom, hiszen a profi világról van szó, amelyben az érzelmeknek nem sok helyük van. A végén amúgy is abban állapodtunk meg, hogy ha minden jól megy, nem egymás helyén, hanem egymás mellett futballozhatunk…

- Úgy fest, vannak annyira optimisták, mint Uwe Rapolder edző, aki közölte: "Sokat nyerhetünk Imrével a jövőben."
- Látja, ez is azt támasztja alá, hogy én kellettem nekik. A tréner is azok közé tartozik, akivel még a döntésem előtt egyeztettem, elmondta, hogy milyen rendszerben szeretné játszatni csapatát, s hogy abban milyen szerepet szán nekem. Mint azt a klubváltás is bizonyítja, az érvei szimpatikusak voltak a számomra. Miként az is, ahogy Vincze Ottó jellemezte a vele korábban Mannheimben dolgozó szakembert.

- Miként hangzott a leírás?
- Rövid volt, mégis sokatmondó: jó edző.

- Bizonyára tudja, hogy ön az ötödik a sorban, ami az együttes nyári szerzeményeit illeti.
- Hogy a csapat erősítésén fáradoznak, az nem meglepő, mivel méltóképpen akarnak szerepelni a klub hagyományaihoz. Az elmúlt években kicsit megtépázták a Köln renoméját, ezt kívánják most helyreállítani.

- Vagyis ráhajtanak a bajnoki címre?
- Á, az még odébb van… A feljutás után reális célt tűztek a csapat elé: nem szabad kiesnünk. Ha ezt teljesítjük, akkor lehet merészebb álmokat szövögetni.

- Az igazolásokra visszatérve: hamarosan ötről a hatra juthatnak, ha Lisztes Krisztián is a kölniek ajánlatára bólint rá.
- Szeretném, ha végül három magyar légióssal vághatnánk neki a bajnokságnak, már csak azért is, mert Krisztiánnal nagyon jól járnánk. Ami tőlem tellett, azt már megtettem: szóltam néhány jó szót az érdekében…

- Az viszont az ön érdekét szolgálhatja, ha rendszeresen játéklehetőséget kap - így a válogatott támadósorában is bebetonozhatná a helyét.
- Nyilvánvaló, több esélyem lenne erre, ám ez ügyben nem az én szavam számít, hanem Lothar Matthäusé. Most úgyis az a fontos, hogy győztünk Izlandon.

- Mikorra várják Kölnbe?
- A felkészülés június huszonharmadikán indul, de megeshet, hogy egy-két nappal később kapcsolódom be a munkába. A többiek ugyanis május huszonkettedike óta pihennek, míg az én szabadságom csupán június ötödikén kezdődött el, így lehet, hogy - vezetői engedéllyel természetesen - meghosszabbítom kicsit.

- Melyik tenger partját szemelte ki?
- A Balaton, a Duna vagy a Tisza tökéletesen megfelel. Annyit voltam már külföldön, és annyit leszek még, hogy ezekben a napokban semmi másra nem vágyom, csak egy kis "hazaira"…