Már a kapitány is vizsgálódik

Izgalmas héten vagyunk túl, a Debrecen a bajnokságot, a Sopron a kupát nyerte meg, és örömmel számolhatok be arról is, hogy Lothar Matthäusszal a soraiban a Leipzig is győzött: 8000 néző előtt vertük meg a városi vetélytársunkat. Számomra öröm volt ismét játszani, a legőszintébben mondom: ahová hívnak, oda boldogan megyek futballozni. Remélem, ezzel mások is így vannak - lássuk csak…

A Lokinál az idén tényleg nem volt jobb

Hogy bajnok lett a Debrecen, az számomra nem szerzett meglepetést: keressék csak vissza, már három héttel ezelőtt leírtam, hogy az aranyérmet nem lehet elvenni a piros-fehérektől. Amit akkor megtettem, azt készséggel megteszem most is: szívből gratulálok a DVSC-nek az elsőséghez. Talán hozzá sem kell tennem, hogy Supka Attila együttese teljesen megérdemelten végzett az élen, hiszen egy csapatot sem jellemzett olyan stabilitás, mint az övét. Dicsérhetem még tovább is az újdonsült elsőket: a Loki nagyon jó gárda, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy még a kispadján is olyan játékosok ülnek, akik más klubokban biztosan kezdők lehetnének. Tetszik a vezetők hozzáállása is, lerí róluk, hogy számukra semmi más nem számít, kizárólag a Debrecen. Gondolom, ezt az összes magyar focirajongó nevében mondhatom: nagyon szurkolok nekik, hogy vegyék sikerrel a selejtezőket, és jussanak be a Bajnokok Ligájába. Meglehet, ehhez egy-két klasszissal még bővíteni kell a keretet, de ez már nem az én dolgom…

Amikor a focipálya csatatérré változik

Folytatnám azzal, hogy gratulálok a Sopronnak is! A Matáv ugyanúgy megérdemelten végzett a kupasorozat élén, mint a Debreceni VSC a bajnokságban. A Ferencváros elleni finálé nem is hozhatott mást, mint soproni sikert. Sajnálom, hogy a székesfehérvári döntő után mégsem a piros-fehérek teljesítményéről beszélnek a szurkolók, hanem a játékvezetők, illetve a vesztesek viselkedéséről. Az egyértelműen bebizonyosodott: rossz döntés volt külföldről bírókat hozni, hiszen a horvát játékvezetők ténykedése is hozzájárult ahhoz, hogy a második félidőben már nem futballpályán, hanem csatatéren érezhettük magunkat. Ezért, kár szépíteni, a fradisták is hibásak, amit három nulla után műveltek, azzal csak ellendrukkereket szereztek maguknak, no meg a labdarúgásnak. Hogy pontosan mi történt, azt nekem is tudnom kell, így szerdára megbeszéltem egy találkozót László Csabával, a Ferencváros vezetőedzőjével. Választ kell adnia néhány kérdésre, például arra, miként veszíthették el a fejüket Lipcsei Péterék annyira, hogy egy-két megmozdulásukkal a riválisuk testi épségét veszélyeztették. Így profi labdarúgóknak egész egyszerűen tilos futballozniuk, mert ha egy kisgyerek ezt látja a "nagyoktól", ne csodálkozzunk, ha inkább a számítógépes játékokat választja. Holnap mindenesetre okosabb leszek ez ügyben, aztán meglátom, kell-e tennem lépéseket…

A legjobbakkal kel útra Metzbe és Izlandra

A kupadöntőt követően kihirdetett válogatott keretben Lipcsei Péter, Szűcs Lajos és Rósa Dénes nem is kapott helyet, úgy vélem, őket most pihentetnem kell. Néhány új, vagyis inkább régen látott nevet viszont találhattak a listán, gondolok itt a két sopronira, Bárányos Zsoltra és Tóth Mihályra, az újpesti Tóth Norbertre, valamint a ferencvárosi Takács Ákosra. Az elmúlt hetekben mindannyian jó formát mutattak, ezért kapnak most lehetőséget. Korábban is leszögeztem: a válogatott kapuja mindenki előtt nyitva áll, éppúgy be lehet lépni rajta, mint ki… A noteszomban huszonnyolc játékos neve szerepel, a hét végi bajnoki fordulót követően szűkül a kör huszonkettőre. Ezzel a társasággal utazunk el Metzbe, s a franciák elleni barátságos mérkőzés után megyünk tovább Izlandra, a június negyedikei vb-selejtezőre. Ami engem illet, most is optimista vagyok, mert a legjobb magyar labdarúgókkal kelek útra.