Sztoicskov: Győzni jöttünk!

Egy órával a megbeszélt időponthoz képest álmosan lekocog a szálloda halljába. "Elaludtam, nagyon sajnálom" - mentegetőzik, mi meg hiszünk neki. Már csak azért is, mert látjuk az arcát. Gyűrött. Ugyanakkor így is büszkeséget sugárzó. Igaz, mit is várnánk tőle? Tőle, aki legjobb napjaiban olyan mondatot engedett meg magának, mint: "Két Krisztusról tudok, az egyik a Barcelonában futballozik, a másik a mennyekben ül." Hogy manapság szerényebb-e? Ha csak a Bulgária-szerte elhelyezett plakátokra gondolunk, amelyet az amerikai dollár, illetve az azon olvasható szöveg (In God we trust - azaz: Istenben bízunk) ihletett - az idézett mondat felett a zseniális 8-as szélesen mosolyog övéire -, aligha. Habár soha nem a visszafogottságáért szerették. Ico, azaz Hriszto Sztoicskov örökre megmarad a vulkán emberi megfelelőjének.

Johan Cruyff az egyik nagy példaképe

- Horgászat, vadászat, golf… Csupa olyan hobbi, amely végtelen türelmet, nyugalmat kíván. Félreismertük?
- A pályán belül és kívül ugyanaz az ember két különböző karakter is lehet - mondta a bolgár válogatott szövetségi kapitánya. - Ha vadászni megyek, kikapcsolom a telefonomat, öt-hat órára megszűnik számomra minden más. Megnyugszom. Vagy megtisztulok. Én a pályán őrültként viselkedtem, nagyon jól tudom. Kész voltam mindent feláldozni a sikerért, a dicsőségért, nem néztem az oda vezető utat, csak a célt. Viszont a hétköznapi életemben ezt nem engedtem meg magamnak. Senki nem engedheti meg magának. Meg kell tanulnunk disztingválni. Az is a feladatom, hogy azokat, akik erre képtelenek, kiszűrjem a futballisták közül.
- Mint szövetségi kapitány?
- És mint a Barcelona kelet-európai játékos-megfigyelője.
- A két funkció nem zárja ki egymást?
- Már miért tenné? Továbbra is Barcelonában élek, nem töltök sokkal több időt Szófiában, mint előzőleg.
- És tehetségek terén jól áll Bulgária?
- Ráleltem néhány csiszolatlan gyémántra, de neveket nem szeretnék mondani. Gyerekek még. A rivaldafénnyel várhatnak.
- Ön viszont némiképp a hátsóbb sorokba szorult - egészen a kapitányi kinevezéséig. Számított a megtiszteltetésre?
- Tudtam, hogy egy nap sor kerül majd erre is. Annyi év után, amit a bolgár futballban töltöttem, annyi kiváló edzőtől összeszedegetett tanáccsal a fejemben, s ennyi ambícióval, ami belém szorult, ez csak idő kérdése volt. És egy fontos cél az életemben. Az a legszebb, hogy szinte szövetségi kapitányként kezdhetem ezt a gyönyörű munkát. Ami - ha jó játékosaid vannak - ráadásul nem is olyan nehéz.
- És önnek edzői példaképet találni? Ha választhatna: az egykori CSZKA-mágus Dimitar Penev vagy Johan Cruyff?
- A kettő együtt. Valamennyi mesteremet tisztelem, de ők kiemelkednek a sokaságból. Mert például velük nyertem az érmeim, díjaim többségét. Johannal egyébként éppen most beszéltem. Barcelonában a szomszédom. Mindennap váltunk néhány szót.



---- C ---- -