Múltidéző: Bene Ferenc most is szurkol a csapatnak

Bár egy darabig gondolkodtunk azon, hogy a játékosok pénteki küzdőszelleméről szóló kapitányi kifakadások tükrében célszerűbb lenne talán egy jó nagy zakó felelevenítésével folytatni a múltba visszatekintő sorozatunkat, végül maradtunk a győzelmeknél. Bene Ferenc ugyanis kihagyta az 1971-es szófiai 3-0-s kudarcot, így a meccsmérlege kiváló: két meccs, két diadal a bolgárok ellen.

"Az ezerkilencszázhatvanhatos világbajnokságon még gólt is fejeltem a bolgároknak, győztünk három egyre, így továbbjutottunk a csoportból - emlékezett az egykori csatárlegenda. - Pedig az elején vezetett az ellenfél, és ha még egy gólt rúg, tovább is jutott volna. Szerencsére mi lőttünk hármat. Az ezerkilencszázhetvenkettes Európa-bajnokság selejtezőin is összekerültünk Bulgáriával, de a kinti meccsen sérülésem miatt nem játszhattam. Így utólag belegondolva nem baj, mert sajnos nagyon elverték a csapatot."

Bizony ám, a beszámolók szerint ez a háromgólos vereség még hízelgőnek is minősült, mert az ellenfél egyszerűen átrobogott a magyar válogatotton. A kudarc legfőbb okai között szerepelt, hogy a szövetségi kapitány nem ragaszkodott ahhoz, hogy edzőmeccsekkel vagy edzésekkel szoktassa össze a keretet - Hoffer József le is mondott a meccs után. Jött Illovszky Rudolf, és megpróbálta a lehetetlent: a három meccsből három ponttal álló válogatottat kijuttatni az Eruópa-bajnokságra.

"A visszavágó már jobban sikerült, igaz, a védőink segítettek be: Juhász Péter és Vidáts Csaba góljaival nyertünk kettő nullára, és amiért főleg emlékezetes a meccs, hogy akkor voltam ötvenedik alkalommal válogatott. Az ötvenegyediken meg győztünk Franciaországban is, így megnyertük a négyes csoportot, és kijutottunk az Európa-bajnokságra - jelezte Bene Ferenc, hogy akkoriban reménytelen helyzetből is fel tudott állni a csapat. - Akkoriban jók voltak a bolgárok, nehéz meccseket játszottunk velük, de jobbára a magyar együttes győzött. Erre számítok szerdán is, bár igazából nem tudnám megfogalmazni, mi is szólhat mellettünk. A hazai pálya aligha, hiszen a bolgárok idegenben is majdnem megverték a horvátokat."

Sőt, a játékosok formája sem, mint arról Lothar Matthäus kritikái alapján már meggyőződhettünk. Máshogy nem, hiszen a pénteki edzőmeccset zárt kapuk mögött játszották.

"Azt hiszem, a hatvanas, hetvenes években valamivel nagyobb volt a társadalmi szigor, mégsem zárták ki soha a válogatott fellépéseiről a szurkolókat - értetlenkedett a kapitány döntésén Bene Ferenc. - Hát így lehet a szurkolókat visszacsalogatni? Ugyan már! Annak idején tán valamennyit tettem én is a magyar labdarúgásért, ezért esett rosszul, hogy nem engedtek be erre az edzőmeccsre. Pedig bevallom, szerettem volna látni a csapatot."

Szerdán hiába keresnénk Bene Ferencet a Megyeri úti stadionban.
"Nem kaptam jegyet a szövetségtől" - indokolt keserűen a legendás labdarúgó, ám azt ígéri: így is ő lesz a legnagyobb drukkere a nemzeti csapatnak.