Múltidéző: Mészöly Kálmán rohanna gratulálni

"Még ki sem mondták háromszor, hogy éljen, máris négy nullára vezettünk" - elevenítette fel az 1962-es, rancaguai bolgárok elleni 6:1-es meccs emlékét Mészöly Kálmán. Albert Flórián az első és a hatodik, Tichy Lajos a nyolcadik, Solymosi Ernő pedig a tizenkettedik percben talált a hálóba, és bizony nem sok hiányzott ahhoz, hogy az idegileg kissé megbillent Najdenov kapus a további bolgár kötelezettségek helyett politikai menedékjogot kérjen Chilében - igaz, a hátralévő szűk nyolcvan percet már megúszta két kapott góllal…

"Pedig nem volt az rossz bolgár válogatott, csakhogy nekünk azon a meccsen minden bejött - folytatta Mészöly Kálmán az emlékezést. - Aszparuhov például egészen kivételes klasszis volt, a négy évvel későbbi újabb világbajnoki mérkőzésen ő szerezte meg a vezetést a bolgároknak. De Rancagua után Manchesterben is mi nyertünk, ráadásul gólt is rúgtam, úgyhogy a mérlegem a bolgárok ellen igazán kedvező. Szerda este kissé megváltozott szerepkörben, immár szurkolóként várom azt, hogy meglegyen a személyes mesterhármasom…"

A korábbi szövetségi kapitány ugyan bizakodó, de azt túlzás lenne állítani, hogy túlteng benne a hurráoptimizmus. A jövendöléssel csínján bánik, amondó, az esélyesség terhe most inkább az ellen vállán nyugszik.
"A hatvanas években jó volt a bolgár csapat, aztán visszaesett. A Sztoicskov-féle generáció megint nagyot alkotott, ám újból jött a hullámvölgy. Most még talán kevésbé ismerjük a bolgárokat, de mindenképpen figyelmeztető, hogy Zágrábban kétgólos hátrányból álltak fel, és a végén simán nyerhették volna a meccset. Nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, de azt várom a srácoktól, hogy elevenítsék fel a régi hagyományokat, és mutassák meg, hogy egy nagyon fontos meccsen is képesek győzni. Tegye oda magát mindenki, és akkor nem lehet baj!" - hallottuk a sikerhez vezető parancsolatot.

Kétségtelen, Mészöly Kálmánt mindig a fanatikus győzni akarás jellemezte, hát joggal várja el az utódoktól is a hasonló szemléletet. Ezért is lehet érdekes, miként vélekedik a nemzeti együttesből már régóta nem kérő Sándor Tamásról.
"Már most, hogy a válogatottról beszélünk, libabőrös lettem, és bizseregni kezdett a vérem - idézte fel biológiai átalakulását az egykori kőkemény védő. - Sándor Tamás kiváló gyerek és nagyszerű futballista, így számomra érthetetlen, hogy nemet mond egy ilyen felkérésre. Nem szívesen bántanám, nem is tudom a valódi indokait, de úgy gondolom, játszania kellett volna - nem akarok nagy szavakat használni, de ha másért nem, hát az országért, a nemzetért."

Igaz, Mészöly Kálmán nemrég tényleg nagy szavakat használt Lothar Matthäus magyarországi ténykedésével kapcsolatban, de az egykori kapitány azt mondja, már megbeszélte a problémákat a jelenlegi kapitánnyal.
"Nem baj, ha a szakmán belül akadnak nézetkülönbségek, de ezeket korrekt módon tisztáztuk Lotharral. Ígérem, én leszek az első, aki a győztes meccs után odarohan hozzá gratulálni."