Hosszan tartó súlyos betegség után életének 81. évében március 9-én hunyt el Nyers István, egykori válogatott labdarúgó. Két nappal később Szabadkán, a bajai temetőben helyezték örök nyugalomra. Most a remek labdarúgóra emlékezünk.
Az Internazionale magyar gólkirálya, Nyers István tavaly nyáron még a dicsôséges gyôzelmekre, és a fantasztikus találatokra emlékezhetett (fotó: Mirkó István)
Az Internazionale magyar gólkirálya, Nyers István tavaly nyáron még a dicsôséges gyôzelmekre, és a fantasztikus találatokra emlékezhetett (fotó: Mirkó István)
A nyáron még Milánóba készült. "Moratti úr nagy ünnepséget rendezne nekem - mondta augusztusi találkozásunkkor. - Csodálatos érzés lenne még egyszer nyolcvanezer néző előtt kisétálni a San Siro gyepére. Szerencsére Pista bácsinak nagyon sokszor megadatott az a nagyszerű élmény, hogy a San Siro gyepén száguldozzon nyolcvanezer néző előtt az Internazionale kék-fekete mezében, hiszen ő kora egyik leghíresebb balszélsője volt.
Franciaországban született, Óbudán indult a játékos-pályafutása, Szabadkán vált ismert játékossá, és Újpesten lett bajnok, s válogatott. Szabadkán a második világháború idején futballozott, ott Takács Géza, a Ferencváros egykori válogatottja volt az edzője, aki a világégés után az Újpest felkészülését irányította. Természetes, hogy 1945 nyarától Nyers István nevével zárult a csapat összeállítása. Miként a szeptember végi válogatott csapatban is ő viselte a 11-es számú mezt, Gallowich Tibor szövetségi kapitány a románok elleni Üllői úti mérkőzésre az újpesti szélsőt jelölte Puskás Ferenc mellé a bal szélre. A 21 éves futballista góllal mutatkozott be a legjobbak között, akkor úgy tűnt, hogy a válogatott balszárnyát évekig Puskás és Nyers alkotja. Aztán még egyszer játszottak együtt, 1946. április 14-én a bécsi Práterben, és ott Nyers már a 6. percben vezetést szerzett, de végül 3:2-re kikapott csapatunk.
Itthon hatvan évig tiltólistán szerepelt
Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa:
„Nyers István ellen csak egyetlen alkalommal futballoztam, mégpedig 1946-ban egy Dorog–Újpest mérkőzésen. Tudtam, és tudom róla, hogy rendkívül gyors volt és remekül bánt a labdával. Túlzott lövőereje nem volt, de ezen hiányossága nem gátolta a góllövésben. Hihetetlen gyorsasága, szenzációs technikai tudása az átlag feletti labdarúgók közé emelte.”
Egy hónappal később neve már csak Nyers-ügyként jelent meg az újságokban, anyagi természetű vitája miatt nem játszhatott az Újpestben, rövid idő múlva elhagyta az országot. Kis prágai kitérőt követően a párizsi Stade Francais csapatához szerződött. Novemberben a magyar válogatott Budapest néven a párizsi csapatokból összeállított együttessel mérkőzött. Nyers István volt a balszélső - a franciáknál.
E mérkőzés után itthon csaknem hatvan évig(!) le sem írták a nevét. Pedig lett volna miért. Két év párizsi játék után (67 mérkőzés, 34 gól), az Internazionale csábította. Az olaszok megfigyelője úgy hívta fel rá a csapat vezetőinek a figyelmét, hogy nagyon jó játékos Nyers, amikor megkapta a labdát, mindenki felugrott a helyéről, alig lehetett látni.
Az olaszok mindig könyörögtek neki
Milánóban is felugrottak az Inter hívei, amikor hozzá került a labda! Az első, 1948-49-es idényében 26 találattal gólkirály lett, a következő két idényben pedig 30, illetve 31 góllal a Milanban játszó svéd Nordahl mögött a második helyen végzett! A fantasztikus góltermést balszélsőként érte el, abban az időben, amikor a szélsőknek nem kellett a kapu előtt bizonyítaniuk, hiszen a gólszerzés a belső csatárok feladata volt. A magyar játékosnak volt jó svéd kapcsolata is, Skoglunddal alkotott nagyon ütőképes, és roppant eredményes balszárnyat az Interben.
Az olaszok kérlelték, vegye fel az állampolgárságot, azonnal válogatott lehetne, de ő mindig azzal hárította el a kérést: magyar marad, amíg él! Noha azt az itthon kialakult politikai helyzetből világosan látta, nemhogy magyar válogatott nem lehet többé, Magyarországra sem jöhet.
Az Interrel két bajnokságot nyert (1952-53, 1953-54), volt olyan Milan elleni derbi, amelyet a mesterhármasával nyertek meg a kék-feketék! A második bajnoki cím után az AS Roma hívta, és a 30 éves csatár elhagyta hatalmas sikereinek színhelyét, Milánót. Első idényében nagy része volt abban, hogy a fővárosiak a harmadik helyen végeztek, tizenegyszer volt eredményes.
A vidámságát soha nem veszítette el
Élvonalbeli pályafutását 1956 nyarán fejezte be, az olasz bajnokságban töltött nyolc idénye során összesen 236 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 153 gólt szerzett. Később még több alsóbb osztályú együttesben játszott, ezek közül a legjelentősebb a másodosztályú Lecco volt, 1961 nyaráig futballozott. Mily furcsa, Nyers István edzői babérokra nem pályázott, mert nem tudta volna elviselni, ha csapata nem úgy játszik, ahogy szeretné. Csaknem húsz éve Szabadkára, felesége szülőhelyére költözött.
Aztán megözvegyült, de életkedvét mutatta, hogy tavaly, nyolcvanévesen, újranősült. Boldogan élt új párjával, örült, hogy csaknem hatvan év után ismét magyar újságíróknak nyilatkozhatott, hogy pályafutásáról képet kapnak a magyar futballkedvelők. Az idilli állapotnak agyvérzés vetett véget. Milánóba már nem jutott el.