Bővítés a keretszűkítés előtt

Fentebb helyesebb lett volna úgy fogalmazni: Pető Tamás lemondott a válogatottságról. Tegyük hozzá, csak egy meccs erejéig, a Breda középpályása tudniillik úgy érezte, sérülése, illetve eltiltása után még nincs olyan fizikai állapotban, hogy a nemzeti együttes hasznára legyen. Éppen ezért tárcsázta Lothar Matthäus számát.

"Ha fájdalmasan is érintett a futballista bejelentése, a döntését elfogadom, sőt fejet hajtok előtte: profimentalitásra vall, hogy valaki magától erre az elhatározásra jut. Már csak azért is respektálom ezt a lépést, mert Tamás nemcsak önmagával, hanem velem, a csapattársaival és a szurkolókkal szemben is őszinte volt" - reagált a hollandiai hívásra a szövetségi kapitány.

Aztán ő is telefonált: hívta Hrutka Jánost, hogy a menedzser hívja Böőr Zoltánt, Komlósi Ádámot és Vanczák Vilmost. A szakember ezek után azt is megmagyarázta, miért bővült az amúgy is bő állomány: "A debreceni fedezet Pető Tamás helyét foglalhatja el a keretben, ez az egyik oka, hogy csütörtökön egyeztettünk vele. A másik meg az, hogy öt nap alatt elkápráztatott: több mint egyéves kihagyást követően úgy tért vissza, hogy szombaton és szerdán is csapata legjobbjának bizonyult. Más játékosok ilyenkor »megcsinálják a tutit«, igyekeznek túlélni a kilencven percet, ám Böőr Zoltán az elejétől a végéig ment előre, csak azt nézte, miként tudna túljárni vetélytársa eszén. No, erre a mentalitásra van szükség a válogatottban. Ami Komlósi Ádám és Vanczák Vilmos beválogatását illeti, az még hagyján, hogy mindketten jó formában vannak, de a DVSC védője kiválóan oldja meg az egy az egy elleni szituációkat, amire esetleg a bolgárok ellen nagy szükség lehet."

Az említett hármasnak azért még nincs biztos programja március 30-ra, az ugyanis vasárnap derül ki, hogy a kedden edzőtáborba vonuló gárda tagjai lesznek-e. Böőr Zoltán persze abban bízik, hogy a jövő héten a fővárosba, a budai hegyekben lévő bázisra költözhet.

"Tizenöt hónapot voltam kénytelen kihagyni, de, hála Istennek, már túl vagyok ezen, újra azt tehetem, amit a legjobban szeretek: futballozhatok - jelezte az eddigi utolsó, 15. válogatottságát még 2003-ban letudó középpályás, hogy nála boldogabb labdarúgó kevés van. - A játék nélkül töltött egy és negyed év természetesen nem múlt el nyomtalanul, ám az vigasztal, hogy a jelek szerint nem felejtettem el focizni. A lelkesedésem is a régi: a Honvéd elleni idénynyitó előtt, alatt és után is olyan extázisban voltam, mint anno az első meccsemen. Azt ellenben aligha kell ecsetelnem, mit éreztem, amikor csütörtök reggel a szövetségtől kerestek. Mi mást mondhattam volna, mint hogy bármilyen állapotban vagyok, örömmel megyek. És az a legjobb az egészben, hogy most már kizárólag rajtam múlik, miként alakul a folyatás."