Lothar Matthäus: lássuk csak…

"Ha nehezen is, de végre itthon is elkezdődött a bajnokság. A helyszínen néztem meg a fehérváriak vendégszereplését Újpesten, valamint a Ferencváros-Győr mérkőzést. Ugyan a rajt miatt boldog lehetek, ám az Üllői úti mérkőzésen látottak miatt mégis kissé ideges vagyok. Vasárnap aztán Korsós György játékát is láthattam Ausztriában, lássuk csak, mit is tapasztaltam.

Elkeserítő volt a játékosok lődörgése

A számomra elkeserítő tapasztalattal, azaz a Ferencváros-Győr mérkőzésen látottakkal kezdeném. Vasárnap délelőtt ugyanis nagy érdeklődéssel mentem ki az Üllői úti stadionba, kíváncsi voltam, hogy miképpen veszi a rajtot a listavezető, valamint hogy milyen teljesítményre lesznek képesek a válogatottnál is számításba vett játékosok. Nagyot kellett csalódnom. Sőt, nem is csalódnom kellett, hiszen ez a kifejezés nem tökéletes. Inkább úgy mondanám, hogy óriási meglepetés ért a kilencven perc alatt. Csak néztem, amikor azt láttam, hogy a legtöbb játékos úgy lődörög a pályán, mintha nem is lenne kedve ehhez az egész játékhoz, és ez sajnos igaz volt a válogatottnál számításba vett futballistákra is. Hiába próbáltam keresni, nem találtam egyetlen elszánt labdarúgót, egyetlen küzdeni, hajtani akaró futballistát sem. Ez pedig óriási hiba. Az, hogy a játékosok futnak, becsúsznak, kúsznak-másznak, a minimum lenne. A Fradiban és a Győrben volt olyan nyolc-kilenc labdarúgó, akik esetleg lehetőséghez juthatnak a márciusi bolgárok elleni mérkőzésen, ám közülük senki - hangsúlyozom: senki - sem nyújtott kicsit is elfogadható teljesítményt. Elgondolkodtató volt ezt látni, és a dühöm mellett óriási a csalódottságom. Az újságokban ugyanis hiába olvasom mindig a fogadkozásokat: na, most aztán milyen jó formában vagyok, és hogy ezen a mérkőzésen megmutatom, mire is vagyok képes. A szavak semmit sem érnek, ha nem követik tettek. Erről ennyit… Mindenesetre elraktároztam magamban a látottakat. Sokkal inkább örömteli volt az újpestiek játéka, ők ha nem is sziporkáztak, de legalább akadt néhány játékos, akin látni lehetett a mindenáron való győzni akarást. Rajczi Péter játéka és két gólja biztató a jövőre nézve.

Ne trükközzenek, hajtsanak, küzdjenek

A vasárnapi mérkőzés után aztán máris autóba vágtam magam, és meg sem álltam Ausztriáig: a Rapid Wienben légióskodó Korsós György játékára voltam kíváncsi. A Rapid kikapott, de Korsós György kilencven percen át robotolt a pályán, és ahogy azt már mondtam, ez a minimum. Az Austria Wien jobb csapat benyomását keltette, és megérdemelten nyert egy nullára, de mindenképpen hasznos volt ez az utazás. Korsós György ugyanis meggyőzött arról, igenis lehet rá számítani, és értékes játékosa a nemzeti csapatnak. Remélem, a szerdai fordulóban az itthon játszók is valami hasonlóról győznek meg. Ezúttal a Debrecen vendégszereplését nézem meg Győrött, remélem, hogy most már biztatóbb játékot produkálnak a csapatok, mint az első fordulóban. Nem kell, hogy mesterien trükközzenek, hanem fussanak, küzdjenek.

A légiósok többsége a kispadot koptatja

Végül pedig egy másik nagy problémára szeretném felhívni a figyelmet. A válogatott szempontjából nagyon rossz ugyanis, hogy a külföldön profiskodó magyar játékosok legtöbbje csupán a kispadot koptatja. Elkezdhetném most sorolni, hogy Dragóner Attila Portugáliában hat hete nem lépett pályára, hogy Szabics Imre a Stuttgartban kevés lehetőséghez jut, de a lényeg, hogy kevés az olyan futballistám, aki folyamatos játéklehetőséghez jut klubjában. Elég probléma az nekem, hogy az itthon játszók még csak most lendülnek bele a játékba, ám így, hogy a légiósok sem mindig játszanak csapataikban, már meglehetősen összetett ez a problémám. A Bulgária elleni világbajnoki selejtező előtt az idő pedig csak fogy..."