Szabics a leszállás után a földön jár

A német kikötővárost légi úton elhagyó, Stuttgartba végül vonaton befutó csapat ugyanis a tervezettnél fertályórával többet volt kénytelen a levegőben tölteni…- Majdnem lezuhantunk - vágott a közepébe a svábok 19-ese. - Holott úgy tűnt, sima landolás vár ránk. A biztonsági övek becsatolása után szépen elindultunk lefelé, az ablakokból már láttuk is a leszállópályát, amikor a pilóta hirtelen felkapta a repülőt. Kiderült, hogy a nagy vihar miatt képtelen volt letenni a gépet. A gond csak az volt, hogy a következő negyedórában föl-le ingáztunk, többünket a hányinger kerülgetett, másokat meg nem csak kerülgetett… Igaz, olyanok is akadtak a fedélzeten, akik jókat poénkodtak eközben, de mit tagadjam, én nem tartottam viccesnek a helyzetet. Az első mosoly talán akkor jelent meg az arcomon, amikor az örömteli leszállást követően már a vonaton zötykölődtünk, hogy eljussunk Stuttgartig. Nem tudom, hogy vannak-e ellenségeim, ám ha vannak, nekik sem kívánom azt a tizenöt percet.

- A meccs is volt annyira rázós, mint a repülő?
- A találkozóval kapcsolatban inkább a hihetetlen jelzőt használnám. Noha hazai pályán futballozott, a Hamburgnak nem akadt helyzete. És ez még akkor is igaz, ha rúgott két gólt, és megnyerte a mérkőzést. A lefújás után ültünk az öltözőben, s az volt az érzésünk, hogy a bundabotrány szenvedő alanyaként a HSV nemcsak kétmillió eurót kapott kárpótlásul, hanem a Stuttgart elleni három bajnoki pontot is.

- Miért is?
- Hogy csak a bíró két legnagyobb hibáját említsem: egy egyes állásnál olyan szituációban ítélt szabadrúgást a házigazdák javára, amelyet nem előzött meg fault, naná, hogy ebből kaptunk gólt; kettő egynél kiléptem a labdával, már a tizenhatoson belül jártam, amikor Martin Pieckenhagen kapus egyszerűen elütött, azonban a büntető elmaradt. Nézhetjük így is a dolgot: egy kettő helyett lett kettő egy. És ha nem látom, nem hallom, akkor nem hiszem el: miután a hamburgi kapus buktatott, a játékvezető odaszaladt hozzá, s megkérdezte, szerinte tizenegyes jár-e az esetért. Pieckenhagennek meg volt képe azt mondani, hogy nem… A sporttárs becsületére váljon, hogy később, az ominózus jelenet megtekintése után úgy nyilatkozott, megadhatta volna.

- Vigasznak megteszi a gólja? A klub weboldala úgy számol be a Stuttgart vezetését jelentő találatról, hogy "…Szabics hihetetlenül éles szögből bombázott a kapuba".
- Ezek szerint nem látta. Azt javasolnám, tekintse meg az összefoglalóban, mert merem állítani, én még ilyen nagy gólt nem rúgtam pályafutásom során. Anélkül, hogy lelőném a poént: Christian Tiffert kiugratását követően jobbról, jobbal, valóban kiszorított helyzetből úgy találtam a kapuba, hogy a labda a "rövid" kapufáról vágódott át a hosszú felsőbe. Szerintem én is megnézem még néhányszor…

- A sérült Kevin Kuranyi és az eltiltott Cacau távollétében szinte egyedül játszott csatárt. Tényleg magára maradt?
- Bár az ehhez hasonló felállásnak megvan az a kockázata, hogy a támadó ritkán avatkozik játékba, egyáltalán nem unatkoztam. Egyébként igyekeztem úgy futballozni, ahogy azt Matthias Sammer vezetőedző kérte tőlem, és úgy vélem, sikerült megfelelnem az elvárásának. Az idén eddig három alkalommal kaptam bizalmat, kétszer góllal háláltam meg. Tisztában vagyok vele, az ősszel nem úgy teljesítettem, ahogy azt remélik tőlem, illetve ahogy azt magamtól remélem, de most már bízom benne, hogy ismét rátaláltam a helyes útra.

- Miért, eltévedt?
- Néhány dolgot helyre kellett tennem magamban, de hogy miket, az hadd maradjon az én titkom. Az úgyis jó végszó, hogy ismét rátaláltam a helyes útra, nem?

Haladók, de újra kezdők

Ketten együtt eddig 55-ször szerepeltek a nemzeti együttesben. Dárdai Pál a maga 42 válogatottságával viszi a prímet, Szabics Imrénél ugyanakkor az a nagy szó, hogy 13 fellépése alatt nyolcszor is a riválisok kapujába talált.

A Hertha BSC középpályása legutóbb a Málta elleni november 17-i, a Stuttgart csatára az október 9-i svédországi világbajnoki selejtezőn jutott szóhoz Lothar Matthäus gárdájában. A szövetségi kapitány nemrég úgy nyilatkozott, a válogatás szempontjából Dárdai Pál és Szabics Imre hátrányban van a többiekkel szemben, hiszen ritkán lépnek pályára klubcsapataikban.

Szombaton talán fordult a kocka: mindkét labdarúgó az első perctől fogva az utolsóig élvezte edzője bizalmát, a tudósítások szerint nem is volt panasz a teljesítményükre. Az együttes két legutóbbi, Szaúd-Arábia, illetve Wales elleni találkozóját elnézve nyilvánvaló, egy jó Dárdai Pálra és egy jó Szabics Imrére nagy szükség volna (gondoljunk csak az Isztambulban és Cardiffban szó szerint "nullát" érő támadójátékra…).

A hét végén újfent komoly bizonyítási lehetőséget kaphat a duó, ráadásul testközelből győződhetnek meg afelől, milyen formában van a másik: a 22. körben a Stuttgart éppen a Herthát fogadja.