Egy vasárnap esti, arnhemi "puszi" miatt kellett kihagynia a hétfői, pesti edzéseket Bodnár Lászlónak. A Roda JC magyarja tudniillik a Vitesse elleni bajnokin úgynevezett medvepuszit kapott a rivális egyik tagjától, így amíg válogatott társai a labdát kergették tegnap a Láng Vasas-pálya közepén, addig ő magányosan rótta a köröket a műfűvel borított terület szélén.
A fejével nincs gond – ha combsérülése rendbe jön, Bodnár László játszhat
A fejével nincs gond – ha combsérülése rendbe jön, Bodnár László játszhat
- Ez még a kisebb baj volna, a nagyobb az, hogy kikaptunk három nullára, a még nagyobb pedig az, hogy a Vitesse játékosának közbelépése nyomán veszélybe került a szerdai szereplésem - kesergett az eddig 21 válogatottságot jegyző védő. - Azért még van remény: a doktor azzal nyugtat, hogy egy-két injekció elegendő lehet a talpra állásomhoz. Szegény Torghelle Sándor, itt ül mellettem a szobában, próbálom neki elmagyarázni, hogy milyen szituációban sérültem meg, de látszik rajta, nem érti, miről van szó. Tudja, nincs hozzászokva a játékhoz… Na jó, azért igyekszem jó tanácsokkal ellátni, hogy mihamarabb visszaverekedje magát a kezdőbe, mondtam is neki, ha már a festői Londonban lakik, járjon többet bulizni. - Miért, az használ?… - A hangulatának mindenképpen… Komolyra fordítva: nem féltem Sanyit, nincs híján a tehetségnek, szerintem nemsokára egyenesbe kerül a pályafutása.
- Az öné abban van? - Úgy érzem, igen. Nem rossz csapat a Roda, nekem sem megy rosszul, ráadásul békében, nyugalomban telnek a napjaim. Szeretnek engem, én is szeretem őket. Ezért is bosszant nagyon, hogy a hét végén egy nyerhető meccset buktunk el. A helyzetek alapján mi is győzhettünk volna hárommal. Nekem is akadt két lehetőségem, az egyik lövésemet a kapus mentette bravúrral, és a szabadrúgásomat követően sem hiányzott sok a gólhoz.
- Bezzeg decemberben betalált Santiago Canizares kapujába. - A szabadrúgáslövő-világbajnokságra gondol? Bár jó móka volt, rúgtam is egyet a spanyol válogatott kapusának, nem kell abból különösebb következtetéseket levonni. Lám, Zinedine Zidane sem villogott: tizennyolc kísérletéből mindössze egyet értékesített, mégsem olvastam súlyos kritikákat róla…
- Tegyük fel, rendbe jön szerda estére, és kezdőként jut szóhoz. Az öltözőfolyosón kinek a tekintetét keresi majd? - Ryan Giggsét. Szeretnék vele újfent összecsapni. Négy évvel ezelőtt már találkoztunk, én a Dinamo Kijevet szolgáltam, ő természetesen a Manchester Unitedet. A Bajnokok Ligájában került össze a két gárda, a végén az angolok léptek tovább kettő egyes összesítéssel, ám ha a kijevi egy egy után Manchesterben, nulla nulla állásnál az egyik társam nem hagyja ki az év helyzetét, alighanem mi ünnepeltünk volna a lefújást követően. Emlékszem, Ryan Giggs jól kezdett, de csak huszonöt percig teljesített megfelelően, mert aztán sérülés miatt lecserélték…
- Ha azt mondom, Robbie Savage? - Előbb elszámolok magamban háromig, nehogy olyasmit feleljek, ami nem tűri a nyomdafestéket… Szóval a budapesti mérkőzésen történtek után nem zártam a szívembe az engem akkor leköpő walesit, ám ahogy hallom, mások sem hívják meg a szülinapi partijukra: nemrég egy bajnokin hárman-négyen akarták megverni. Megjegyzem, engem nem az a cél vezérel, hogy Cardiffban törlesszek vele szemben, sokkal nagyobb elégtétel lenne számomra, ha legyőznénk a csapatát.
- Azért arra fogadnék, az esetleges walesi diadalt első szóra elcserélné a bolgárok ellenire. - Nyert. Csak nyerjünk majd mi is…