A mély fájdalom soha többé nem múlik el

Hideg volt, vastag kabát alá bekúszó, didergető hideg, de Adrienn nem mozdult. Ott guggolt már több mint félórája egykori szerelme sírja mellett, kezében a fotóját szorongatva, és halkan beszélt hozzá.
Egy év telt el Fehér Miklós halála óta, de Kaibás Adrienn - aki úgy várta a 2004-es esztendőt, hogy a nyáron feleségül megy a válogatott futballistához - még ma is gyászol.
Képtelen túllépni a sors mélyütésén, képtelen utat, kapaszkodót találni.
Az arca, a fáradt, szomorú szemei mindent elárultak, ahogy mozdulatlanságba merevedett a sírnál.

Hogy miről beszélt egészen halkan korábbi szerelmének, az az ő titka marad, ám kérésre a következőt válaszolta: "Miki szülei Portugáliában vannak a Benfica vendégeként, és részt vettek a fiúk szoboravatásán. Engem is meghívtak, de én nem akartam menni, nem akartam távol lenni Mikitől. Mert ő itt van, nekem mindig itt lesz, egyrészt a lelkemben, másrészt ennél a sírnál. Százszor, ezerszer jöttem ki ide, hogy a közelében legyek. Nem is tudom, hogy most mióta guggolok itt, nem érdekel a hideg, mert igazából nem is érdekel semmi. Hiányzik, még egy év eltelével is ugyanúgy hiányzik. Szó volt arról, hogy Portugáliában baráti segítséggel éttermet nyitok Miki emlékére, de képtelen voltam megbirkózni ezzel a feladattal, így egyelőre ez nem téma. Dolgozom, mert dolgozni kell, élek, mert élnem kell, de szenvedek, és nem múlik a fájdalmam…"
Adrienn gondolataiba merült, miközben újabb és újabb barátok, ismerősök, szurkolók érkeztek Fehér Miklós gondosan ápolt sírjához. A fejfát vadonatúj Benfica-mez borította, a lisszaboni sztárcsapat képviselői - amelynél ma is megrendülten emlékeznek egykori játékosuk halálára…-, a közelmúltban jártak Magyarországon, és helyezték el a fejfán ezt a bizonyos dresszt. De a Benfica trikója mellett új és még újabb zöld-fehér ETO-sálak is borítják a sírt, megannyi koszorú s friss virág társaságában. Megható, felkavaró ez a szeretet, amely egy év távlatából is megnyilvánul.
Ezen a hideg téli napon egyébként a Győri ETO játékosai is tiszteletüket tették a klub korábbi kiválóságának sírjánál. Délelőtt Reszeli Soós István vezetésével az egész keret ott állt némán a temetőben: a legjobb barát, Stark Péter, avagy Vincze Ottó, s a többiek képtelenek voltak megszólalni, valamennyien a földet bámulták. Arra keresték a választ, amire egy éve szinte mindig: miért kellett így történnie?
Válasz, persze, nincs.
Mint ahogy a tragédiák rendszerint váratlanul s megmagyarázhatatlanul csapnak le ránk.
Persze nemcsak a győriek emlékeznek Fehér Miklósra, hanem az országban rengeteg futballszurkoló. Klubszimpátiától és hovatartozástól függetlenül a mai napig úgy írnak a hajdani válogatott csatárról az interneten, mint igazi példaképről, mint olyan fiatalemberről, akinek az élete, pályafutása mintaként szolgálhat az ifjú lurkók számára, akik ma csak álmodozhatnak arról, hogy egyszer, mondjuk, a Benfica piros-fehér dresszében futnak ki a pályára.
Nem csoda, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség vezérkara is megpróbálja megőrizni Fehér Miklós emlékét. Bozóky Imre, a szövetség elnöke vasárnap járt a győri temetőben, ahol lerótta kegyeletét az ifjú csatár sírjánál. Arról már beszámoltunk, hogy az új győri stadionban utánpótlás-nevelő bázist hoznak majd létre, amelynek Fehér Miklós-futballakadémia lehet a neve, de…
Enyhítheti-e mindez Fehér Miklós szüleinek és kedvesének, Kaibás Adriennek a fájdalmát?
Aligha.…
Ám a szeretet Miki iránt semmit sem csökkent.
Így lesz ez öt, tíz, húsz év múlva is.