"Már érzékeltem, mekkora a különbség a magyar és a cseh futball között, és a mérleg nyelve, sajnos, nem a mi javunkra billen. Megjegyzem, a Slavia nem tartozik az elitklubok közé, mégis a magyar együttesek előtt jár. Itt senki sem engedheti meg magának, hogy lazítson az edzésen, mert azzal nemcsak a tréner, hanem a társak haragját is kiválthatja"– foglalta össze első tapasztalatait Józsi György, a Zalaegerszegről Prágába igazolt futballista a Nemzeti Sportnak adott interjújában. Mondhatnánk erre a közhelyes "mesziről jött ember…" fordulatot, azonban Prága egyáltalán nincs oly távol, s a fiatal középpályás még csak néhány napot töltött el új helyén. A lötyögés, persze, nem ismeretlen itthon, egyik jeles kollégánk több mint húsz esztendeje e szóval jellemezte az akkor még valódi labdarúgókat szerepeltető élklubunk edzését. A "Lötyögés a semmibe" azóta "Lazsálás a mínuszba" változott, magyarán a helyzet most már minősíthetetlen. Mondhatnák erre, nem minden klubnál van ez így, több helyen idehaza is megszakadnak a játékosok – de nem ez lenne a természetes?Józsi György Prágában – pontosabban a törökországi táborozáson – rácsodálkozik a világra: jé, itt a csapatkapitánynak nem az a legfőbb dolga, hogy letörje a fiatalabbak lelkesedését, hanem ő áll a sor elejére; jé, itt a futballisták nem azon mesterkednek, hogyan tudják átvágni a mestert; jé, itt a derék edzőspori a tréningeken csak a szakmával törődik, nem dübörög amiatt a lelkiismerete, mert X-nek megengedi azt, amiért Z-t letorkollja. S ugye, a Slavia nem is élcsapat. Egy élcsapatnak, ugye, nem az a legfőbb minősítése, hogy "meg kell halni az edzésein", normális helyeken a tök utolsó gárda tagjai is csúsznak-másznak a tréningeken. Az eredményesség sokkal inkább a pénznek, ebből következően a több klasszis játékosnak, a jobb edzőnek, a hozzáértőbb vezetőségnek köszönhető. Persze, ha mindez megvan, akkor a lazsálás, a lötyögés szóba sem kerülhet… Természetesen akadnak tehetséges magyar játékosok, akik akkor is edzenek, amikor erre szervezetten semmi esélyük. Czvitkovics Péter például az MTK szerződésszegése (ez is egyfajta "lötyögés": egyre több magyar egyesület képtelen teljesíteni a megállapodásban rögzítetteket) miatt hagyta ott az MTK-t, saját erőnléti edzővel próbált "versenyben maradni". "Kínzója" egykor Győrött sanyargatott, ám nem volt rá szükség. Így Czvitkovics és Nagy Sándor erőnléti edző egymásra talált, de nyilván nem az ilyen magángyakorlatokra lenne szüksége a hazai futballnak.Mondhatnák, a szintén unalomig ismételt közhelyet, egy labdarúgó annyit tehet meg, amennyit az edzője, vezetője megenged neki, azonban még nem hallottam, olvastam arról, hogy egy magyar futballista azért panaszkodott volna, mert kevesebbet kellett futnia, gimnasztikáznia, nyújtania, labdát vezetnie – és így tovább… A lelkesebbek és a csapatkapitány esetéről fentebb már volt szó, újságírónak pedig a "stréberek" nem szívesen beszélnek erről, mert hiába gyengék a magyar éljátékosok a pályán, a kiszúrás nevű sportágban nem kellene majdnem húsz esztendőt várni a részvételre egy világversenyen…