Visszajátszás: Egy mamut üzletei

Azt kérdezte a "Zsuzsi" becenévvel illetett, hosszú fürtű, derék családapa, hogy mit szólok a MOL-hoz. Ahhoz, hogy ez a magyar multi miket csinál, és kérte, hatoljak a mélyére az üzelmeknek, és világosítsam őt föl. Mert az nincs rendjén, hogy a MOL pénzeli a vb-selejtezőkön rivális horvát fociválogatottat, de keresztbe tesz Baumgartner Zsoltnak, márpedig ez előre megfontolt hazafiatlanság.Tény, akad itt furcsaság bőven. Vegyük először a legkisebbet, a volt magyar szövetségi kapitány nyilatkozatát, akiről azt találták írni, hogy ő hozta tető alá a szerződést a horvátokkal. Persze ő azonnal cáfolt, szerényen rámutatva, minő kis pont ő ebben a világban, hogyan is tudna hatni ekkora cég lépéseire, hogy aztán szerénységet feledve azonnal meg is cáfolja saját magát, kijelentve: elintézte, hogy az olajos cég támogasson egy-két korosztályos válogatottat. Az sem számít, hogy az illetékes MLSZ-ben a nagylelkű gesztusról még senki sem tud, egy kis ponttól ez is igazán bravúros teljesítmény.Ám térjünk vissza a lényegre, azaz a MOL-ra. Valami azt súgja, a mamutcéget tökéletesen hidegen hagyja, hogy miket mond róla a korábbi aranylabdás, az új magyar kapitány, miket írnak róla a neten a különböző fórumokon, hiszen létezik gyógyír a szitkokra, azt pedig eurónak hívják, és esetünkben milliókban, talán milliárdokban mérik. A szponzorálás zömmel nem jótékonykodás, hanem üzleti számítás, és ha egy ekkora társaságnak az az érdeke, hogy déli szomszédainknál, legújabb piacán egy nagyvonalú gesztussal elhallgattassa azokat, akik felülvizsgálnák a privatizáció egész menetét, akkor bizony a menedzsment – hacsak nem ment el a józan esze – nem a világbajnoki selejtezők sorsolásához fogja szabni a jövőjét. Tetszik vagy sem – egyébként esetünkben nem –, ez a világ nem szurkolói szinten műkődik, meghökkentő naivitás lenne azt hinni, hogy a MOL ezzel a húzásával ártani akart a magyar labdarúgásnak – egész egyszerűen a mi csapatunkhoz szemlátomást nem fűzi semmilyen érdeke, ami akár lehetne a sportág egészének a kritikája is, de ez a megközelítés a demagógia zsákutcájába torkolhat, ezért gyorsan felejtsük is el.Könnyen eshetünk a demagógia csapdájába a MOL és Baumgartner Zsolt kapcsolatát tekintve is, nem árt tehát óvatosan fogalmazni. Azt viszont csak a vak nem látja, hogy a cég ürügyet keresett a szakításra, hiszen a szigorú feltételek megfogalmazói is pontosan tudták, azok teljesítését ép ésszel senki sem vállalhatja. Az csak a találgatások tartománya, hogy ezt a kifarolást a háttérből a kormány sugallta vagy sem, látva, hogy az ötmillió dolláros befektetés mekkora visszatetszést keltett az ágrólszakadt magyar sport világában – lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. A MOL módszere nem túl ízléses, végtére felnőtt emberekről van szó, akik nem hülyék, és értik a világos beszédet is, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a társaság nem sokat ad a rokonszenvindexére.Az pedig más kérdés, hogy egyesek vajon miért akarnak nemzeti ügyet csinálni abból, hogy Baumgartner Zsolt a Minardi tagjaként repeszthessen az aszfalton márciustől. Ettől nem lesz jobb még az országimázs sem, ha pedig a családnak van annyi pénze, hogy a fiút bevásárolja a cirkuszba, hát tegye, de a mai Magyarországon emelt díjas telefonnal is összekuncsorogni a pénzt egyetlen ember – és persze még a mellette sürgölődők – boldogulására, az minden, de nem közérdek. Viszont enyhén szólva is aránytévesztés.