A csatárt ünnepelik Pekingben

Ez pedig feljogosította az azóta Kouan névre keresztelt alakulatot, hogy megmérkőzzön a bajnokkal a Szuperkupáért. A vasárnapi derbin a pekingiek 4–3-ra verték a Sanghait – a magyar csatár újfent két találattal vette ki a részét a sikerből. Igaz, gólpasszt most nem adott, ám két kapufája azért még említésre méltó…
"Jó hangulatú meccset játszottunk, a győzelmünk meglepetést okozott, mert a Sanghait esélyesebbnek tartották – mondta Kenesei Krisztián. – Az első félidőt végigtámadtuk, mégis az ellenfél szerzett vezetést, amit nekem sikerült kiegyenlítenem a tizenhatosról egy félmagas lövéssel. Utána rúgtam a két kapufát, majd a kettő kettes állást követően az enyém volt a harmadik gól is. Igen ám, de hamarosan újfent egyenlő lett az állás, és csak a végén sikerült megszereznünk a győztes gólt. Úgy érzem, jól ment a játék. A Sanghai játékosai viszont aligha imádnak: a múltkor a kettő egyre megnyert bajnokin is gólt rúgtam nekik…"
Egyedül azon búslakodott a csapat, hogy mivel Pekingtől több mint ezer kilométerre játszották a mérkőzést, szurkolók nem nagyon kísérték el a Kouant. Igaz, ez nem meglepetés arrafelé.
"Ha jól emlékszem, volt már egy olyan idegenbeli meccsünk, amelyre érkeztek drukkerek… Itt értelemszerűen nem úgy van, mint otthon, hogy az ember felül a buszra és utazik két órát – a legrövidebb szurkolói túra egy hétig tartana. Tavaly még szerepelt a bajnokságban egy csapat, amelyhez csak százhúsz kilométert kellett utaznunk, de most már kizárólag repülővel megyünk a meccsekre. Még jó, hogy nem félek a repüléstől…"
Most pedig tényleg lenne oka kissé a fellegekbe vonulni, elvégre a kínai sajtó szerint Kenesei Krisztián volt a Szuperkupa-döntő legjobb játékosa.
"Nehogy valaki sztárnak tartson, egyszerűen csak – az újságírók szerint is – jól sikerült ez a meccs. Amikor másfél hete visszajöttem, összeszedtem egy kisebb sérülést. Úgy volt, hogy vasárnap nem is futballozhatom, de sikerült rendbehozni a lábam. Pedig a meccs előtt még tartottam a játéktól."
A 19-szeres válogatott támadónak amúgy szava sem lehet Kínára, eddig szállodában lakott, de mivel hamarosan érkezik hozzá a felesége és nemrég született kisfia, elköltöznek egy nagyobb apartmanba.
"Csak szóltam, hogy mi a gond, és a klub vezetői azonnal mondták, megoldják. Itt így működnek a dolgok" – dicséri lakásügyben a kínai segítőkészséget. Nem is árt berendezkednie: még három évig várhatóan Peking lesz az otthona. Kérdezzük is rögvest, nem sok ez egy kicsit Kínából?
"Nem, mert itt van jövője a futballnak. Míg Európában pangás van, itt egyre csak jönnek a befektetők. Nem véletlen, hogy rengeteg német játékos akar Kínába szerződni, hiszen itt jobban megfizetik őket, mint otthon. Például ki nem találná, ki lesz a vasárnap megvert Sanghai edzője: Marco van Basten. Ha a hollandot ide tudják csábítani, olyan rossz azért nem lehet a foci."
Nem is állítjuk, hogy rossz lenne, csak Kínában valahogy eltűnik az ember – jó, egy európai azért kitűnik a mezőnyből… Gondolnánk, nehezebb lesz Kenesei Krisztiánnak a válogatott közelébe jutnia, hiszen csak nem engedi el klubja mindenféle felkészülési meccsekre – de mielőtt aggályainkat közölnénk, a csatár azt mondja, kedden máris jön haza.
"Hiányzott a család, hát hazaugrom. Lejátszottuk a kupadöntőt, rúgtam két gólt, a csapatnál azt mondták, megtettem a magamét, kapok tíz nap szabadságot, hadd jöjjek haza a kisfiamhoz. Mondtam, ugye, hogy errefelé így megy ez…"