Mérkőzés a fájó pofonok után

A svédek elleni vereség tagadhatatlan csalódottsága után fel kellett töltődnie a válogatott szakvezetőinek és persze a játékosoknak is, hogy az újabb feladatokat ugyanazzal a lelkesedéssel és hittel folytathassák az Európa bajnoki-selejtezők küzdelmeiben, mint korábban. A 2–1-es kudarc ellenére maradt még esély a továbbjutásra, s ugyebár a válogatottnak kötelessége minden esélyt megragadnia. A következő dupla selejtezőre egy barátságos meccsel hangoltak, Luxemburg volt az ellenfél, s mondhatni, hogy a mérkőzés a várakozásoknak megfelelően alakult. Ráadásul – a fölényes, 5–1-es győzelem mellett – nagyon fontos tapasztalatokat is hozott ez a 90 perc. Amellett, hogy a tavaly tavaszi, horvátok elleni meccsen megsérült Bódog Tamás a kapitány örömére visszatért a csapatba, bebizonyosodott az is, hogy töretlen fejlődése miatt immár nagyválogatott szinten is bevethető Szabics Imre. A fiatal csatár – akit Gellei Imre jól ismert korábbról, az U21-es együttesből – a svédek ellen még az olimpiai válogatott színeiben szerepelt, s az ott szerzett négy góljával váltotta meg egyértelműen a belépőjegyét az A-csapat keretébe. Szabics Imre két gólt lőtt Luxemburgnak egy félidő alatt, s ezzel helyet követelt magának a csatársorban a soron következő, Lettország elleni meccsen is. Ott aztán újra bizonyította, hogy legközelebb sem lehet kihagyni a csapatból, de erről később, hiszen szokatlanul szerencsétlen előzmények után kezdődött meg a felkészülés Lettország ellen.

Nyomozás az edzőtáborban

"A sérültjeink nagy része felépült ugyan, sőt visszatért közénk a több mint másfél évet kihagyó Lendvai Miklós is – a szintén régóta nélkülözött Pető Tamás teljes gyógyulására sajnos még várnunk kell –, váratlan gondjaink támadtak – írta naplójában Gellei Imre. – Az egész futballcsalád szempontjából járt szörnyű következményekkel a bajnokságra a gyanú árnyékát vetítő bundaügy, amely miatt le kellett mondanom a liga által eltiltott játékosról, Tóth Norbertről. Aztán újabb baj következett… Az utolsó bajnoki fordulóban, már a kerethirdetés után, két nappal a válogatott keret találkozója előtt botrányos verekedés tört ki a Ferencváros pályáján, miután kiderült, a Debrecen elleni döntetlen pusztán a bajnoki tabella második helyéhez volt elég az FTC-nek. A pályára özönlő vandálok, eleddig a magyar élvonalban példátlan módon, tettleg bántalmazták a vendégcsapat edzőjét, Szentes Lázár kollégámat, valamint több debreceni és ferencvárosi játékost is. Az országos felháborodást kiváltó, és engem is mélyen megdöbbentő események természetesen nagyban befolyásolták a válogatott felkészülését is. Tököli Attila, a Ferencváros csatára – akit saját csapatának szurkolói támadtak meg a meccs után – másnap felhívott, és elmondta, hogy a történtek után képtelen lenne a futballra koncentrálni, és pályára lépni a magyar közönség előtt. A helyzet ismeretében meg kellett értenem a lelkiállapotát, s el kellett tekintenem a szerepeltetésétől. Itt mondom el, hogy Attila később mindkét győztes Eb-selejtezőnk után felhívott, és megkért, hogy tolmácsoljam gratulációját a csapatnak is. Ekkor még nem sejtettük, hogy a váratlan nehézségeknek nincs vége, s nem zárhatjuk le a Fradi-pályán történteket a játékosok fejében a tatai tartózkodás első napján. A ferencvárosi és a debreceni játékosoknak különösen profi módon kellett viselkedniük, hogy csak a közös munka számítson, és ne az egyéni sérelmek. Hiába tettünk meg segítőimmel mindent, hogy a futballisták figyelmét a közelgő fontos feladatok felé irányítsuk, amikor az edzőtábor második napján a délelőtti edzés után a recepción az a hír fogadott, hogy a Fradi-pályán történteket vizsgáló nyomozócsoport tagjai útban vannak Tatára, hogy tanúként hallgassák ki a válogatott ferencvárosi és debreceni futballistáit. Kész helyzet elé állítottak, nem volt mit tenni, s nem is lett volna érdemes ágálni az intézkedés ellen, hiszen miért éppen mi, a futballcsalád tagjai lassítsuk a számunkra is fontos nyomozást? Az azonban számomra újabb váratlan érvágást okozott, amikor a rendőri látogatás másnapján a szintén kihallgatott Szűcs Lajos is bejelentette: nem tudja feldolgozni a történteket, nem tud a munkára koncentrálni, elhagyja a válogatott edzőtáborát.”

Gondok a kapusposzton

Ekkor derült ki, milyen kár, hogy Babos Gábor mostanra időzítette a (sokáig valóban nem halogatható) műtétjét. A NAC Breda profija érthetően úgy gondolkozhatott, hogy ha Király Gábor egészséges, márpedig az, akkor rá valószínűleg csak a kispadon lesz szükség (számos alkalommal hárult már rá ez a hálásnak egyáltalán nem nevezhető feladat), s mögötte is régóta sorban áll Szűcs Lajos, aki végre kerettag lehet. Ezzel a gondolatmenettel nem is lett volna baj, csak hát az élet nem ilyen logikusan működik. Szűcs helyett a biztonsági tartalékként jelölt Végh Zoltánt hívta be Gellei Imre Tatára, akit egyrészt jól ismert még a Vasasból (kérésére került egykor Angyalföldre), másrészt kitűnő "ajánlólevéllel”, klubedzője, Bicskei Bertalan feltétlen támogatásával érkezett a Videotontól.
"Kiderült, hogy Babos Gáborra és Szűcs Lajosra sem számíthatok, amikor a csütörtök esti edzés elején első számú kapusunk, csapatkapitányunk, Király Gábor váratlanul a lábához kapott és Lejkó Dezső főorvos úr kíséretében besántikált az öltözőbe. Magam az edzés végén értesültem a diagnózisról: a bal vádlijában elszakadtak az izomrostok, s ez több hetes kihagyást eredményezett, s az orvosok jelezték, szombaton bizonyosan nem védhet… Azt hiszem, ez volt a holtpont. Amikor már harmadik kapusunk játékáról kellett lemondanunk, sokan úgy gondolták, itt a vég. Én azonban azt montam: itt a Végh! Azaz Végh Zoli, aki hirtelen kezdőjátékossá lépett elő. Fontos volt, hogy Zoli – akinek a képességei miatt egy pillanatig sem kellett aggódnunk – lelkileg is elbírja a hirtelen rászakadt terhet, s tartalékkapusról kellett gondoskodni. Ez utóbbit, még ott, a csütörtöki edzés végén, Király Gábor sérülése után megtettük, Vlaszák Géza, az Újpest kitűnő kapusa személyében rögtön megtaláltuk azt a játékost, aki még aznap este csatlakozni tud a válogatott keretéhez. Felhívtuk telefonon, s ő már indult is a Margitszigetre. Ami pedig Végh Zolit illeti, nos, a Vasas edzőjeként kitűnő sportembert ismertem meg benne, aki tizennégy válogatott meccsével és harminckét évével a háta mögött jó megoldásnak ígérkezett a hirtelen jött bajban, ráadásul kapusedzőnk, Tamás Gyula a tőle megszokott végtelen nyugalommal szögezte le: »Meglátjátok, nem lesz semmi gond, Zoli nagyon jó lesz…« Igaza lett. Lett? Inkább volt…”

Taxikkal a Puskás-stadionba

Kétségbeesésről tehát szó sem lehetett a csapatnál, mi több, egyre többen érezték, mondták, hogy ennyi baj és balszerencse után már biztos, hogy csak nyerhetünk. Utólagos belemagyarázásnak tűnhet, de tényleg az volt az ember érzése, hogy a korábban elvégzett sok-sok munka, az eddigi meccsek tapasztalatai elegendő alapot nyújtanak a sikerre még ennyi probléma ellenében is. S hogy ne legyen elég a bajból, az utolsó edzés előtt váratlanul elromlott a csapathoz kirendelt busz, így a késés elkerülése érdekében taxikkal ment át a válogatott a Margitszigetről a Puskás-stadionba….
"A gondok, ha lehet, még jobban összekovácsolták a fiúkat, nem lehangolták, hanem növekvő becsvággyal töltötték el őket. Nem felejthetem el azt sem, hogy milyen jót tett a csapat hangulatának, amikor a meccs előtti napon rövid műsorral ajándékozott meg bennünket a Böröczky József, Nacsa Olivér, Bagi Iván humorista trió, amelynek tagjai régi és hűséges drukkerei a mindenkori magyar válogatottnak. Így következett el szombaton a mérkőzés a Puskás Ferenc-stadionban. S akkor először megint a közönségről… Sokan talán azt gondolják, hogy a csapatot elkedvetlenítette, hogy a Lettország elleni selejtezőnkön mindössze öt-hatezer ember volt a lelátókon. Nos, a legkevésbé sem volt így. Hamar kiderült ugyanis, hogy azok, akik a szörnyű bajnoki botrányok után, a magyar futball mai helyzetében is jegyet váltottak a meccsre, ők a leglelkesebb, odaadó drukkerek.”
A csapat ezt jó és eredményes játékkal hálálta meg. A győzelem sok mindent visszaadott, nem utolsósorban a hitet, hogy igenis van remény arra: hosszú évek után ismét sikeres válogatottat ünnepelhet az ország.

MAGYARORSZÁG-LUXEMBURG 5–1 (1–1)
2003 április 30., Megyeri út, 1205 néző. Vezette: Skomina (szlovén)
MAGYARORSZÁG: Király (Babos, a szünetben) – Salamon, Dragóner (Bódog, 49.), Juhár – Tokody (Kabát, a szünetben), Lisztes (Zavadszky, 78.), Lipcsei, Gera (Miriuta, a szünetben), Lőw (Fűzi Á., 58.) – Tököli (Szabics, a szünetben), Kenesei K. (Tóth N., 73.). Szövetségi kapitány: Gellei Imre
LUXEMBURG: Gillet – Peters, Hoffmann (Posing, 75.), Schauls, Federspiel – Leweck (Mannon, 88.), Cardoni, Fémy, Strasser, Molitor – Braun (Huss, 69.). Szövetségi kapitány: Allan Simonsen
Gólszerző: Gera a 18., Strasser a 25., Szabics az 51., Lisztes a 61., Kenesei K. a 68., Szabics a 92. percben

MAGYARORSZÁG–LETTORSZÁG 3–1 (0–1)
2003. június 7., Európa-bajnoki selejtező, Puskás Ferenc-stadion, 3000 néző. Vezette: Merk (német)
MAGYARORSZÁG: Végh – Urbán, Dragóner (Gera, 39.), Juhár – Fehér Cs., Lipcsei, Dárdai, Lőw – Lisztes (Böőr, 77.) – Kenesei (Lendvai, 65.), Szabics. Szövetségi kapitány: Gellei Imre
LETTORSZÁG: Kolinko – Isakovs, Zemlinskis, Stepanovs, Laizans – Blagonadezdins, Astafjevs (Semjonovs, 85.), Lobanovs (Miholaps, 70.), Rubins – Bleidelis (Stolcers, 79.) – Verpakovskis. Szövetségi kapitány: Aleksandrs Starkovs
Gólszerző: Verpakovskis a 38.. Szabics az 50., Szabics az 58., Gera a 86. percben