Angol és belga ajánlatokra vár

– Mi újság önnel?
– Futballozom továbbra is, hiszen csak huszonhét éves vagyok – mondta a jelenleg Belgiumban tartózkodó Bukrán Gábor. – Igaz, már régóta nem játszottam tétmérkőzést, de folyamatosan edzésben vagyok. Azon fáradozom éppen, hogy mihamarabb csapatot találjak magamnak.
– Nocsak, csapatot keres? Nem a Salzburg játékosa?
– Nem, már nem. Történt egy incidens, és szerződést bontottak velem.
– Mesélne erről az esetről?
– Szabadon igazolható labdarúgó voltam, amikor az osztrák gárdához kerültem, így tehát az elöljáróknak csak velem kellett megegyezniük. Olyan szerződést írtam alá, amely arra kötelezte a vezetőket, hogy a havi juttatásokon kívül egy aláírási prémiumot is ki kell fizetniük, amely öt-hat havonta volt esedékes.
– Sejtem már: nem fizettek…
– Eleinte a pénzügyekkel nem volt semmi probléma, a járandóságom mindig időben megérkezett. Azonban a beilleszkedésem nem volt zökkenőmentes. Sokáig nem tudtam elfogadtatni magam, a csapat sem szerepelt valami fényesen, én sem parádéztam. Aztán idővel minden rendbe jött, bekerültem a kezdőcsapatba, rendszeresen élveztem a mester bizalmát, a játék is jól ment. Később viszont megint minden rosszra fordult, a vezetőség igazolt egy játékost az Austria Wientől, és ő átvette a posztom.
– Ez még nem elegendő ok arra, hogy szerződést bontsanak önnel.
– Csakhogy ekkor már rendre nem utalták át az esedékes aláírási pénz részleteit, de amíg játszottam, úgy gondoltam, nem robbantok ki botrányt. Viszont mikor már a keretből is kihagytak, úgy éreztem, borulhat a bili. Feljelentettem a klubot, és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez fordultam segítségért. Az egyesület vezetősége ekkor azonnali hatállyal kitett a csapatból, és felmentett az edzések látogatása alól.
– Mi lett a végeredmény?
– Szerződést bontottunk, és a nemzetközi szövetséghez került az ügy. A vizsgálat végeztével bebizonyosodott az igazam, és a klubnak ki kellett fizetnie a tartozásait, sőt, ismét szabadon igazolhatóvá váltam.
– Tehát most maga rendelkezik a játékjogával. Mit hozhat a jövő?
– Vannak ajánlataim, elképzelhető, hogy visszatérek Angliába, de egy első osztályú belga csapat is megkeresett. Természetesen nemcsak a futball számít, hanem a családom is. Nagyon jól éreztük magunkat Ausztriában, jó volt ott élni…
– Konkrétan melyik csapatokról beszélhetünk?
– Lenne lehetőségem, hogy az angol Bristol Cityhez menjek, de mivel nem jutott fel, így nem tudom, megéri-e az angol harmadik vonalat választani. A Sheffield Wednesday is nagy szeretettel vár egy próbajátékra, csak ez éppen ütközne időben annak a belga csapatnak a meghívásával, amelyikkel tárgyalok.
– Arról nem is gondolkodik, hogy hazatérjen?
– Bevallom, megfordult a fejemben ez a lehetőség is. Ugyan még senki sem keresett Magyarországról, de elgondolkoztam ezen is. Az azonban biztos, hogy nem lenne egyszerű a hazatérés. Először is már hozzászoktam a nyugati körülményekhez, másodsorban otthon sokan azt sem tudják, ki vagyok.
– Ezt azért nem hiszem. Ha belegondolunk, ön három éve még válogatott volt.
– Igen, kétszer beválogatott Bicskei Bertalan egykori szövetségi kapitány, azóta viszont teljesen elfelejtettek. Ez persze köszönhető annak is, hogy tavaly október óta nem léptem pályára. Azért bízom abban, hogy Magyarországon is játszhatok még…