Akár irigyelhetnénk is Kabát Pétert, hiszen egy hónapja itthon van, strandról strandra jár, "szenvedés gyanánt pedig olykor egyedül futkározik. Csakhogy egy profi futballista esetében mégsem ideális állapot a lubickolás, főként akkor, ha az illető fiatal, ambiciózus és komoly tervei vannak.
Kabát Péter nem szívesen tekint vissza a Törökországban töltött évekre (Fotó: Németh Ferenc)
Kabát Péter nem szívesen tekint vissza a Törökországban töltött évekre (Fotó: Németh Ferenc)
Kabát Péter a Vasas gólkirályaként szerződött Törökországba, hogy aztán a Göztepe Izmir labdarúgójaként megkezdje profiéletét. Aligha így képzelte. Mert hiába játszott jól Izmirben, hiába lőtte a gólokat, egyesülete az itthon már unalomig ismételt megoldást választotta: nem fizetett neki. A 13-szoros válogatott csatár kénytelen-kelletlen országot és klubot váltott. Igen ám, de nem az álmok világa felé indult, a spanyol vagy az olasz pontvadászok élcsapataihoz, hanem fél évre Szófiába, a Levszkihez. S lehet, nem hiszik el – most újra Szófia az úti cél. – Bizonyára remekül érzi magát a Paskal-strandon, de most nem Törökországban kellene futkároznia? – De. A jelenlegi klubom, a Denizlispor már megkezdte a felkészülést, csakhogy nekem eszem ágában sincs visszamenni oda. Elegem lett a törökök mentalitásából, akárcsak Izmirben, most a Denizlispornál is variálnak a pénzemmel, kéthavi béremmel tartoznak, ezért úgy döntöttem, vissza sem megyek. Ha nem fizetnek, akkor sincs nagy tragédia, legalább ingyen igazolhatóvá válok, és az új klubomnak csak velem kell megegyeznie. – Nem gondolja, hogy a magyar szurkolók egyre inkább szánakozva fogadják az ilyen híreket? Minden történetben szegény magyar vendégjátékossal tolnak ki, galád módon nem utalják át a fizetését, pedig az rugdosta a gólokat és csapata legjobbja volt… – Nézze, nincs szükségem a magyarázkodásra. Rúgtam öt gólt, adtam kilenc gólpasszt, és nem okoztam csalódást azoknak, akik szerződtettek. Pedig azóta, amióta a Vasasból elmentem, mindenhol középpályást játszattak velem, nem győzök védekezni a saját tizenhatosomnál, hogy aztán a gólokkal se maradjak adós. Sajnos Törökországban hiába erős a bajnokság, a klubok nagy része bárkit elad és feláldoz, ha pénzre van szüksége. – Ezek szerint a Denizlispor sem marasztalja. Mennyit kérnek önért? – Hétszázötvenezer eurót. – Ki fizet kétszázmillió forintnyi eurót Kabát Péterért? – A bolgár Levszki Szófia hatszázezer eurót már ajánlott értem, egy hónapja zajlanak a tárgyalások a két klub között, és remélem, sikerül megegyezniük. Van más ajánlatom is, egy osztrák első ligás klub is érdeklődik irántam, a jövő héten eldől, hová szerződök. – Az kizárt, hogy itthon folytatja? – Néhány évig mindenképpen szeretnék külföldön játszani. Tudom, hogy menedzseremet, Vörösbaranyi Józsefet több magyar klub is megkereste, de a Denizlispor által kért pénzt aligha tudja bárki itthon megfizetni. Egyszer természetesen szeretnék majd visszatérni a magyar bajnokságba, abban bízom, hogy addigra a Vasas újra olyan erős lesz, mint amikor én gólkirály lettem, s akkor visszatérhetek Angyalföldre. Ám ez, úgy érzem, sokára lesz még…