Óvatosságra intenek a szakemberek

A magyar edzők közül a legfrissebb emlékei a lengyel válogatottról Bicskei Bertalannak és Csank Jánosnak vannak. A magyar válogatott 1997-ben a lengyel szövetség meghívására szerepelt Varsóban, és a Csank János irányította együttes 1–0-ra kikapott. Legutóbb 2000-ben találkozott a két együttes, akkor Debrecen volt a helyszín, és Bicskei Bertalan gárdája 0–0-s döntetlent ért el. Az előbbi találkozóra Csank János úgy emlékszik, hogy mindkét fél jó néhány játékost próbálgatott, így az eredmény a taktika gyakorlásánál kevésbé volt lényeges. Mindazonáltal egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a Legia-stadionban vendégeskedő magyar csapat, mindkét kapu előtt akadtak helyzetek, végül mégis vereséggel volt kénytelen távozni a vendégegyüttes. "Játékoskorom óta tudom, a lengyelek gyorsak, erősek, harcosak, igazán kellemetlen ellenfelek – mondta Csank János. – Csodát nem kell tőlük várni, de félni sincs miért. Az biztos, lefutni őket nagyon nehéz lesz. Ráadásul a szurkolóik pokoli hangulatot tudnak teremteni, és ez vélhetően így lesz szombaton is. A mérkőzés kimenetele szempontjából roppant fontos lehet a kezdeti negyedóra, hiszen ha a labdabirtoklásunk megfelelő lesz, a hazaiak egyre türelmetlenebbé válhatnak. Egyébként is feszült hangulatú találkozóra van kilátás, hiszen a lengyeleknek nagyon fontos lenne a győzelem, márpedig ilyen forgatókönyv esetén az is kulcskérdés, hogy a játékvezető jó napot fogjon ki.”A korábbi szövetségi kapitány beszélt arról is: az utóbbi években ismét felemelkedőben van a lengyel labdarúgás, és ez még akkor is igaz, ha az utóbbi két Eb-selejtezőjük nem sikerült valami jól. Ám nem szabad elfelejteni, hogy a lengyelek ott voltak a tavaly nyári világbajnokságon. Bicskei Bertalan együttese a lengyelek elleni mérkőzéssel készült az előtte álló világbajnoki selejtezősorozatra. A korabeli beszámolókból kiderül, hogy a magyar szövetségi kapitány számára igencsak fontos volt a találkozó, mert az állásába kerülhetett volna egy rossz eredmény. Végül döntetlen lett a meccs, Bicskei pedig folytathatta a munkát."Számomra egyszerű barátságos mérkőzés volt a lengyelek elleni meccs, de természetesen én is hallottam róla, hogy néhányan különös jelentőséget tulajdonítottak annak az összecsapásnak –emlékezett vissza Bicskei Bertalan. –A gól nélküli találkozón a színvonal átlagos volt. Mi akkor az előttünk álló tétmérkőzésekre készültünk, és a védekezésünkre nem is lehetett panasz, de sajnos a támadásaink nem voltak igazán erőteljesek. Azon a találkozón is világossá vált, hogy azok a lengyel játékosok, akik Nyugat-Európában szerepelnek, igen jól képzett futballisták. Fizikailag remek állapotban voltak, nem kerülték a közelharcokat, az ütközéseket sem. Akkor még nem játszott közöttük Emmanuel Olisadebe, akinek aztán sokat köszönhettek, többek közt azt is, hogy végül kijutottak a világbajnokságra. A támadóval nagyon sokat léptek előre. Hiba lenne Chorzówban beállni védekezni, mert ezt bizonyosan kihasználnák a hazaiak. A lengyel csapat nem olyan erős, mint–mondjuk– az angol vagy a német válogatott, de azért oda kell figyelni minden egyes másodpercben. Pawel Janas gárdáját európai középcsapatnak tartom, technikailag nagyon jó játékosok alkotják, nem szabad lebecsülni. Azzal mindenki tisztában van, hogy most egy kisebb gödörben vannak a házigazdák, de bármikor képesek lehetnek megújulni, de természetesen jó lenne, ha nem ellenünk támadnának fel.”Nem ma volt, de dolgozott magyar szakember Lengyelországban is. Kalocsay Géza 1964 és 1970 között irányította a Górnik Zabrzét, amelyet bajnoki címig és a Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjéig vezetett. Kalocsay Géza 1934-ben részt vett az olaszországi világbajnokságon, igaz, akkor még a csehszlovák válogatott tagja volt –az a csapat ezüstérmet szerzett –,és abban az időben Gejza Kalocsay néven szerepelt. Az idén 90. születésnapjára készülő egykori labdarúgó és edző két alkalommal szerepelt a magyar válogatottban is. "Elég régen volt már az én lengyelországi edzősködésem –mondta Kalocsay Géza. –Abban az időben még igen jó erőt képviselt a lengyel válogatott, de az egy más világ volt. Négy évet töltöttem a Górniknál, azóta nem nagyon követem, hogy mi történik a lengyel futballban, de azért az eredményekre figyelek. Azt tudom, hogy a klubtornákon már nem nagyon jeleskednek. Azzal is tisztában vagyok, hogy légiósaik jó csapatokban szerepelnek, és mindegyikük kiemelkedő képességű labdarúgó. Oda kell figyelni majd a védekezésre, hiszen a lengyel csapat otthon nagyon veszélyes lehet. Egy idegenben játszó csapat számára kifizetődő lehet a kontrajáték, remélem, ez most a mieinknek is bejön. Az én időmben a lengyelek még nagyon jók voltak támadásban, de ahogy figyelem, az utóbbi időben már ebben sem az igaziak. Bár sajnos azt is hozzá kell tennem, hogy már mi sem vagyunk a régiek. Azt hiszem, szombati ellenfelünk nem képvisel akkora erőt, mint a svéd csapat, amely ellen döntetlent értünk el idegenben, vagyis akár még a győzelemre is lehet esélyünk. Én mégis azt gondolom, hogy döntetlenre végződik majd a mérkőzés.”