Gera Zoltán bicegett, és maradt

Álmos, csendes a larnacai vasárnap. A főbb utak – így például a központban húzódó széles parti sétány – még úgy-ahogy népesek, a végeláthatatlan sorban sorakozó pálmafák árnyékában viszonylag sokan sétálgattak, de a házak között rejlő kisebb utcák és a külváros sikátorai teljesen kihaltnak tűntek.
Cipruson ez most az előszezon. Nincs is szükség különösebben nagy fantáziára, hogy elképzelhessük, micsoda élénk nyüzsgés jellemezheti a várost a főidényben, amikor a parti homokban ezrek élvezik a tengert, az út másik oldalán pedig az egymásba érő kávézók, sörözők és éttermek dugig megtelnek éhes és szerfelett szomjas emberekkel.
Csodás, de még csak ébredező vidék ez.
A központtól nyolc kilométerre fekvő üdülőkörzet szállodáiban is sajátos hangulat uralkodik. A pihenni vágyók átlagos életkora hetven év körül mozoghat, ősz hölgyek és urak ülnek ki a teraszokra pulóverben vagy pokrócba burkolózva, ezek megvédik őket a szél kellemetlenkedéseitől, ugyanakkor az arcukat megpróbálhatják lebarníttatni a lassan-lassan már erőre kapó nappal. Mintha Agatha Christie hősei elevenednének itt meg a derűs, ám szemlátomást büszke, hihetetlenül nyugodt, zömmel angol nyugdíjasok képében, persze, a párhuzam ezzel remélhetően ki is merül, és nem fordulnak krimibe ezek az álmos, bódítóan békés napok.
A szállóvendégek összeségének az átlagos életkora azonban jóval alacsonyabb, és ez a számtalan futballcsapatnak köszönhető. A mi hotelünkben, a Beau Rivage-ban vert tanyát a belgrádi Radnicski, az orosz Zenit Szanktpetyerburg, egy ukrán és egy moldovai együttes – kora este itt szállt meg a magyar utánpótlás-válogatott is, amely kedden és szerdán is pályára lép –, innen néhány kőhajításnyira lakik a Sundy Beachben a Ferencváros, onnan pedig csak egy ugrás a Hotel Golden Bay, ahol vasárnap délután élénkült meg a forgalom: ekkor foglalták el szobáikat a magyar válogatott tagjai.
Ráadásul szép sorjában.
Elsőként Lisztes Krisztián érkezett, ő azonnal fel is ment a szobába pihenni, és csak akkor bukkant elő újra, amikor negyed ötkor megjöttek a többiek is. Mármint azok, akik Budapestről indultak – ott még Juhár Tamás volt az egyetlen játékos a szakmai stáb és a vezetők mellett –, és azok, akik Bécsben csatlakoztak a küldöttséghez: Király Gábor, Dárdai Pál, Lőw Zsolt, Miriuta Vasile. Fél órával később érkezett az MTK edzőtáborából Zavadszky Gábor és Füzi Ákos, őket pedig a szomszéd szállodából átsétáló fradisták követték. Szűcs Lajos, Dragóner Attila, Gyepes Gábor, Lipcsei Péter hamar eltűnt a saját szobájában, Gera Zoltán viszont szólt, hogy ő nem marad. Felment Gellei Imre szövetségi kapitányhoz és Lejkó Dezső orvoshoz, majd negyedórával később visszatért a hallba, és kérte Magyar Zoltán menedzsert, hogy adjon neki is szobát, mert mégis maradnia kell.
Az első hallásra kicsit furcsa közjáték hátterében az húzódik meg, hogy Gera Zoltán szombat este, az orosz Torpedo Moszkva elleni edzőmeccs első félidejében rúgást kapott a szárkapocscsontjára, nem is tudta folytatni a játékot, és vasárnap is csak bicegve sétált, miközben a többiek edzettek. Tényleg úgy tűnt, szerdáig nem lesz kifogástalan állapotban, ám a kapitány ragaszkodott ahhoz, hogy Gera a kerettel maradjon, és együtt töltse az időt a válogatottal. Így aztán a fiatal csatárnak nem volt más választása, visszasétált a Fradi szállodájába, elhozta onnan a személyes dolgait, majd elfoglalta a helyét a válogatott szálláshelyén.
A ferencvárosi támadó érkeztével egyébként még távolról sem lett maradéktalan a keret, hiszen hiányoztak például a zalaegerszegiek, Urbán Flórián, Molnár Balázs és Kenesei Krisztián, ám az edzéssel őket nem várta meg Gellei Imre. Illetve, ezt a rövid, alig félórás könnyű átmozgatást a sötét tengerparton talán túlzás lenne edzésnek nevezni, a cél csupán a repülőgépen elgémberedett végtagok felfrissítése volt, és a vasárnap a ZTE-vel edző három játékosnak erre természetesen nem volt szüksége. Lett volna viszont Bodnár Lászlónak. A Dinamo Kijev légiósa hosszú utat megtéve toppant be, ám ekkor a többiek a vacsorához készülődtek, és neki ezen a napon már kimaradt a mozgás. Késő este futott be Sebők József, az AEL Limassol csatára, ő már éppen csak köszönt a többieknek, és ment lefeküdni, hogy kialudhassa a délutáni bajnoki mérkőzésének a fáradalmait.
És ez még mind semmi: hajnali háromra jelezte érkezését Fehér Csaba, a Breda futballistája, talán mondani sem kell, hogy őt is csak egy feladat várta: minél gyorsabban ágyba kerülni és aludni.
Így verődött össze a világ több pontjáról egy álmos, csendes vasárnapon a Bulgária elleni szerdai mérkőzésre készülő magyar válogatott.