Kétszer is hívta a kapust

– Ez volt a második alkalom, hogy a leigazolására javaslatot tettem – mondta az 51 esztendős svéd szakember. – Ami az első kísérletet illeti: kettőezer-egy nyarán, amikor a Sáfár Szabolcsot és Korsós Attilát is felvonultató osztrák Salzburgnál edzősködtem, Balázs járt nálunk próbajátékon. Ha jól tudom, nem rajtuk múlott, hogy meghiúsult a megállapodás.
– Bezzeg másfél évvel később megvalósult a terve: múlt kedden bejelentették, hogy Rabóczki Balázs négy évre elkötelezte magát az egyik legnépszerűbb dán csapathoz.
– Hadd javítsam ki, a legnépszerűbb dán csapathoz. Tovább megyek: tudomásom szerint Skandináviában nincs még egy olyan gárda, amely akkora szurkolótáborral büszkélkedhet, mint az FCK. Rabóczkira visszatérve: amióta a Norrköpinghoz igazolt, figyelemmel kísértem a karrierjét, számos meccsét láttam, és tanúsíthatom, óriási formában védett. Állítom, ha nem ő áll a kapuban, akkor nem az utolsó fordulóban, hanem sokkal korábban eldől, hogy együttese búcsúzik az élvonaltól.
– Ha ilyen jó véleménnyel van Rabóczkiról, készpénznek vehetjük, hogy a március tizenhatodikai nyitányon vele kezdődik majd a Köbenhavn összeállítása?
– Azért ne feledje, a honfitársán kívül a svéd válogatott második számú kapusa, Magnus Kihlstedt is tagja a keretnek. Úgyhogy ne várja tőlem, hogy már most megsúgjam, kié lesz az egyes mez, maradjunk annyiban, Balázs jó eséllyel pályázik rá.
– Ahogy elnéztem a névsort, más posztokon is van lehetősége a válogatásra.
– Szerencsére az FCK kiváló háttérrel rendelkezik, s ez az én munkámat is megkönnyíti. Valóban erős a keretünk, többek között a nálunk szereplő dán, svéd, norvég, dél-afrikai és Feröer-szigeteki válogatottaknak köszönhetően. Ami különösen örömteli: a klub eljutott arra a szintre, hogy mondjuk a Bundesligában vagy a spanyol első osztályban profiskodó futballistákat visszacsalogassa Dániába. Jörgen Petterson például a Kaiserslauternt, Erik Mykland az 1860 Münchent, Peter Möller meg a Real Ovideót hagyta ott a kedvünkért.
– Mit kell még tudnunk az FCK-ról?
– Azt, hogy a jövő csapata, illetve azt, hogy azon kevés észak-európai egylet közé tartozik, amely évről évre profitot, ráadásul elég szép profitot termel. Szomorúan teszem hozzá, az FCK-n, a Bröndbyn és a norvég Rosenborgon kívül más gárdának Európa ezen részéről nincs sansza arra, hogy a nemzetközi porondon maradandót alkosson.
– Társulata a kivételek közé tartozik: ősztől a Bajnokok Ligájában bizonyíthatna.
– Ehhez először is meg kell nyernünk a dán bajnokságot, azaz a Szuperligát.
– Kilenc ponttal vezetnek, én speciel fogadni mernék az elsőségükre.
– Köszönjük a bizalmat… Én még nem kockáztatnám a pénzemet, elvégre tizenöt kör hátravan a szezonból, addig bármi megtörténhet. Teszem azt, három kulcsjátékosunk súlyos sérülést szenved, s máris bajba kerülünk.
– Nocsak, ennyire pesszimista volna?
– Nem hinném, hogy az lennék. Az eddigi eredményeinket tekintve nincs is rá okom, hiszen amióta én irányítom a Köbenhavnt, negyvenhárom találkozón mindössze három vereséget könyvelhettünk el. Nem rossz, ugye?
– De nem ám. Ezek után nem is csodálkozom azon, hogy nemrég három és fél évvel meghosszabbították a szerződését.
– Így megy ez itt, Skandináviában, errefelé nyugodtan dolgozhat mindenki. Akár az is lehetne a mottónk: csak semmi stressz.
– Edzői pályafutása nyolcadik állomásánál jár: ült már a Tyresö, a Hammarby, az AIK Stockholm, az Öster kispadján, edzette a Stabaek Oslót, az Aalborgot, valamint a Salzburgot, mostanság pedig Koppenhágában dolgozik. Kíváncsi volnék, mit említene meg legnagyobb sikereként?
– Egyértelmű: az Aalborggal begyűjtött bajnoki címet. Egyébként ahol eddig ténykedtem, ott remekül éreztem magam, valahogy mindig szerencsém volt az együttesek megválasztásával. A legjobb döntésemet azonban kétségkívül akkor hoztam, amikor elfogadtam az FCK ajánlatát. Tudom: irigylésre méltó helyzetben vagyok.
– Ezt például a februári, dél-afrikai edzőtábor miatt mondja?
– Látja, mi eljutunk oda, más csapatok nem. De említek mást: ott tartunk, hogy gyakorlatilag azt igazoljuk le, akit szeretnénk. Igaz, a nagy téli bevásárlás miatt annyian lettünk hirtelen az öltözőben, hogy néhány futballistát el kell adnunk a következő hetekben… A februári túránkat amúgy nagyon várják már a fiúk, különösen az egyik csatárunk, a dél-afrikai válogatott színeiben a világbajnokságon is pályára lépő Sibusiso Zuma. Ô Port Elizabeth városában üzemeltet egy focisulit, és megígértük neki, meglátogatjuk a növendékeit. Legalább megnézem, tanult-e tőlem valamit…
– Végezetül, mivel svéd útlevél lapul a fiókjában, meg kell kérdeznem: mit tippel, a négyes számú Európa-bajnoki selejtezőcsoportban mi lesz a végeredmény?
– A magyarokat láttam Stockholmban, és utólag is kalapot emelek a teljesítményük előtt. Noha az elismerést érdemlő döntetlent éppen ellenünk érték el, aminek, bevallom, annyira nem örültem, remélem, ezzel megkezdték a felzárkózást. De válasz helyett inkább viszszakérdeznék: mit szólna ahhoz, ha Svédország zárna az élen, az önök válogatottja pedig másodikként végezne?
– Ôszinte leszek: fordítva jobb lenne.
– Sajnálom, de bármennyire is szeretem a magyarokat, ebből az egyből nem engedek…