Olimpia: A meccs előtt aláírtam volna a tíz gólt - Kemény

– Mi történt?
– A második negyedben kihagytuk a helyzeteinket, ők kétgólos előnyre tettek szert, s ez hatalmas önbizalmat adott nekik. Az történt, ami a szerbek ellen nem szokott: nem emberelőny-emberhátrányos szituációkba torkollott a mérkőzés, hanem elkezdtek akciógólokat dobálni. Lőttek bátran mindenhonnan, és legtöbbször célt találtak.

– Tizennégy gólt emberemlékezet óta nem kapott a csapat – legalábbis rendes játékidőben.
– Így van, ez sok. Ha a meccs előtt valaki azt mondja nekem, tíz gólt szerzünk, aláírom. Aláírom, mert biztos lettem volna benne, hogy ez elég a győzelemhez…

– Mit gondol, mély nyomokat hagy a játékosokban?
– Hétfő reggelig mindenképpen, de ez így is van rendjén. Onnantól azonban mindenki a következő feladatra koncentrál.

– Kedden jön Montenegró.
– Jön Montenegró. Tizenkét év után veszítettünk olimpián, de nem nagyon emlékszem, hogy ráztam fel akkor a csapatot. Igaz, akkor ki-ki meccs volt soron. Sőt, egyáltalán nem emlékszem…

– Ha a meccs előtt kérdezzük, hány százalékos állapotban van a társaság, mit válaszol? Csak mert sejthetően az olimpia második hetére van a csúcsforma kihegyezve.
– Jó állapotban éreztem a csapatot. A szerbek elleni meccsre máskülönben nem is lehetne kiállni. Még egyszer hangsúlyoznám, a második negyedben még minden rendben is volt, ám jött a rövidzárlat. Más lett volna öt-háromról folytatni, mint három-ötről. Érződött, megváltozott az ellenfél lelkiállapota. Nem törvényszerű, hogy ilyen gólokat lőjenek, hogy így elkapják a magyar válogatott ellen a fonalat. Most ez történt, a hibákat ki kell elemezni, és igyekezni kijavítani.

– Bármire panaszkodtak a játékosok?
– Nem, férfiasan fogadnak mindent…