A doppinggyanú árnyékában - úszólegendák az olimpiákon

Mivel az Egyesült Államoké a legtöbb bajnoki cím úszásban, aligha meglepő, hogy a hat legeredményesebb versenyző közül öt amerikai. Az általuk uralt váltószámokban a társak egymást húzták fel, az elsőségeik száma így rendesen megugrott. Magyarország versenyzői eddig 23 aranyat gyűjtöttek, s ezzel az előkelő negyedik helyen állunk az összesített éremtáblázaton.

1. Michael Phelps (amerikai) – Minden idők legjobbja

Olimpiai érmei: 14 arany, 0 ezüst, 2 bronz

Nehéz újat mondani/írni az amerikai klasszisról. Rengeteg rekordot tart a játékok történetében, többek között övé az egy olimpián nyert legtöbb arany (nyolc Pekingben), míg athéni hat elsőségével együtt összesen 14 bajnoki címnél tart, amivel az elsőségek tekintetében minden idők legjobbja. A 16 érme viszont egyelőre nem rekord, a szovjet tornász, Larissza Latinyina kettővel megelőzi. Nem lehet véletlen, hogy az egyik interjúban, amelyben a londoni terveiről kérdezték, az eddigi eredményeinek tükrében szerényen csak annyit mondott: „Szeretnék legalább három érmet nyerni."

Egy kiváló hazai sportriporter egyszer azt mondta, nem csodálkozna, ha Phelps olimpiai aranyérmeinek száma London után kettessel kezdődne. Nos, azóta azért feljött rá honfitársa, Ryan Lochte, így nem biztos, hogy ez bekövetkezik.

Phelps nem csak eredményei miatt különleges. Gyerekkorában hiperaktivitásban szenvedett, nem tudott sokáig egyetlen dologra összepontosítani, ezért anyukája levitte az uszodába. A víz világa csodálatos hatással volt rá. Bob Bowman edző kemény munkának vetette alá, és minden idők egyik legjobb sportolóját faragta belőle. Bokáiban dupla ízülettel született, így az átlagnál sokkal jobban vissza tudja hajlítani a lábfejét.

Michael Phelps az egyik fő oka (és ezt a róla készült életrajzi könyvben is megemlíti a szerző, Bob Schaller), hogy egyik nagy riválisa, Cseh László nem többszörös olimpiai bajnok. Ha csak a pekingi eredményeket vesszük alapul, Cseh három aranyat nyert volna...

Phelps még aktív, de bejelentette, hogy a londoni játékok után visszavonul – gyaníthatóan nem csak 14-szeres olimpiai bajnokként.

2. Mark Spitz (amerikai) – Legenda a terror árnyékában

Olimpiai érmei: 9 arany, 1 ezüst, 1 bronz

Mark Spitz már kétszeres olimpiai bajnok volt, amikor 1972-ben megérkezett Münchenbe. Négy évvel korábban Mexikóvárosban tagja volt a 4x100-as és a 4x200-as győztes gyorsváltónak, mellette egy ezüstöt és egy bronzot gyűjtött.

Az egyik dédapja révén magyar származású úszó Münchenben vált igazi sztárrá. Nem csupán hét aranyat nyert, hanem mindegyiket világcsúccsal. Pekingben Phelps ezt is meg szerette volna dönteni, de a nyolc aranya mellé „csak" hét világcsúcs társult, így ebben a mutatóban egyenlőek.

Spitz szeptember negyedikén szerezte meg a hetedik 1972-es aranyát. A világ nem sokáig ünnepelhette, mert egy nappal később kezdetét vette a játékok történetének egyik legtragikusabb eseménysorozata. A Fekete szeptember palesztin terrorszervezet betört az olimpiai faluba, az izraeliek főhadiszállására, ahol két sportolót azonnal megöltek, míg többet túszul ejtettek. A kiszabadításukért folytatott akció nem sikerült, a túszok életüket veszítették.

Spitz 1983-ban így emlékezett vissza a müncheni versenyekre a Népsportnak:

– Számított ekkora sikerre?
– Ha azt mondom, igen, nagyképűnek tart. Pedig csak figyelembe vettem a realitást. Én München előtt világ- és országos rekordokat úsztam, így utaztam el az olimpiára. Ráadásul ismertem az ellenfeleim legjobb eredményeit, ettől is lett egy kis önbizalmam. Túl nagy meglepetés tehát nem ért.

Spitz 1972 után, mindössze 22 évesen visszavonult. Bár 42 esztendősen még megpróbálkozott a visszatéréssel, a barcelonai olimpiára készülő amerikai csapatba kerüléshez már nem volt elég gyors.

3. Jenny Thompson (amerikai) – Igazi csapatember volt

Olimpiai érmei: 8 arany, 3 ezüst, 1 bronz

Korábban már említettük az amerikai hegemóniát a váltókban, ennek tipikus példája Jenny Thompson, aki nyolc aranya mindegyikét váltóban szerezte meg. Tulajdonképpen még mindig úszhatna versenyszerűen, hiszen csak 39 éves (honfitársa, Dara Torres 45 évesen is „nyomja" London jegyében).

Tizenkét éven át szállította az olimpiai érmeket hazájának, 1992-től kezdve egészen a 2004-es athéni játékokig. 1992-ben nyert két aranyat a 4x100-as gyorsváltóval és vegyes váltóval, és egy ezüst is az övé lett. Nem rossz teljesítmény, de a közvélemény még ennél is többet várt tőle.

Egy házibuli alkalmával eltörte a karját, de mivel ez 1994-ben, az olimpiai ciklus felénél történt, nem volt hatással a későbbi eredményeire.

1996-ban Atlantában, valamint négy év múlva Sydneyben három-három elsőséget szerzett, valamennyit a gyors- vagy a vegyes váltókkal. Nyolc aranyával a valaha volt legeredményesebb női úszónak számít az olimpiák történetében.

Bár kitűnő úszó volt, az egyéni számok valahogyan nem mentek neki, mentálisan nem volt topon.

Rá kellett jönnie, hogy igazából akkor érzi jól magát, ha egy csapat részese lehet.

Azóta Thompson eltávolodott a sportágától, jelenleg aneszteziológusként dolgozik egy portlandi kórházban.

Történt vele egy érdekes eset 2010 nyarán, de nem a munkájával kapcsolatban. Két férfi el akarta lopni a robogóját, ám Jenny mindkettejükkel felvette a harcot a járgányért, és le is győzte őket.

4. Matt Biondi (amerikai) – Fantasztikus adottságok

Olimpiai érmei: 8 arany, 2 ezüst, 1 bronz

Jenny Thompsonhoz hasonlóan Matt Biondi is igazi váltóember, de azzal a különbséggel, hogy Biondinak két egyéni számban (50 m és 100 m gyors) is összejött az arany 1984 és 1992 között.

Az úszás mellett a vízilabdába is belekóstolt, de miután kiderült, hogy igen jó adottságokkal rendelkezik a sprinttávokat illetően (kereken két méter magas), maradt az úszásnál.

A Los Angeles-i játékokon 1984-ben, mindössze 18 évesen meglepetésre bekerült a 4x100-as gyorsváltóba, amely aztán világcsúccsal aranyérmes lett. És ha már a rekordokról beszélünk: Biondi összesen 12 világcsúcsot állított fel pályafutása során. Biondi lett az első, aki 49 másodpercen belül teljesítette a 100 métert.

1988-ban volt igazán jó, Szöulban öt aranyat termelt. Ennek ellenére egyik legemlékezetesebb versenye a 100 méteres pillangó volt, amelyen a második lett a suriname-i Anthony Nesty mögött. Az utolsó két méter kezdetén még az élen haladt, de egy újabb tempó helyett úgy döntött, hogy inkább rácsúszik a falra. Hiba volt, Nestynek jobban kijött a benyúlás, és ő nyert.

Barcelonába is elment, és ha már ott volt, a 4x100-as gyors és vegyes váltóval is első lett.

Pályafutása befejezése után annyira el akart távolodni az úszástól, hogy szándékosan olyan iskolába ment matematikát (!) tanítani Hawaiin, ahol nem volt úszócsapat. Amikor motivációs beszédeket tart, mindig megemlíti: „Semmiben sem lehetsz biztos az életben. De te vagy az, aki formálhatod, irányíthatod."

5. Kristin Otto (keletnémet) – A dopping árnyékában

Olimpiai érmei: 6 arany, 0 ezüst, 0 bronz

Biztos bennem van a hiba, de Kristin Ottótól egyből a keletnémet doppinggyár jut eszembe, és elsősorban nem az, hogy hat aranyérmet szerzett Szöulban 1988-ban.

Nagyon könnyen elképzelhető, hogy ha országa nem bojkottálja az 1984-es játékokat, akkor tíz körül lenne olimpiai elsőségeinek száma. Igazán univerzális úszó volt, Szöulban, gyorson, pillangón és háton szerezte aranyait (Egerszegi Krisztina második lett mögötte 100 háton).

Már 23 évesen abbahagyta az úszást. Háromszor, 1984-ben, 1986-ban és 1988-ban az év női úszójának választották.

Ami a doppingügyet illeti: egy egykori keletnémet sportfunkcionárius, Thomas Köhler könyvet írt, amelyben részletesen ír arról, hogyan zajlott szervezetten, orvosilag ellenőrzötten a doppingolás országa sportéletében.

Kristin Otto sem tagadta igazán, hogy doppingolt. Csapattársa, Petra Schneider is mindent beismert, ő is nyíltan bevallotta, hogy tiltott szereket használva érte el eredményeit. Otto azt azért mindig megemlíti, hogy győzelmeiben nem a dopping volt minden, keményen kellett dolgozni is.

Kristin Otto jelenleg sportkommentátorként dolgozik egy német televíziónak.

6. Amy Van Dyken (amerikai) – Asztmásan lett világklasszis

Olimpiai érmei: 6 arany, 0 ezüsz, 0 bronz

Nem egyedüli eset az övé, de akkor is minden elismerést megérdemel. Gyerekkorában súlyos asztmával küszködött, orvosa javasolta, hogy kezdjen el úszni, hogy erősítse tüdejét és megelőzze a rohamokat.

Már 1992-ben Barcelonában, is indulni akart volna, de 50 méter gyorsan a negyedik lett a válogatón, vagyis éppen lemaradt a kvótáról. Négy évvel később Atlantában már megkérdőjelezhetetlenül ott volt a helye. És ha kijutott, emlékezetessé is tette olimpiai debütálását. Összesen 4 aranyérmet nyert, 50 gyorson, 100 pillangón, a 4x100-as gyorsváltó és a vegyes váltó tagjaként. Teljesítménye azért volt különleges, mert ezzel ő lett az első amerikai nő, aki egyetlen olimpián négy aranyérmet szerzett. Az év úszója, az év sportolója lett, de ez csak kettő a számtalan elismerésből, amiket abban az esztendőben kapott.

Edzett Sydneyre is, de felkészülését vállsérülése hátráltatta. Átesett jó néhány operáción, de felépült, és végül három számban is el tudott indult az ausztrálok olimpiáján. Két arannyal (50 gyors, 4x100 gyors váltó) tért haza.

Nem volt nyerő ötlet, amikor 2000-ben Sydneyben az 50 méter gyors egyik elődöntője előtt jó nagy adag vizet köpött riválisa a holland Inge de Bruijn pályájába. Ezzel jelezte, hogy megveti a doppingolókat, habár De Bruijn soha nem bukott meg tiltott szerekkel. Van Dykent is sokszor vizsgálták, de mindig sikerrel vette ezeket az akadályokat is.