Pávkovics Bence reméli, hogy hamarosan ismét tétmeccsen futballozhat (Fotó: Kovács Péter)

Hosszú idő után megoldódhat Pávkovics Bence helyzete – a hírek szerint a USL-ben (United Soccer League), vagyis az egyesült államokbeli második ligában folytatja pályafutását. A belső védő története nem mindennapi: legutóbb tavaly május 15-én lépett pályára az MTK–Debrecen (3–0) bajnokin, azóta viszont… Miután nem hosszabbított a Lokival, s szabaddá vált, senki sem gondolta, hogy nyolc hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy elkötelezze magát valamelyik klubhoz.

„Nehéz időszak van mögöttem – mondta lapunknak a 25 éves labdarúgó, aki korábban futballozott a Pécsi MFC, az Újpest FC és a Debreceni VSC színeiben, s eddigi 110 NB I-es mérkőzésén hat gólt szerzett. – Remélem, napokon belül rendeződik a helyzetem, s végre aláírhatok valahová. Amikor tavaly nyáron lejárt a megállapodásom a Lokival, azt hittem, gyorsan eldől, hol folytatom   , hiszen stabilan futballoztam a ­DVSC-ben, szerintem jól is ment a játék. Azt tűztem ki célként, hogy külföldre szerződjek, így időt kértem azoktól a kluboktól, amelyekkel itthon tárgyaltam. Ahogyan telt az idő, s nem sikerült légiósnak állnom – az okokat ennyi idő távlatából már nem feszegetném –, itthon is egyre inkább szűkültek a lehetőségeim. Nincs mit szépíteni, két szék között a pad alá estem.”

De nem zuhant magába, inkább fel­emelte a fejét, s nekilátott felkészülni a téli átigazolási időszakra.

„Legutóbb úgy tíz éve töltöttem el annyi időt egyvégtében szülővárosomban, Mohácson, mint az utóbbi hónapokban. Napi két edzésen vettem részt, délelőtt egyedül, délután a helyi csapatnál készültem. Jó erőben vagyok, a meccsek persze hiányoznak. S emellett besegítettem a családi vállalkozásban: lehet, sok futballistának derogál kétkezi munkát vállalni, de nekem sohasem volt az. Csirketelepet üzemeltetünk, naposcsibéket nevelünk és értékesítünk. A mai világban már szinte minden gépesített, így ez az ágazat is, de sok mindent kell intézni: papírmunka, vitaminokat beszerezni, de ha kellett, megfogtam a tápos zsákot és cipeltem. Pluszedzésnek is megtette… Jó érzés volt tapasztalni, milyen a futballon kívüli világ. Mert lássuk be, a játékosok ezt nem igazán ismerik, burokban, álomvilágban élünk. Ezután még inkább megbecsülöm a kenyerüket fizikai munkával kereső embereket. Büszke vagyok rá, hogy a két edzés mellett nem a playstationt nyomogattam, hanem segítettem a családomnak.”