Higgyünk a szemünknek! – Deák Zsigmond jegyzete
Amikor hallgatok néhány hazai Liverpool-rajongót, hogy ugyan minek kellett „nekik” szerződtetni Szoboszlai Dominikot, vagy olvasom a fanyalgó, számonkérő kommenteket, miért foglalkozik vele annyit a Nemzeti Sport, elkezdek hinni a magyar néplélek egyébként is sokat emlegetett pesszimista voltában. Bár ez igazából nem is pesszimizmus, inkább érthetetlen módon a szűkebb pátriánkhoz kapcsolódó, kishitűséggel vegyes rosszindulat… Aztán amikor megnézem a közösségi médiás aktivitás és az online kattintás adatait, no meg a kommentek elsöprő többségét, megnyugszom. Mennyivel könnyebb és jobb büszkének lenni! Egészen pontosan nem is a pozitív vélemények láttán nyugszom meg, hanem magukon a mérkőzéseken. Szoboszlai Dominik ugyanis, ne féljünk kimondani, egyre inkább világklasszis teljesítményt nyújt a nemzetközi labdarúgás jelenlegi legjobb formában lévő sztárklubjának kulcsembereként.
Persze ezt is lehet vitatni, de legfeljebb olyan alapon, ahogy a félrelépésen rajtakapott asszony támad vissza férjére azon melegében: „Most nekem hiszel, vagy a szemednek?” Javaslom, higgyünk a szemünknek, vagy legalább az adatoknak, esetleg az objektív szakvéleményeknek. Mind azt mondja, amit én az előbb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Szoboszlai mindig úgy fog játszani, mint legutóbb a Manchester City és a Newcastle elleni angol bajnoki rangadókon, amikor a legtöbb hiteles szakfórum a meccs legjobbjának választotta, ám a formáját a jelek szerint magas szinten tudta állandósítani. Persze messze az idény vége, s bár kezdem azt hinni, a Premier League-aranyat már nehéz lesz elveszíteni, azért a Ligakupa-címvédés sincs még meg, nem beszélve a nemzetközi trófeáról, a Bajnokok Ligájáról. Tudom, mindezeket nem egyedül honfitársunk nyerheti meg, hanem az egész csapat, s nem is csak tőle függ, hanem a társaitól is, ettől még enyhén szólva jobb, ha meccsről meccsre hozzáteszi a magáét, s nem a kispadon, ne adj’ Isten a betegszobában vár a sorára.
Utóbbi elkerülése már csak önös érdekből, a magyar válogatott miatt is fontos, mert pontosan tudjuk, már csak a korábbi tapasztalatok alapján is, mennyivel nehezebb lenne az idei fontos feladatokat a csapatkapitány nélkül, esetleg az ő gyengélkedése mellett megoldani. Nemhogy nehezebb, inkább lehetetlen. Szóval hajrá, Szobi, hajrá, Liverpool, hajrá, magyarok! Mindez szervesen összefügg, a szívünkben és a gyepen egyaránt.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
