Minimálbüntetés – Csinta Samu publicisztikája

Ha a nézők kirekesztő/becsmérlő/rasszista/xenofób tartalmú feliratokat jelenítenek meg vagy hasonló tartalmú rigmusokat skandálnak, illetve hasonló üzenetű viselkedésmódot mutatnak, a játékvezetőnek azonnal félbe kell szakítania a mérkőzést, a hangosbemondónak pedig a megnyilvánulások azonnali beszüntetésére kell felszólítania a közönséget. Ha az aktusok ismétlődnek, újra játékbeszüntetésnek és figyelemfelhívásnak kell következnie. Amennyiben ennek sincs eredménye, a játékvezetőnek le kell fújnia a mérkőzést, a vétkes szurkolótábor csapata pedig 3–0-val elveszíti a találkozót. Párhuzamosan 10–80 ezer lejes (keddi árfolyamon 712 ezer–5.7 millió forint) büntetéssel kell sújtani a kirekesztő szurkolótábor csapatát, ha pedig az elítélendő megnyilvánulásra akár egyazon meccsen többször is sor kerül, minden következő kihágás után az addig kumulált bírságot ötven százalékkal kell megfejelni. A 80 ezer lejes felső határ elérésekor a vétkes együttes nézők nélkül játszaná a következő hazai mérkőzését, minden „visszaesés” pedig hárompontos levonással járna. A 300 ezer lejes (21.4 millió forint) plafon áttörése a bajnokságból való kizárást vonná maga után. Ha a klubok képtelenek lesznek azonosítani a kihágások elkövetőit, a bírságokat értelemszerűen az egyesületnek kell kifizetnie.

Nagyjából ez a lényege annak a szabálymódosítási javaslatnak, amelyet kedden hoztak nyilvánosságra a két vezető székelyföldi futballklub elöljárói, illetve terjesztettek a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) illetékes fórumai elé. A tervezet minden korábbinál konkrétabb, illetve fájdalmasabb következményekkel terhelné azokat az egyesületeket, amelyek szurkolói az ellenfél származásának, bőrszínének vagy hasonló egyéb faji alapon való becsmérlésében vélik felfedezni a drukkolás lényegét. Anélkül, hogy alapos statisztikai vizsgálatnak vetnénk alá a módosítás utáni várható következményeket, megelőlegezhetjük: a keleti jó szomszéd lelátói hangulatát ismerve a román bajnokságban részt vevő csapatok száma hamarosan a jelenlegi harmadára-felére esne vissza. Ami természetesen illúzió, és nem is ez a cél.

Miközben szűnni nem akaró, időről időre előtérbe kerülő folyamatról van szó, természetesen konkrét kiváltó oka is van annak, hogy az FK Csíkszereda és a Sepsi OSK vezetői e lépésre szánták el magukat. A másodosztályban szereplő csíkiak nemrég a Steaua elleni bajnokin részesültek hasonló „vendégszeretetben” a katonaklub nemrég átadott, a jelek szerint csak külsőségeiben európai hangulatot árasztó vadonatúj arénájában. Néhány nappal később, az első liga negyedik fordulójában a sepsiszentgyörgyiek az eddig Viitorul néven futó constantai Farul otthonában voltak kénytelenek hosszasan hallgatni a „Kifelé a magyarokkal az országból!” című örökzöldet. A játékvezetővel egyetemben, aki hosszasan tépelődött, mielőtt megállította volna a játékot, hogy a hangosbemondó udvarias hangon jelezze a maroknyi hazai szurkolótábornak: illetlen dolgot művelnek. A szövetség ezúttal némileg feljebb srófolta a pillanatnyi rendszeresen 5000 lejes (356 ezer forintos) minimálbüntetés szintjén osztogatott bírságot, de hát Gheorghe Hagi klubjában minden bizonnyal az ezúttal kirótt 10 500 lejt (780 ezer forint) is mellény­zsebből fizetik ki.

De nemcsak ezért kell végre az asztalra csapni, hanem azért is, mert bebizonyosodott, hogy az illetékes európai fórumok ingerküszöbét ebben a műfajban sem érik el a romániai magyargyűlölet megnyilvánulásai. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője, Benkő Erika által az UEFA-hoz intézett panaszlevélre ugyanis vérlázító válasz érkezett. A szervezet integritásért és szabályozásért felelős igazgatója, Angelo Rigopoulos által szignált levélben a legmagasabb európai futballfórum változatlanul elítéli a rasszizmust, a diszkriminációt és az intoleranciát, aminek nincs helye a modern társadalmakban. Ugyanakkor késedelem nélkül – without delay... – közli, hogy mivel nemzeti bajnokságról van szó, az ügy nem tartozik az UEFA fegyelmi bizottságának jogi hatáskörébe.

Nem vonva ki magamat az ősrégi vicc – miszerint mindenről „az” jut eszembe, mint Mórickának – hatálya alól, bevallom, rögtön a közelmúlt néhány magyar vonzatú UEFA-intézkedése ugrott be. Például az idei labdarúgó Európa-bajnokság budapesti meccsein tanúsított szigor, amellyel néhány felelőtlen szurkoló amúgy nehezen kiszűrhető – maguk a francia labdarúgók sem hallották – rasszista bekiabálását kezelte. A jelenség persze nem patikamérlegén mérendő, egyetlen hasonló szónak sem szabadna elhangzania, a kettős vagy ki tudja hányas mérce alkalmazása viszont egyértelmű. Még akkor is, ha az Eb, egyértelműen UEFA-rendezvényként, a szervezet kompetenciájába tartozik. Ennek megfelelően a magyar válogatott soron következő két hazai, UEFA által szervezett mérkőzését biztosan csak a televízióban nézhetjük.

A következetességet támogató álláspontunk azonban rögvest megbicsaklik, amint eszünkbe jut a két évvel ezelőtti Universitatea Craiova–Honvéd Európa-liga-selejtező. Tudják, az, amelynek végeredményét az utolsó percek „háborús” körülményei ellenére sem „bántotta” az Európai Labdarúgó-szövetség illetékes bizottsága. Pedig az eset igencsak UEFA-rendezvényen történt. Hiába csengett még másnap is az északír játékvezető, Hunter füle a petárdák hangrobbanásától, döntésében – nem fújta le a mérkőzést – jelentősen közrejátszottak bizonyos életmentő reflexek. Főleg a csendőrség semmilyen kockázatot nem vállaló közreműködése ismeretében.

Aki most azt mondja, hogy a székelyföldi csapatok játékosait csak verbális erőszak fenyegeti, nem pedig életveszély, annak a helyzet alapos átgondolását javaslom. Mindannyiunknak pedig azt, hogy vegyük újra górcső alá: vajon milyen értékek és szempontok alapján kívánja szabályozni a kontinens futballjövőjét a nagy hatalmú fórum. Bár a futballhuliganizmus nem ország- és nemzetfüggő, a szurkolás mai kultúrája kétségkívül nyugatról származik, mint megannyi más „civilizációs” vívmány. A jelenlegi rigmusok, az eszköztár, a rituálék nagy része már évtizedekkel ezelőtt jelen volt a nagy európai stadionokban, onnan gyűrűzött felénk és még keletebbre, magyarosodott vagy románosodott el. A „hozzáadott” érték mértékét pedig az illető ország futballjának színvonala, eredményei, a helyi közösségi viszonyok hordozzák. No meg a helyi szakszövetség elkötelezettsége, szabály­érvényesítési hajlandósága és következetessége, amin jelentős mértékben múlik a játék biztonságossága.

Hogy bekerül-e – illetve milyen mértékben kerül be – a szabályzatba a székelyföldiek módosító javaslata, arra most a saját elkötelezettségemre való tekintettel sem fogadnék nagyon nagy tétben. A falakat persze addig érdemes ostromolni, míg legalább meg nem repednek. Egyelőre viszont szilárdan állnak, és ezt Razvan Burleanunak, az FRF elnökének legfrissebb álláspontja is igazolni látszik. A román labdarúgás első számú vezetője ugyanis még ott tart, hogy az érvényben lévő szabályok szerint kicsi a mozgásterük, a kiszabható szankciók ugyanis a hivatalos mérkőzésmegfigyelő jelentésétől függenek. Meg hogy a hatályos törvények értelmében szövetségük csak a klubokat büntetheti, márpedig az egyik megoldás az lenne, ha a törvényt úgy módosítanák, hogy a szurkolókat is bírságolni lehessen ilyen rendzavarások esetén, akár a stadionokból való kitiltással.

Nekem valahogy úgy tűnik, hogy miközben, talán akaratán kívül a „mit miért nem lehet” melletti érveket sorolta, igazából a követendő utat vázolta fel. A „csíkszeredai paktumba” foglaltak is segíthetnek az ügyön. A szőnyeg alá söprés gyakorlata elleni fájdalmas bizonyítékként pedig álljon örök mementóként: a mai angliai stadionfegyelem megteremtése emberéletekbe is került.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!