A Kisvárda magasan kiemelkedett a mezőnyből, a Barcika mindenkit meglepett – NB II-es idényértékelő

A KISVÁRDA MELLETT NAGY MEGLEPETÉSRE A KAZINCBARCIKA LETT A MÁSIK FELJUTÓ

Az őszi idényt a harmadik helyen fejezte be a KISVÁRDA, így talán kevesen várták, hogy a csapat ennyire magabiztosan harcolja ki a feljutást, sőt a bajnoki címet. Kétségtelen, tavasszal sokkal nyugodtabb volt a légkör a klub háza táján. Bár Révész Attilának ismét voltak hangzatos nyilatkozatai, a játékosokkal kapcsolatban nem lehetett már hallani problémákról, így a korábban a harmadosztályú tartalékok közé száműzött Bernardo Matic is visszatért az első csapathoz, és védő létére öt góllal segítette a gárdát a horvát futballista.

A kisvárdai együttes a bajnokságban 15 fordulón át volt veretlen, ebbe egy nyolcmeccses győzelmi sorozat is befért tavasszal, így aztán a 27. játéknapon biztossá vált, hogy a szabolcsiak egy idény után visszatérnek az élvonalba. A következő körben a bajnoki cím is eldőlt, pedig a véghajrára kicsit kiengedett a csapat – az utolsó négy bajnokiján nyeretlen maradt, három pontot gyűjtött –, de a vetélytársak is sok pontot elhullajtottak. Révész Attila a továbbiakban csak sportigazgató marad, Gerliczki Máté tölti majd be a vezetőedzői tisztséget, és nemcsak a kispadon, a keretben is lesznek változások az NB I-re. Nagy kérdés, meg tud-e ragadni újra az élvonalban a Kisvárda, az viszont biztató, hogy a másodosztályból egyértelműen felfelé lógott ki.

Történelmi bravúrt ért el a második helyen végző KAZINCBARCIKA, hiszen a borsodiak történetük során először feljutottak az élvonalba. A kék-sárgák 1982-ben és 1990-ben is már ott voltak az élvonalba jutás küszöbén, az NB I ajtaján azonban csak most, a Kisvárdán kiharcolt döntetlen után tudtak belépni. A Kazincbarcika a feljutó, második helyen kezdte a tavaszt, és a Csákvár legyőzése után rögtön az élre is állt. Bár az első helyet nem sokáig tartották meg Erős Gáborék, feljutást nem érő helyen mindössze egyszer – a 26. fordulóban, a Szegeden elszenvedett vereség után – álltak.

A tavaszi forma elmaradt az őszitől, hiszen a 2025-ben lejátszott találkozókat figyelembe véve a borsodiak mindössze csak a hatodik legjobb csapat voltak a másodosztályban, de a feljutás kiharcolását ez végül nem befolyásolta. A gyengébb tavaszi szereplés is mindössze a sok döntetlennek volt köszönhető, hiszen vereséget mindössze kétszer szenvedett a KBSC. A bajnokság során a borsodiak kapták a legkevesebb gólt (30) és ők lőtték a második legtöbbet (51), öt elszenvedett vereségük a legjobb mutató a mezőnyben. A KBSC egyik legjobbja Bódi Ádám volt, aki kilenc gólja mellett 15 gólpasszt osztott ki, míg a házi gólkirály Pethő Bence lett 11 góllal. Összességében, bár a kék-sárgák sikeréhez nagyban hozzájárult a Vasas bukdácsolása is, és elsőre meglepetésnek tűnik a feljutásuk, ha mélyen a számok mögé nézünk, már nem az. 

ÚJFENT CSALÓDÁST KELTETT A VASAS, A KOZÁRMISLENY SOKÁIG HARCBAN VOLT A FELJUTÁSÉRT

Ismét csalódást keltett teljesítményével a másodosztály szintjén „bombaerős” kerettel rendelkező VASAS, amely az előző idény után ismét csak a harmadik helyen végzett és lemaradt a feljutásról. Az angyalföldiek előtt tavasszal többször (legalább háromszor) is ott állt a lehetőség, hogy megelőzzék a Kazincbarcikát, azonban ez nem jött össze – a jó hazai mérleg erős kontrasztja volt a házon kívüli teljesítmény, hiszen idegenben nem ment a csapatnak, kikapott a Tatabánya, a Mezőkövesd, a BVSC és a Szentlőrinc vendégeként is (a sereghajtó Tatabánya összesen hat pontot vett el a bajnokságban a piros-kékektől…). A 30 bajnokin összesen 10 vereséget szenvedtek el – tehát a találkozók 33 százalékán alulmaradtak. A játék sem ment igazán, tavasszal csak kevés alkalommal nézett ki úgy a gárda futballja, mint amelyik az NB I-be igyekszik. Mindezek ellenére az utolsó fordulóban, a Honvéd elleni hazai találkozón valós feljutási reménye volt az együttesnek, de képtelen volt legyőzni a fővárosi riválist (2–2 lett a vége), így a Kisvárdán ikszelő Kazincbarcika lett a befutó. Pintér Attila tehát nem tudta feljuttatni a Vasast – bár egyelőre a klub hivatalosan nem jelentette be a korábbi szövetségi kapitány további sorsát, több utód is felmerült már, az egyik épp a Barcikát feljuttató Erős Gábor, aki távozott a meglepetéscsapattól.

A KOZÁRMISLENY az első helyen fordult a bajnokság második felére, és összességében az őszt is szép tavasz követte, ám az hamar látszódott, feljutás ebből nem lesz – persze ez nem is volt alapvetően cél, még ha a klub be is adta a licenckérelmet az NB I-re. A Baranya megyei gárda 2025-ben az első öt meccsén csak egy pontot szerzett, aztán zsinórban négy győzelmet aratott, s harcban volt a dobogóért. A hajrában ismét kicsit alábbhagyott a lendület, a 4. helyet azonban így sikerült megszerezni, így túlszárnyalta a tavalyi 5. helyét. Ezúttal is ki kell emelni Kirchner Krisztiánt, aki az előző idényben társgólkirály lett 18 találattal. Ettől egy góllal most elmaradt, így a második helyen végzett a gólvágók rangsorában, de rá is nagy szükség lesz, ha még előrébb akar végezni az együttes, amelyet meglepetéscsapatnak már nem is igazán lehet nevezni, hiszen nem először zárt a dobogó közelében.

Megőrizte őszi 5. helyét a SZENTLŐRINC, de olyan szempontból még túl is teljesítette azt a félszezont, hogy az akkori 22-höz 25 pontot pakolt hozzá tavasszal. Nem sokon múlt egyébként a 4. hely elérése sem, hiszen azonos pontszámmal végeztek a piros-feketék, mint a mislenyiek, és az utolsó fordulóban egymással játszottak a felek – a találkozó döntetlennel zárult, a szentlőrinci Nyári Patrik lábában maradt a győztes gól, aki büntetőt hibázott. A jó szereplésben nagy szerepe volt a tízmeccses veretlenségi sorozatnak, ami nem is olyan meglepő, ha azt nézzük, holtversenyben a második legkevesebb gólt (32) kapta az együttes, s a szerzett találatokban (44) is a legjobb ötben végzett. A házi gólkirály Tóth-Gábor Kristóf 11 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját, hátul pedig Gyurján Mártont (és persze a védelmet) dicséri, hogy tíz meccsen őrizte meg kapuját a kapott góltól.

REMEK TAVASZT PRODUKÁLT A HONVÉD, HULLÁMZÓ VOLT A SZEGED

Nem volt éppen biztonságos pozícióban a MEZŐKÖVESD télen, és nem is kezdte jól a tavaszt, hiszen az első négy meccséből hármat elveszített. Ezt azonban a Vasas háromgólos legyőzése követte, amely szinte „szárnyakat” adott a matyóföldieknek, hiszen a tavaszt hatmeccses veretlenségi sorozattal zárták, és nemcsak könnyen maradtak bent, hanem a mezőny első felében végeztek. A házi gólkirály a 11 találatot szerző Szalai József lett, akiért az élvonalból érdeklődnek, de tavasszal Cibla Flórián, Lőrinczy Attila és Varjas Zoltán is remek teljesítményt nyújtott.

Az élvonalba jutás ezúttal is csak álom maradt a hetedik helyen végző SZEGED-CSANÁD GA számára. A tavaszt már Alekszandar Jovics irányításával kezdték a Tisza-partiak, akiknek ezúttal még csak esélyük sem volt arra, hogy beleszóljanak a feljutásért vívott harcba. A kék-feketék szinte az egész tavaszt a hatodik helyen töltötték, pedig teljesítményüket hatalmas hullámzás jellemezte. Jovicsék hazai pályán parádés játékkal győzték le az élvonalba jutó Kazincbarcikát, de csúfos vereséget szenvedtek a nagy rivális Békéscsaba otthonában. A bajnokságot végül Budafokon győzelemmel zárta a Szeged, de kérdés, hogy mi lesz a következő szezonban a csapat sorsa – Jovics helyett Aczél Zoltán fogja irányítani az együttest.

Szinte teljesen megváltozott a BUDAPEST HONVÉD teljesítménye az őszi szezonhoz képest. Télen új edző, Feczkó Tamás vette át az akkor még sereghajtó csapat irányítását, és bár a rajt nem igazán sikerült (egygólos vereség otthon a Budafok ellen), a kispestiek az ezt követő nyolc bajnokiból hatot megnyertek és felzárkóztak a középmezőnyhöz. A kiesés szelét tehát gyorsan „elnyomták”, és a hajrában is csak a végül feljutó Kazincbarcikától kaptak ki, így a nyolcadik helyen zártak. A téli igazolások többségében jól sikerültek, különösen Kántor Kevin megszerzése bizonyult rendkívül jó döntésnek, hiszen a Svájcból érkezett támadó látványos gólokat szerzett, amelyekkel fontos pontokhoz juttatta együttesét. Feczkó a következő idényben is marad a Honvédnál, amelynek természetesen a bennmaradásnál akkor már komolyabb céljai lesznek.

A gyengébb kezdés (az első kilenc tavaszi bajnokin mindössze egy siker) után a Vasas elleni sikerrel magára talált a BVSC-ZUGLÓ, amely végül kényelmesen biztosította bennmaradását, s az utolsó hat bajnokin veretlen maradt. A zuglóiak játéka látványosabb is lett az őszinél (gólgazdagabb és izgalmasabb mérkőzéseket produkáltak), s a csapat játékosához, Kelemen Patrik nevéhez fűződik a teljes idény talán legnagyobb gólja; a támadó 45 méterről emelt április 21-én a Vasas kapujába a 93. percben, s ez a gól ráadásul három pontot ért! A sikeres szezon ellenére meglepő, hogy a hét első felében bejelentették, a vezetőedző Csábi József mégsem folytatja munkáját a zuglóiaknál.

NAGY HARC VOLT A BENNMARADÁSÉRT

Bár a tavasz elején a „szélsőségek” jellemezték a CSÁKVÁR teljesítményét (négy- és háromgólos idegenbeli győzelem a Gyirmót és a Békéscsaba vendégeként, négygólos hazai kudarc a Szentlőrinc ellen), majd pedig ezt egy rossz sorozat (négy vereség egymás után) követte, Tóth Balázs együttesének játéka ezt követően stabilizálódott. A fontos mérkőzéseket megnyerték a bajnoki hajrában; legyőzték a Kozármislenyt és az Ajkát, utóbbit idegenben, ezzel pedig biztossá tették a másodosztályú tagságukat. A csákváriak adták a gólkirályt a 18 gólos Nagy Zoárd személyében, akinek lejár a szerződése, s nyáron várhatóan élvonalbeli kérői is lesznek.

Nehéz tavaszon van túl a SOROKSÁR, amelyet sokáig a kiesés réme is fenyegetett. Az ősz végén a 7. helyen állt a fővárosi együttes, 2025-öt viszont úgy kezdte, hogy hét fordulón át nem tudott nyerni, s ekkor kieső helyen is tartózkodott. A sárga-feketék összekapták magukat, a következő négy találkozón nyolc pont gyűjtöttek, majd az utolsó előtti körben, a csákvári győzelmükkel bebiztosították bennmaradásukat. Rezgett a léc, egyrészt a borzasztó, második legrosszabb idegenbeli teljesítmény miatt (két győzelem, négy döntetlen, kilenc vereség), másrészt azért, mert a védelem nem állt a legstabilabb lábakon, csupán három gárda kapott több gólt, mint Lipcsei Péter csapata. Szerencséjükre elöl is jó volt a termés, ami nagyban köszönhető Lovrencsics Balázsnak, aki 14 góllal zárta az idényt, ráadásul ebből kilencet tavasszal szerzett, négyet az utolsó két mérkőzésen. A 11. helyezés összességében így is csalódás lehet, hiszen az elmúlt években rendre a felsőházban végzett a Soroksár.

Folyamatos hullámzás jellemezte a BUDAFOK tavaszát. A fővárosiak a 8. helyről indították a tavaszt, és rögtön kezdésként 2–1-es győzelmet arattak a tavaszra alaposan megerősített Honvéd otthonában. A bravúrosnak mondható kezdés után azonban valami megtört a piros-feketéknél, akik sorozatban hét mérkőzésen is vereséget szenvedtek, és március végén már csak egy pontra voltak a kiesést jelentő 15. helytől. Nem meglepő tehát, hogy váltás történt a vezetőedzői poszton, Nikházi Márkot Mészöly Géza váltotta a budafoki padon. Bár Mészöly vereséggel indított, végül öt veretlenül megvívott bajnoki után a dél-budaiak a vezetésével kiharcolták a bennmaradást. Lesz min változtatni a következő idényre, hiszen a fővárosiak a második legtöbb gólt kapták a bajnokságban és a 13 elszenvedett vereség is a harmadik legrosszabb az egész másodosztályban. A csapatot a továbbiakban is Mészöly Géza irányítja majd.

Hajszálon múlt, de megmenekült az AJKA. Hosszú út vezetett odáig, hogy az utolsó fordulóban, a Gyirmót elleni sikerrel dőlt csak el a csapat sorsa. Az őszi 12. hely után két vereséggel indította a gárda a tavaszt, ezért Schindler Szabolcs távozott a vezetőedzői székből, és Gaál Bálint asszisztensedző ült le ideiglenesen a kispadra, más kérdés, hogy az idény végéig „ott ragadt”. A folytatás rögtön két győzelmet hozott, majd a következő tíz találkozón csak egy sikert tudtak aratni a bakonyiak. Ennek részben a leggyengébb hazai mérleg volt az oka, a 15 otthoni meccsből csak hármat tudtak megnyerni a zöld-fehérek, illetve hétszer játszottak döntetlent. Következett az utolsó kör és a Gyirmót elleni ki-ki meccs, ahol az iksz is megfelelt az Ajkának. Az együttes végül egy hajrában lőtt góllal 1–0-ra nyert, a 13. helyen zárt, így nem kell a 2018–19-es idény után újra a harmadosztályban szerepelnie, azt követően, hogy két éve még bronzérmes volt az NB II-ben.

Az újoncok közül a BÉKÉSCSABA végig pengeélen táncolt a kiesés elleni harcban, de a viharsarkiak végül megőrizték másodosztályú tagságukat. A tavaszt a 14. helyen kezdték a lila-fehérek, akik voltak kilencedikek is, de a 24. forduló után már kieső helyen álltak. Kellettek a bravúrok Csató Sándor együttesétől, amelyek jöttek is. Az Előre hazai pályán legyőzte a nagy rivális Szegedet és pontot szerzett a bajnok Kisvárda ellen is, egy olyan mérkőzésen, amelyen az ellenfél az élvonalba jutását harcolta ki. A sorsdöntő összecsapás az utolsó előtti fordulóban jött el, amikor a Budafok látogatott a Kórház utcába – a csabaiak fordítottak, és győzelemmel biztosították be NB II-es tagságukat. Nem lehetnek azonban nyugodtak Békéscsabán, amennyiben a keretet nem sikerül megerősíteni, akkor a következő szezon sem lehet egyszerű a csapat számára.

A GYIRMÓT KÉPTELEN VOLT ÉLNI AZ ESÉLLYEL A HAJRÁBAN, ÉS KIESETT

Búcsúzott a másodosztálytól, miután a 15. helyen végzett a GYIRMÓT FC GYŐR. Erre aligha fogadtak túl sokan az idény előtt – az előző két évad 6. helye után, illetve azt követően, hogy a 9. forduló után még a tabella élén állt a csapat. Aztán elindult a lejtőn a kisalföldi gárda, a tavaszt már a 11. helyről várta, majd ugyan egy magabiztos sikerrel nyitott, ezt 11 nyeretlenül megvívott összecsapás követte. Közben a klub igyekezett menteni a menthetőt, Tamási Zsolt helyett Schindler Szabolcs ült le a kispadra április közepén, ám ez nem hozta meg a várva várt eredményt. Pedig az utolsó négy fordulóban otthon játszhattak a sárga-kékek – ekkor egy iksz után győzelem következett, majd az utolsó előtti körben kétgólos vezetés a Kozármisleny ellen… Mégis kikapott az együttes, de az Ajka elleni esetleges siker még így is bennmaradást ért volna, ám vereség lett a vége. A Gyirmót 2004-ben jutott fel az NB II-be, azóta kétszer járt az élvonalban is – legutóbb a 2021–2022-es idényben –, a következő szezont viszont a harmadosztályban kezdi meg.

Újoncként egyedül a TATABÁNYÁNAK nem sikerült megőriznie NB II-es tagságát. Bár ősszel jól kezdte a bajnokságot a Bányász, viszonylag korán, már a hetedik fordulóban kieső helyre csúszott, és onnantól kezdve csupán három olyan forduló volt, amikor nem ott állt. Gyürki Gergely vezetőedző bár az ősz végére kitűzött célt (kilenc pont megszerzése) nem teljesítette, mégis a csapat élén kezdhette az évet. Az első két tavaszi fordulóban elszenvedett vereség után a fiatal mesternek végül távoznia kellett. A helyét Klausz László vette át, aki a Vasas elleni hazai győzelem alkalmával debütált a padon. A fővárosiak elleni bravúr azonban nem lendített nagyot a tatabányaiakon, akik több mérkőzést is győztes állásból buktak el. A 17. forduló óta folyamatosan az utolsó helyen álló, a bajnokságban legkevesebb gólt szerző Bányász a következő szezont az NB III-ban kezdheti majd.