Röplabda: beérni lászik a szemléletváltás Békéscsabán

Úgy látszik, a májusi eső Békéscsabán valóban aranyat ér. Legalábbis azok után, hogy a helyi röplabdások lányok három egymást követő hét végén az U20-as, az U17-es és az U15-ös bajnoki címet is megszerezték, megalapozottan állíthatjuk: a BRSE-ben volt minek örülni ebben a hónapban.

– mondja Baran Ádám, a Békéscsabai Röplabda Sportegyesület elnöke az Utánpótlássportnak. – Szeretném az elején leszögezni, hogy a sikerek ellenére nálunk nincs semmiféle eredménykényszer az utánpótlásban. Az akadémiánkon dolgozó edzőkkel szemben egyetlen elvárást támasztunk, azt, hogy a felnőttcsapatunkba neveljenek játékosokat.

Nekünk Békéscsabán az a célunk, hogy olyan röplabdázókat neveljünk, akik felnőttkorukra nemzetközi viszonylatban is versenyképesek és eredményesek lehetnek.”

Eközben az elmúlt esztendőkben több fejlesztés is történt az egyesületnél. Öt évvel ezelőtt például modern, minden igényt kielégítő létesítményt adtak át az akadémistáknak, és az megteremtette az alapot a minőségi utánpótlás-nevelő munkához.

„Ez az épületkomplexum önmagában nem lenne elég, meg is kellett tölteni tartalommal. Büszke vagyok arra, hogy a humánerőforrás terén is nagyot léptünk előre, és sikerült kiváló szakemberekből álló edzői gárdát meg háttérstábot kialakítanunk.

Jóval nagyobb hangsúlyt kezdtünk fektetni a scoutingtevékenységre, az elitképzésre, és alapvetően szerettünk volna elmozdulni a mennyiségi helyett a minőségi utánpótlás-nevelés irányába. Persze, azzal is tisztában voltunk, hogy a fiataloknál eszközölt változások és befektetések nem máról holnapra térülnek meg és hoznak látványos eredményeket. Az is lehet, hogy csak évtizedes távlatban érik majd be a munka gyümölcse. Mi türelmesen vágtunk bele a munkába, és azt gondolom, még nagyon is az út elején járunk. Egyelőre az alapokat lefektettük, és ezen az ösvényen kell haladnunk tovább ahhoz, hogy nemzetközi mércével mérve is jó játékosokat tudjunk nevelni.

Ha nem csalnak az emlékeim, az elmúlt tíz-tizenöt évben egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy egy klub ilyen módon tarolni tudott volna. Ráadásul hozzátartozik a teljes képhez, hogy a rivális egyesületekhez képest mi jóval szerényebb büdzséből gazdálkodva értük el ezeket az eredményeket, hiszen nincsen sportiskolai vagy kiemelt sportegyesületi státuszunk. Célunk az államilag akkreditált akadémiai státusz elérése, hisszük azt, hogy ezzel hatalmas lendületet kapna a sportág. De akkor sem estünk kétségbe, amikor tavaly aranyérem nélkül zártunk az utánpótlás-sorozatokban, és a mostani három bajnoki cím után sem fogunk hátradőlni.

Hozzátette, azzal is azért érdemes tisztában lenni, hogy jelenleg a nemzetközi élvonal és a magyar valóság között óriási a szakadék, és Békéscsabán nem elégedhetnek meg azzal, hogy itthon jól szerepelnek.

„Valószínűleg nem leszek népszerű vele, de azt gondolom, ki kell mondani:

Éppen ezért mi nemcsak a saját sikerünkért dolgozunk, hanem általában a magyar női röplabdasport hosszú távú fejlesztése a küldetésünk. Persze az is biztos, ezen a téren még jócskán akad tennivalónk. Ha a nagyképet vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy további reformokra van még szükség ahhoz, hogy a hazai női szakág valóban képes legyen felzárkózni a topszinthez. Vallom azt, hogy nagyobb fokú központosításra lenne szükség a sportágunkban, ne pedig az legyen, hogy mindenhol különböző elképzelések mentén dolgoznak az utánpótlásban. Bízom benne, hogy a Magyar Röplabda Szövetség mielőbb élére áll annak a folyamatnak, hogy minden egyes klub megtalálja a szereplét és helyét a honi hierarchiában.

Ezzel muszáj valamit kezdenünk hosszú távon, nem engedheti meg magának azt a luxust a magyar röplabdasport, hogy hagyja elkallódni az értékeit.”

(Kiemelt kép forrása: BRSE)