„Természetesen a tizenharmadik hely nem tesz boldoggá, annál is inkább, mert maximalista vagyok. Összességében nem vagyok elégedett a csapat teljesítményével, aminek egyenes következménye ez a helyezés. Nagyon sok szakemberrel beszélgettem, mindegyik azt mondta, hogy egy NB III-ból feljutott csapatnál az első félév mindig nehéz, mondhatni, kritikus. A tavasszal szokott a teljesítmény úgy harminc-negyven százalékkal javulni. A játékosoknak ugyanis meg kell szokniuk az NB II iramát, az ott játszó játékosok magasabb képzettségét.
Valóban így van, az NB II-ben sokkal jobb a játékosállomány, mint egy osztállyal lejjebb, hiszen az ott játszó játékosok közül sokan az NB I-ben játszottak, aztán vagy kiöregedtek onnan, vagy nem fértek be az élvonalbeli csapatokba. Ráadásul nekem mindezt egy fiatal csapattal kellett elkezdenem, hiszen nálunk csak huszonkét év alatti játékosok játszanak, meccsenként maximum három túlkorossal kiegészítve."
