Zuhanyhíradó – Mohay Gábor publicisztikája

A FUTBALL CSAPATJÁTÉK, emberekkel, az együttélés történéseivel. Sok-sok vidám, az idők folyamán talán ki is színezett eseménnyel, ugratásokkal, amelyek az öregfiúk találkozóin óhatatlan sztorizgatások témái. A futballistákhoz közel kerülő újságíró pedig figyel, emlékeiben raktározza el a látottakat-hallottakat, és lehet, hogy évtizedek múltán, de mégiscsak napvilágot látnak korábban rejtett apróbb-nagyobb „stiklik”, kulisszatitkok. Az ország nyugati végeinek a jegyzőkönyvekből értelemszerűen kimaradó híreiből íme egy kisebb csokorra való – zuhanyhíradó gyanánt.

Az ötvenes évek végén a Győri Vasas ETO labdarúgóinak váltakozó eredményessége néha még NB II-t is jelentett, ám nagy szó volt, hogy a csapat többször is túrázott az NDK-ban. Télies hidegben, kemény ellenféllel szembeni mérkőzésen egy összecsapás nyomán Kuti Herbert, a győriek csatára a földön maradt, rövid időre elveszítette az eszméletét. Ölben vitték le a pályáról a nézőtéri első sorba: ott egyszer csak felpattant és futott a pálya felé. Mit tesz a véletlen, a labda éppen felé gurult, Kuti átvette és megindult – az ETO kapuja felé! Egy csel, két csel, már a tizenhatoson belül járt, ahol mit lehetett tenni, Kalmár II György, az ETO középhátvédje habozás nélkül buktatta játékostársát. A német játékvezető rövid kivárás után sípolt és a büntetőpontra mutatott. Arról már nem szól a fáma, hogy gól született-e a nem mindennapi tizenegyesből.

Az egyesület akkori tizenhét szakosztályának ügyeit még a vagongyáron belüli sportirodán intézték, ott ténykedett labdarúgó-pályafutása befejeztével a Sopronból származó Budai László. Egy ízben két diáklány érdeklődött, miként lehetne a kosarasokhoz jelentkezni, mire Budai elmagyarázta: kimennek a sporttelepre, megkeresik Tóth „Jagit”, de hangosan beszéljenek vele, mert a gondnok nagyot hall. Ezt követően felhívta a gondnokot, értesítette a két lány jöveteléről, majd figyelmeztette, hogy beszéljen hangosan, mert a lányok nagyot hallanak. A környék is összeszaladt, olyan kölcsönös ordítozással indult a „beszélgetés”, míg sikerült tisztázni a félreértést. 

A korszak győri társasági életének is központja volt az 1963-as félidényes bajnokcsapatban még szóhoz jutó Morvay Lajos, aki mellesleg kiválóan pingpongozott, a forradalom után Svájcban még bajnoki címet is szerzett. Egy latyakos, havas mosonmagyaróvári edzőmérkőzésen nagyon unta a játékot, kétszer is durva szabálytalanságot követett el. Odaszaladt hozzá a játékvezető, a későbbi sportorvos Szűcs Jenő édesapja, és így kiabált rá: „Ha én kibírom a végéig, te is kibírod. Azért sem állítalak ki!” A mindenki által Gusztinak becézett Morvay a pályafutása után a szocializmusban merőben szokatlan kisiparosi hivatást választott, redőnyöket gyártott, amelyeket eladásra az Alföldre szállított. Egy tanyán a gazda kifogással élt, mondván, a kínált redőnyökben csomót találni. Guszti feltalálta magát: „Na jó, azt nem kell külön kifizetni, benne van az árában!”

A pályán mindig fegyelmezett, a rá bízott csatárok őrzését kiválóan megoldó beállós, Máté János egyszer elfeledkezett magáról, és az Újpesti Dózsa elleni sikeres játék után a fürdőben a régi egyforma fapapucsok egyikében rálépett a mellette zuhanyozó Bene Ferenc lábára. A legendás csatár feljajdult: „Könyörgök, legalább itt hagyjál békében!” Az emlékezetes kupacsaták egyikén az AC Milan érkezett Győrbe, Kurt Hamrin, Giovanni Trapattoni, Karl-Heinz Schnellinger és társaik edzéshez kászálódtak le a régi stadion előtt a buszról, amikor megérkezett Győrfi László. Dongó segédmotorral hajtott kerékpárja elől ugráltak félre az otthon kocsicsodákat magukénak tudó profi vendégjátékosok. Másnap a lesipuskás győri csatár két gólt is szerzett, az olaszok egyike megjegyezte, hogy nekik is kellene néhány az ominózus járműből. A futballtörténelem egyik legfurcsább gólját a közelmúltban elhunyt győri támadó, Pénzes Mihály szerezte az éppen kilenc eltiltottját nélkülöző MTK ellen: kaput elkerülő lövéséből a labda a hálótartó vas mögött, a hálón kívül gurult végig, de Csernefalvy László gólt ítélt, a labdaszedők visszadobták a labdát Brünyi Bélának, a kapus pedig méregből berúgta a kapuba. A tiltakozó MTK-sok láttán a játékvezető visszafordult, de mivel a labda ott volt a hálóban, végleg megadta gólnak. 

Az akkori klubok nagy többsége élt azzal a lehetőséggel, hogy az elnökségébe tagként delegált egy-egy külső vállalati nagyfőnököt, akitől cserébe nyilván kedvezményeket lehetett kapni. Az ETO-nál országosan példának állított sportiskolai rendszert hoztak létre, egy elnökségi ülés a munka tartalmát vitatta meg, és a hozzászólók igyekezvén rövidíteni, ­sportiskola helyett inkább röviden, fonetikusan ejtve az SI kifejezést használták. A textilgyári vezérigazgató egy darabig hallgatta, majd fészkelődni kezdett, végül szót kért és sértődötten közölte, miért nem tudott róla, hogy az egyesületnek síszakosztálya is van?

Palotai Károlyt, az olimpiai bajnok játékost és világhírű játékvezetőt aligha kell bemutatni, a megyei sporthivatalban Havasréti Béláéval szomszédos irodában dolgozott. A két sportvezető köztudottan bensőséges baráti viszonyt ápolt, ami elbírta egymás „cukkolását”. Egy kupaszerda előtt Palotai a küldést várta, de ez alkalommal nem Madridba vagy Londonba szólt a jelölés, hanem a Partizani Tirana mérkőzésére. Havasréti Béla rögtön át is szólt: „Végre a nemzetközi szövetségben is rájöttek, hol a maga helye!” A válasz nem sokáig késett, legendás tudósítónk, Havasréti Béla akkurátusan bediktálta a hét hazai klub alkotta közép-dunántúli kerékpáros-körverseny végeredményét, ám telefonelhallás következtében a hatodik helyezett MÁV DAC helyett Málta jelent meg, Palotai fülig érő szájjal nyomban gratulált a nemzetközivé avanzsáló rendezvényhez. Az éppen nyugdíjba vonuló Lakat Károly dr. is meglátogatta őket, lementek egy pohár borra a közeli nyúli borozóba, ahol a Tanár úr a törzsközönséghez fordulva felkiáltott: „Itt van velem két, a magyar futballt meghatározó ember. Az egyik Priskinből lett Palotai, a másik Czingerből Havasréti. No comment…” Akkoriban ugye, kevesebb cserelehetőségük volt a csapatoknak, nem tartott száz-száztíz percig egy mérkőzés, ezért Palotai Károly a fiatal játékvezetők felkészítőjén imigyen szólt a hallgatósághoz: „Uraim, a hosszabbítás két okból sem javasolt. Először is azt nem fizetik meg, másodszor pedig mindig akkor történnek a pályán a balhék…” 

A Verebes József utáni nehezedő időkben először Gellei Imre próbálta meg visszahozni az ETO-aranykorszakot, nem is a szakértelmével volt baj. A szögletrúgások hárítását gyakorolták edzésen, többször is rászólt a rosszul helyezkedő Rezi Lajosra, végül az utolsó figyelmeztetést követően leküldte a pályáról. A hátvéd lehorgasztott fejjel indult az öltözőbe, Gellei pedig felcsattant: „Lajos, az Isten szerelmére, legalább sértődj meg!” Bakos Antal „Blumi” mesélte a népszerű csatárról, Handel Györgyről, aki az MTK-ból igazolt Győrbe. „Képzeljétek – mondta az MTK-s intéző –, sétálok körbe az utolsó percekben a Hungária körúton szokásom szerint, amikor hallom ütemesen a kórust, hogy Handel Gyuri, Handel Gyuri, holott már lecserélték. Bemegyek az öltözőkhöz, hát Gyuri áll a tükör előtt, és kiabálja: Handel Gyuri…”

Végül két gyöngyszem a rendszerváltás utáni „vadkapitalista” időszakból, amikor Sopronban először köszönthettek NB I-es együttest, igaz, tiszavirágélettel. Kezdetben minden szépen indult, még pénz is volt, a vezetőségnek például egyforma piros zakót varrattak. Ezen ámult a Fáy utcai régi stadionba érkező soproni buszra kíváncsi szurkolói gyülekezet, amit érzékelvén megszólalt Németh Miklós, az EMDSZ SLC technikai vezetője: „Uraim, mi a zenekar tagjai vagyunk, a hangszereket a másik kocsival hozzák!”

Aztán elérkezett a kilátástalan anyagi gondok ideje, a kieséshez már közel Laczó István elnök egy nappal az akasztói mérkőzés előtt megvált Kiss László edzőtől. A Nemzeti Sport munkatársa felhívta az elnököt, hogy ki az edző, a rövid válasz így hangzott: „Hát a Garas!” Már Győrben is így szólították az akkori soproni pályaedzőt, Horváth Lászlót. Sportlapunkban aztán az jelent meg másnap, hogy a Sopron új edzője Garas László…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!