Bekő Balázs: Nem félek a kihívásoktól!

Rohan az idő... Bekő Balázst 2015-ben Kecskeméten látogattuk meg, a fiatal edzőgeneráció tagja volt akkoriban. A KTE élén ért el szép sikereket, a város főterének egyik teraszán üldögélve éppen kisfia születéséről beszélt. Zalán azóta elmúlt tízéves, a Fehérvár U11-es csapatának oszlopos tagja, nem mellékesen a közelmúltban élete egyik nagy vágya is teljesült, édesapjával eljutott a Camp Nou Stadionba.  „Zalán óriási Barcelona-szurkoló – lelkendezett Bekő Balázs. – Részt vettünk a szervezett stadiontúrán is, a múzeumban tátott szájjal nézegette az ereklyéket, az ajándékboltban meg kis túlzással mindent be akart pakolni a kosárba. Jutalomút volt ez az éves teljesítményéért. Kitalálta, hogy elmegy nyolcosztályos gimnáziumba, ezt is célul tűzte ki, és olyan szorgalmas volt, hogy fel is vették.”

Bekő Balázs büszke apuka, és miután az NB III-as Dorogtól a tavasszal távozott, ideje is van az olyan kiruccanásokra, mint a spanyolországi volt. De vajon hogyan viseli, hogy munka nélkül van?

  „Ideig-óráig még jó is, kitisztul az ember feje. Egyébként pedig ilyen a mi szakmánk, ezzel együtt kell élni. Olykor előfordulnak időszakok, amikor csapat nélkül vagyunk. Most annyiban különös a helyzetem, hogy idejét sem tudom, mikor fordult elő velem legutóbb, hogy júniusban nem tudtam még, hogyan, merre tovább… Bízom benne, hamarosan megtalál a megfelelő munka.”

A tréner addig is a pákozdi otthonuk közelében található tónál horgászik, rendszeresen fog nagyobb pontyokat is. Szeret egyedül üldögélni, beül a fából készült árnyékoló alá, és amíg várja a kapást, elmélkedik.

 „A minap éppen azon gondolkodtam, hogy a hosszú évek alatt vajon változott-e a futballról alkotott filozófiám vagy sem. Végül arra jutottam, hogy szinte semmit. Nyilván az ember fejlődik, halad a korral, de az alap, amit fiatal edzőként vallottam, szinte semmit sem változott. Mezey György­től annyi mindent lestem el a Videotonnál annak idején, ami kis túlzással egy életre elég muníció volt. Mióta eljöttem Dorogról, kiszellőztettem a fejemet, most már várom az újabb feladatot. Szeretem a kihívásokat, Tatabányán három év alatt a nulláról építettem fel egy csapatot. Amolyan futballromantikus vagyok. Hiszem, hogy a játékosok is szeretnének mindennap fejlődni, a fiatalok pedig még magasabb szintre jutni.”

Bekő Balázsnak a minap első NB I-es mérkőzése is eszébe jutott, játékosként az Újpest helyett végül a Tatabánya ellen debütált. Nem sérülés miatt, nem is taktikai húzásból, a benzináremelkedés miatt akkoriban – 1990 őszén – káosz alakult ki a fővárosban, a lila-fehérek így nem jutottak le Székesfehérvárra.

  „Több ezer taxis, fuvarozó lepte el Budapest utcáit – emlékezett vissza Bekő Balázs, a Videoton korábbi kiváló középpályása. – A blokád ideje alatt csak a tűzoltók, a mentők, valamint az országból kivonuló szovjet csapatok közlekedhettek zavartalanul, magánszemélyek és futballcsapatok nem…  Így maradt el életem első NB I-es mérkőzése. Tizennyolc múltam, Burcsa Győző szólt, hogy a hétvégén az Újpest elleni hazai meccsen életemben először pályára léphetek a felnőttek között, méghozzá kezdőként! Erre jött a taxisblokád, az egész hétvégi forduló elmaradt. Kis túlzással már szerelésben vártam a meccset az öltözőben, százszor levert a víz, amikor szóltak, nem lesz meccs.”     

Nem sokon múlt, hogy a közeljövőben Fehérváron valóban ne rendezzenek mérkőzéseket. A csapat NB I-es búcsúja után önkormányzati kézbe került a klub, Bekő Balázs is nehezen viselte az elmúlt időszakot.

 „Nem tagadom, engem is megvisel a klub körüli hercehurca. A mélyrepülésre még most sem tudok értelmes választ adni. A Vidi örök szerelem, itt lettem futballista, az első bajnokcsapat másodedzője, ezer szállal kötődöm a klubhoz. Ezt nem lehet csak úgy kiölni az emberből.”