Unortodox húzás – Bobory Balázs publicisztika
Alapvetően szimpatikus hozzáállásnak is tetszhet a Vasas vezetői részéről, hogy a bajnoki kudarcsorozat és a szakadék, azaz az NB II felé robogás közepette nemcsak az edzőben, Kondás Elemérben látják az egyetlen hibaforrást, hanem közösen vállalják a felelősséget – azt ugyanakkor nem tudjuk, hogy a labdarúgók is tiszta szívből magukba néztek-e...
Alapvetően szimpatikus hozzáállásnak is tetszhet a Vasas vezetői részéről, hogy a bajnoki kudarcsorozat és a szakadék, azaz az NB II felé robogás közepette nemcsak az edzőben, Kondás Elemérben látják az egyetlen hibaforrást, hanem közösen vállalják a felelősséget – azt ugyanakkor nem tudjuk, hogy a labdarúgók is tiszta szívből magukba néztek-e...
Ezzel együtt érdekes stratégia szerint haladnak most a piros-kékek, mert nemcsak az eredményesség, hanem a játék is vérszegénynek tűnik, és lassan tényleg csak Ózban vagy Harry Potterben bízhatnak, hogy jobbra forduljon a sorsuk, és megmeneküljenek a kieséstől.
Az angyalföldiek újoncként vágtak neki a bajnokságnak, azzal az edzővel, aki hányatott évek után visszavezette az élvonalba a csapatot, amelyet tehetőssége bőven kiemelt a második ligából. A Vasasnál szempont, hogy csak magyar játékosok szerepeljenek, az elképzelés viszont más, mint Kecskeméten vagy Pakson, ugyanis ebben a két klubban nem a legmagasabb polcról válogatnak, ha az átigazolási időszakban körülnéznek a piacon. Ellenben a fővárosiak az elmúlt években gólkirályokat, gólkirályjelölteket, válogatott futballistákat tudtak a első osztályól az NB II-es keretbe csábítani, és a rózsaszín jövőkép felvázolása mellett nyilván szép számokat is belefoglaltak a labdarúgók szerződésébe... Szóval Kuttor Attila a nevek alapján erős alakulattal vághatott neki a bajnokságnak, de nyernie nem sikerült. Az első hét fordulóban ötször játszott döntetlent, kétszer pedig kikapott csapatával, így miután júniusban feljutást ünnepelt az angyalföldiekkel, már szeptember első napjaiban útilaput kötöttek a talpára – így múlt el a világ dicsősége... Aztán jött az újabb csavar: Kuttor nem sokkal később a szintén a kiesés elől menekülő Mezőkövesd trénere lett – és még most is az, mert irányításával a matyóföldiek elindultak felfelé, jelenleg tíz ponttal járnak a Vasas előtt, és az utolsó előtti Honvédtól is négyre vannak, vagyis lényegesen jobb az esélyük a bennmaradásra.
No de térjünk vissza Angyalföldre, ahol az edzőcserét követően Kondás Elemér kezdett el nagy reményekkel dolgozni, aki legutóbbi magyar edzőként nyert bajnokságot (még 2014-ben, a Debrecen mestereként), azóta csak külföldi szakemberek örülhettek aranyéremnek az NB I-ben. Kondás a Lokinál remek futballistákkal dolgozott, akik addig is letettek már valamit az asztalra, így azt remélhették a Vasas vezetői, hogy a sok helyről verbuvált sereget egységessé gyúrja, háttérbe szorítja az egókat, és az együttes megcélozza azt a helyet, amely a nevek alapján elvárható tőle – ám az elmúlt 17 fordulóban csak három győzelmet aratott, és öt döntetlenre volt képes, a megszerzett 14 pont arányaiban nem sokkal jobb, mint Kuttor teljesítménye. A különbség annyi, hogy amíg az elődnél gyorsan elfogyott a türelem, és feledésbe merült az NB II-es bajnoki cím megszerzése, Kondás Elemér dolgozhat tovább, és ha minden igaz, immár bármi történik, végigviszi az idényt a Vasas élén.
Érdekes ez a szemlélet az angyalföldieknél, mert ahhoz képest, amennyit a csapatba invesztáltak a tulajdonosok az elmúlt években, túl drágának tetszik a valószínűsíthető kiesés, és nem úgy néz ki, hogy pálfordulás következne be a csapatnál. A vezetők úgy szerették volna felrázni az együttest a múlt héten, hogy kirakták a keretből Feczesin Róbertet, Radó Andrást és Márkvárt Dávidot, akik vélhetően hangadók voltak az öltözőben. Ám az ilyen játékosok eltávolítása nem biztos, hogy minden labdarúgót felszabadít, sőt lehet, hogy a többséget el is bizonytalanítja, és felvetődik a kérdés, ki lesz a következő? Arról ne is beszéljünk, ha az öltöző népe nem is ért egyet a szankciókkal, és inkább a bűnbaknak kikiáltott társak mellé áll – ha így van, biztos, hogy nincs magas szinten a morál. Ezzel együtt lehetőséghez jutnak a fiatalok, akik korábban kevesebb szerepet kaptak, ám rögtön élet-halál mérkőzéseken kellene meghatározó teljesítményt nyújtaniuk, és nem biztos, hogy egy ifjú számára ez a legjobb módja az élvonalbeli rutinszerzésnek.
Miután az angyalföldiek vasárnap ismét gyenge játékkal kaptak ki otthon a Pakstól, szinte mindenki biztos volt benne, hogy a vezetők megpróbálják megragadni az utolsó szalmaszálat, és új edzővel vágnak neki a bajnokság hajrájának – azonban a közvélemény általános megdöbbenésére kiálltak a tréner mellett, Kondás Elemér maradhatott.
A döntés legfontosabb üzenete valószínűleg az, hogy a Vasas vezetősége önkritikát gyakorolt. Belátta hibáit az elmúlt évek játékospolitikája, a csapat menedzselése kapcsán, elismerte, hogy az eddig meghozott intézkedések nem vezettek eredményre – vagyis nem Kondás Elemér határozta meg a stratégiát, vélhetően ő csak az alapján akarta vezetni a csapatot. Érdemben már nem lehet változtatni a játékoskereten, azzal kell főzni, ami van, a további szankciók pedig tényleg csak széteséshez vezetnének – így aztán a vezetőség a magyar gyakorlattal ellentétes, mondhatni unortodox döntést kockáztatott meg azzal, hogy nem változtat a kispadon.
Közben a riválisok szakvezetői posztján folyamatosan cserélődnek az emberek. A Fehérvár már a harmadik vezetőedzőt fogyasztja ebben az évadban, Újpesten éppen szerdán küldték el a szerb Milos Krusicsot, hogy „importálják” honfitársát, Nebojsa Vignjevicset, aki korábban szép éveket töltött a liláknál, és hisz a felmelegített töltött káposztában... A Honvédnál sem lehet nagyon követni a koncepciót, de tény, hogy Kispesten nem vonakodnak edzőt, játékost, takarítót, szertárost cserélni a bennmaradás érdekében. Mezőkövesden Kuttor áll a kormányrúdnál, és csapata stabilitását látva nehéz elképzelni, hogy búcsúra kényszerülne játékosaival.
Ha jobban belegondolunk, nagyon nehéz most megmondani, melyik klub esik ki az NB I-ből. Kilenc forduló van hátra, 27 pont szerezhető még, vagyis egyáltalán nem lehetetlen, hogy a Vasas elkapja a fonalat a megtisztulás, illetve az edző megerősítése után, és valahogy ledolgozza nyolcpontos hátrányát a még bent maradó helyen álló Újpesttel és Mol Fehérvárral szemben. Még az is lehet, hogy a nemrég dobogós álmokat szövögető Kisvárda is bajba kerül, vagy éppen a vasárnap a Ferencvárost legyőző ZTE kerül negatív spirálba. Egyvalami biztos, a legrosszabb eséllyel az angyalföldiek vágnak neki a célegyenesnek, és nemcsak azért, mert tetemes a hátrányuk, hanem mert nem látni rajtuk a tüzet, az elszántságot, a szenvedélyt, amellyel éppen csak nem harapnák el aktuális ellenfelük torkát, és mindenáron pontot, pontokat szereznének.
Kondásnak ezt a tüzet kellene csiholnia az öltözőben, és vélhetően ezen lesz a válogatott mérkőzések miatti szünet alatt. Hogy aztán mi jár a játékosok fejében, nem biztos, hogy ő és a vezetőség tudja, az viszont biztos, ha nem változik nagy mértékben a Vasas játékosainak mentalitása, még Óz vagy Harry Potter sem tud segíteni.
Még nagyobb baj lenne, ha kiderülne, ennyire képes a keret. Ebben az esetben feltehetnénk a kérdést, hogyan jutottak el a játékosok a válogatottig, a gólkirályi címig, a külföldi szerződésekig...
Néhány hét, és minden kiderül. Ha valahol, a Vasasnál tisztában vannak vele, hogy könnyű beragadni az NB II mocsarába, más a futball, más a stílus, és ha kiesnek, megint mindenki őket akarja megverni.
Ha pedig osztályváltás következik, óhatatlanul a stratégiának is változnia kell, és nem idősödő, „kipróbált” labdarúgókat kell szerződtetni. Persze ez akkor sem lenne rossz megoldás, ha mégis bent marad a csapat...
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
