Pakson is nyerni akar a csúcsdöntésre készülő Győr

Olcsó poén lenne azzal jönni, hogy nekik nyolc, elvégre dehogyis az.

Nem mindegy, hogy ismét győz-e a csapat vagy sem. Ugyanakkor a győriek Pakson egyről a kettőre, jobban mondva hétről a nyolcra jutnának, tudniillik még sosem nyertek – egy szezonban – egymás után nyolcszor. Összességében is csupán egyetlen alkalommal voltak képesek ilyen dicséretes sorozatra. Tavaly, amikor győzelemmel zárták a 2010–2011-es szezont, az újat pedig héttel kezdték. Most azonban nincs szünet, megszakítás s pihenő. Pintér Attila együttese zsinórban nyolcadszor gyűjtheti be a három pontot – és egyben új klubrekordot állíthat fel.

„Lassan már számon sem tudom tartani, hány és hány rekordot állíthattunk be vagy dönthettünk meg az idők során – mondta Szasa Sztevanovics, aki 2004 óta kapusa az ETO-nak. – Ám mindig azt mondom, mit sem érnek a számok, a statisztikák, mert csupán az a fontos, mit mutat az eredményjelző. Az emberek előbb-utóbb úgyis csak arra emlékeznek, győztél-e vagy sem. Így most, Pakson sem lehet más célunk, mint nyerni. Nem tegnap kezdtük a szakmát, tudjuk hát, hogy minden sorozat megszakad egyszer. Képtelenség minden mérkőzést megnyerni – az más kérdés persze, hogy mindig arra kell törekedni. A bajnokságban állítólag immár háromszáznyolcvanöt perce nem kaptam gólt. Én nem számoltam, megtették helyettem mások. Na de ha így van, nem lenne jó mondjuk ötszáz fölé menni?!”

Az más kérdés persze, hogy a Paks eddigi kilenc mérkőzéséből mindössze három összecsapáson nem szerzett gólt.

„Azt egy szóval sem állítottam, hogy könnyű lesz – hangsúlyozta a tapasztalt győri kapus –, de a sorozatos sikerek önbizalmat adtak a társaságnak. Tisztességesen felkészültünk a szombati mérkőzésre, tudjuk, melyek a hazaiak gyenge pontjai. Mindenkit feldob, hogy ott állunk a tabella elején. Azt ellenben egy pillanatra sem engedhetjük meg magunknak, hogy kieresszünk. Csak teljes odafigyeléssel és maximális koncentrációval nyerhetünk – mindenkinek a tudása legjavát kell tehát adnia. A tét cseppet sem hat ránk bénítólag, sőt!”

Tizenöt éve már, hogy a győriek ugyancsak hétmeccses győzelmi sorozatig jutottak. A zöld-fehérek játékosa volt anno Vayer Gábor, aki ezúttal paksiként igyekszik megakadályozni a maiakat abban, hogy a feledés homályába küldjék a régiek dicséretes teljesítményét és menetelését.

„Kétségtelen, hogy jól rajtoltunk – emlékezett a 35 esztendős támadó. – Te jó ég, tizenöt év eltelt azóta, s akárhogy is nézem, ez bizony nem kevés idő – már csak ezért sem érdemes az akkori és a mostani ETO-t összehasonlítani. Teljesen más játékerőt képviseltünk és teljesen más futballt is játszottunk, mint a maiak. A BVSC elleni nulla nulla szakította meg a sorozatunkat: az iksz annyira jó volt a fővárosiaknak, hogy csakis a védekezéssel törődtek. Mi ellenben rendületlenül mentünk előre, rohamoztunk, és nemegyszer mindent egy lapra tettünk fel. Gólokat s látványos játékot vártak tőlünk. Óriási csalódás volt a nulla nulla. A mai Győr rutinosan, megfontoltan futballozik: Pintér Attila csapata nem rohan fejjel a falnak, inkább kivár, és az első adandó alkalommal könyörtelenül lecsap. Azt gondolom, nekünk nem jó, hogy hét győztes mérkőzés után érkeznek Paksra a győriek, elvégre a játékosok rendkívül motiváltak. Hajtja őket a vágy, hogy be akarják húzni a nyolcadikat is.”

Csakhogy a paksiak labdarúgója szeretné, ha nem (most) nyílna új fejezet az ETO históriás könyvében.

„Feljövőben vagyunk – reménykedett Vayer Gábor. – A győriek teljesen jogosan, megérdemelten vezetik a tabellát. De nem kell ám nagy dolgokra gondolni, hogyan szeretnénk őket megfogni. Ugyanazokat az erényeket kell mutatnunk, mint az előző fordulókban: igyekszünk zártan védekezni s emellett hatékonyan támadni. Nagyon sok, szinte minden a koncentráción múlik majd. Ha választani kell, nulla nulla helyett legyen inkább három három a vége – azt többre értékelnék a nézők.”

Kivéve persze a győriek.