A Haladásnak üres kapura sem ment a Kaposvár ellen

Rózsa Dániel kapusra nem lehetett panasz – a gólképtelenség miatt pedig a legkevésbé ő hibáztatható (Fotó: Havran Zoltán)

Kicsit laposan kezdődött a mérkőzés, de negyedóra elteltével alaposan felpörgött, és mindkét kapu előtt sorjáztak a – kimaradt – lehetőségek. A Kaposvár Oláh Lóránt és Jammeh Haruna gyorsaságára épített, nem is alaptalanul, mert a hosszú indítások és a szélen vezetett gyors akciók után olykor nehéz helyzetbe kerültek a hazai védők.

Az első nagy helyzet Oláh Lóránt előtt adódott, ám a támadó lövését Rózsa Dániel bravúrral hárította. A Haladás az addig is aktív Kenesei Krisztián helyzetével (a labda az oldalhálóba vágódott), majd Halmosi Péter bombájával (centikkel mellé) válaszolt.

Eközben azért el-elhallgatott a szombathelyi publikum, mert Balázs Benjáminék olykor meglepő könnyedséggel jutottak át a középpályán, Oláh újabb nagy helyzeténél viszont Rózsa ismét nagyot védett.

A félidő végén mindezek ellenére inkább Artner Tamás lehetett elégedetlenebb a gól nélküli állással, mert a Haladás két legnagyobb helyzete még hátra volt: mindkét akciónál ismét Kenesei volt a befejező, ám előbbi esetben Lubos Hajdúch nagy bravúrral szögletre mentett, míg utóbbinál a két lábával állította meg a labdát.

A második félidő eleje az első játékrész elejét idézte, azaz helyzetek nem igazán adódtak, inkább csak beadásokkal, mezőnyjátékkal és sok pontatlansággal múlt az idő. A hazaiaknál szünetben beállt Radó András, aki harcosságával, váratlan megoldásaival színt vitt a játékba, ám a játszótársak lendülete mintha alábbhagyott volna.

A hajrában aztán mégis Radó lett a negatív hős, ugyanis – miután Pedro piros lapja következtében jött a már-már „szokásos” Kaposvár-kiállítás – a Haladás emberelőnyben futballozva óriási helyzetet alakított ki, ám a 19 éves játékos az üres kapu helyett az égbe bombázott az ötösről. Hogy az ifjú ne egyedül vigye el a „balhét”, a hosszabbítás utolsó percében Halmosi szinte lemásolta három méterről a „meccslabda” elpazarlását…

Így Haladás–Kaposvár 0–0, ami a helyzetek sokaságát és „minőségét” tekintve inkább meglepő, mint nem.