A Fradival vívott meccsek mindig rangadók

Még ki sem fújhatta magát a Debrecen a liverpooli BL-mérkőzés után, máris újabb rangadóra készül. Az évtized első felében nagy harcot vívott a Ferencvárossal a dobogós helyekért, olykor a bajnoki aranyért, és bár a Fradi az utóbbi három esztendőt a másodosztályban töltötte, találkozójuk töretlenül hatalmas érdeklődést kiváltó esemény. A debreceni Bernáth Csaba és az exdebreceni, ma ferencvárosi Ferenczi István többek között arról is beszél a vele készült interjúban, milyen reményekkel várja a fontos mérkőzést.

– Ott volt az Anfield Roadon, ráadásul csapatkapitány-helyettes, de csak a kispadon ülhetett.
– Természetesen jó lett volna játszani, de így hozta az élet – válaszolta Bernáth. – Nem panaszkodom, mert a szerda este így is örök élmény marad, a hangulat minket, a cseréket is magával ragadott. Az atmoszféra lenyűgözött, sohasem felejtem el azokat a perceket, amikor a Liverpool stadionjában a magyar Himnusz zúgott.

– A Fradi ellen már pályára léphet?
– Erre pontos választ csak edzőnk, Herczeg András adhat. De ha Bodnár Laci bokája nem jön rendbe, minden valószínűség szerint ott leszek a kezdőcsapatban, és bízom benne, hogy ismét győzünk.

– Ha a Ferencvárosról kérdezem, mi jut először az eszébe?
– Egy kellemetlen emlék. A Fradi egyszer itt, nálunk nyerte meg a bajnokságot kettő–nullás győzelemmel, az akkor nagyon fájt nekünk és a szurkolóknak is. Igaz, később visszaadtuk a kölcsönt, amikor az Üllői úton miattunk nem lettek aranyérmesek a zöldek. Ám ha mindent egybevetek, több olyan meccset játszottunk egymás ellen, amelyre szívesen gondolok vissza, mint amelyre nem.

– Egyetért, hogy a találkozónak a Loki az esélyese?
– Lényegében igen, de ez semmit sem jelent. Tévúton jár, aki azt hiszi, hogy simán nyerünk, merthogy az egyik újonc ellen játszunk. A Fradival vívott meccsek mindig rangadók, nem számít, melyikünk éppen hol áll a tabellán, milyen formát mutatott az előző fordulókban.

Bár a másodosztályban gólkirályi címet szerzett, az élvonalban még csak egyszer volt eredményes Ferenczi István, aki korábban a Debrecen csapatának is tagja volt.

– Most éppen milyen az öltözői hangulat?
– Maradjunk annyiban, nem ideális. A bajnoki bukdácsolás miatt a vébéselejtezőket megelőzően elég mély volt a letargia, feszültek, görcsösek voltunk az eredménytelenség következtében. Aztán a kéthetes szünet és az edzőnktől kapott ötnapos pihenő jótékonyan hatott, az örökrangadó megnyerése pedig érezhetően feledtette a társasággal a nehézségeket, és úgy tűnt, új lendületet kapunk.

– Amely mindössze a szerdai, MTK II elleni kupameccsig tartott ki…
– Saját magunkat ejtettük ki a sorozatból, és ez az óriási kudarc visszataszított bennünket a korábbi rossz lelkiállapotba. De nincs idő a siránkozásra, nincs értelme a sajnálkozásnak, rangadót vívunk vasárnap, és kötelességünk a jót keresni a Loki elleni bajnokiban.

– Éspedig?
– Kivételesen nehéz sorozat vár ránk, fordulóról fordulóra presztízscsaták, ki-ki meccsek jönnek, és ha sikerül megfelelően túljutni a DVSC, a Videoton, az Újpest és a Győr elleni találkozón, nemcsak gyűjtögetünk pontokat, hanem a riválisoktól veszünk el. Tehát végre kitehetjük az indexet, és elkezdhetünk előzgetni (…). Debreceni stadion ide, menetelő Loki oda, igyekszünk ráerőltetni akaratunkat a házigazdára, és szeretnénk megverni a bajnokot. Na látja, ez javítana az öltözői hangulaton.

AZ INTERJÚK TELJES SZÖVEGÉT A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJÁK.

A mérkőzésről élő, szöveges tudósítást olvashat az NSO-n!

DVSC–FTC 6–1 1998/99: a legnagyobb különbségű debreceni győzelem

2. félidő

 DVSC-FTC 0–1 2001/02: az utolsó Fradi-győzelem