Czvitkovics és Dombi trónra ültették a negyedik aranyát szerző Lokit

Egy győzelem szó szerint aranyat ér: ennek a sikernek reményében utazott Diósgyőrbe a DVSC-TEVA és a hajdúságiakat kísérő szurkolók.

A várakozáshoz képest az első félidőben nem erőltették meg túlzottan a csapatok: tulajdonképpen ziccer nélkül telt el az első játékrész.

A 7. percben Szakály hagyott ki egy nagyobbacska helyzetet, a hazaiaktól Honma próbálkozott, majd Rudolf gondolta úgy, hogy (távoli) lövésből lesz a gól – tévedett, mert ahhoz pontosabban kellett volna célozni…

A félidő végén még Honma és a labdával határozottan jó barátságot ápoló Vinicius dolgozott ki egy-egy lehetőséget, de maradt az iksz.

A második játékrészre maradt annak az eldöntése, hogy 1992 és 1993 után ismét „koronázóváros” lesz-e Diósgyőr (ekkor előbb a Ferencváros, majd a Kispest ünnepelhetett itt): a hazaiak egy centikkel elszálló csúsztatással nyitottak, a vendégek viszont góllal.

Kiss Zoltán passzolt Czvitkovics Péter elé, aki 19 méterről lőtt is, a labda pedig egy pattanás után a jobb oldali kapufát „megcsókolva” kikötött az alsó sarokban (0–1).

Az 50. percben aztán a hazai nézők nem hittek a szemüknek, a DVTK ugyanis óriási ziccert hibázott el: egy rossz felszabadító fejes után tiszta helyzetet alakítottak ki a fekete mezesek, de Tóth Mihály mellé lőtt. Sokkal könnyebb lett volna a hálóba találni…

A büntetés azonnali és kíméletlen volt: Vinicius centerezett jobbról, a védők nem bírtak felszabadítani, a hosszún érkező Czvitkovics pedig kapásból kilőtte a fölsőt, közelebb „lökdösve” a Lokit története negyedik bajnoki címéhez (0–2).

Az aranyéremosztást gyakorlati eszközökkel meghiúsítani kívánó diósgyőriek a 62. percben szépítettek, miután Kamber passza után Honma került lövőhelyzetbe, és kapásból ki is púpozta a hálót (1–2).

Húsz perccel a lefújás előtt aztán a Loki egyik „helyi legendája” gyakorlatilag eldöntött mindent: Dombi Tibor a jobb oldalon egy remek lövőcsellel elküldte emberét, majd jobbal, higgadtan kilőtte a hosszú alsót – a rutinos szélső alighanem karrierje egyik legfontosabb gólját szerezte (1–3).

Húsz perccel a vége előtt kétgólos hátrányból nem könnyű feladat a listavezető ellen felállni – a DVTK-nak sem sikerült (bár Balajti élete első élvonalbeli gólját szerezve még szépített), így a vendégszurkolók igen intenzív dobolással, Dombi- és csapatéltetéssel tölthették a hátralevő időt.

Jó okuk volt az ünneplésre: a kapu előtt határozottabb Lokit most nem bénította meg a tét, teljesen megérdemelten szerezte meg a három pontot – ezzel pedig a Soproni Liga 2008–2009-es bajnoki címét is. A hazaút és az éjszaka az ünneplésé – a siker pedig meglátjuk, mit ér a 2009–2010-es Bajnokok Ligája-kiírásban.