Sisa Tibor: Meglepődve hallottam, hogy igazoltunk egy szerb játékost

– Volt edzés szerdán?
– Volt – sóhajtott Sisa Tibor. – A szerb légiósok azonban nem öltöztek át, hiszen Dlusztus Imre ügyvezetővel tárgyaltak. Megtudtam, hogy a légiósok megállapodtak, és vagy szabadon igazolható játékosként távoznak, vagy eladják őket. Euloge Ahodikpe és Menyhárt Gergő már nincs velünk, úgy fest, a szerbekre sem számíthatok, most úgy számolom, hogy a hét eleji helyzethez képest legalább nyolc meghatározó játékossal kevesebben leszünk.

– A hírek arról szólnak, hogy Dlusztus Imre szerint Tóth Mihály is szabadon igazolható…
– Ez meglepetés: nekem erről mást mondott az ügyvezető. Bevallom, csak kapkodom a fejem, mert itt sajnos percről percre változik a helyzet. Ragaszkodtam Sebők Vilmoshoz, de ő már nincs itt, most Tóth Mihály lett a csapatkapitány, nagyon szeretném, ha ő itt lenne velünk a tavasszal. Ha őt is elengedik... Nem is tudom, hirtelen mit mondjak. Remélem, tévedek, de nekem néha az az érzésem, hogy aki kérni merészeli a járandóságát, annak kiteszik a szűrét. Szerdán meglepve hallottam, hogy igazoltunk egy Deszpot Viskovics nevű szerb játékost.

– No, akkor van pénz, lesznek új futballisták.
– Nem vagyok nagyon érzékeny, és úgy hiszem, meg lehet velem mindent beszélni, de maradjunk abban, hallottam már olyan futballklubról, amelynél az érkező játékosokról egyeztettek a vezetőedzővel. Még csak próbajátékra sem akartam senkit idehívni addig, amíg azoknak, akik végighajtották az őszt, tartoznak. Játékost igazolni szerintem arculcsapás azoknak, akiket én kitartásra, türelemre kértem. Tudja, ezek a srácok nem követelőznek, de nem is hülyék, a bizalmukat egyszer el lehet játszani, talán kétszer is, de egy idő után elegük van. És zokszó nélkül dolgoznak, de ha nem látják a megoldást, akkor előbb-utóbb bent maradnak az öltözőben, ha egyáltalán lejönnek edzésre.

– Amikor a december eleji Ligakupa-meccs előtt sztrájkolni akartak a futballisták, a kívülálló már sejthette, hogy valami nincs rendben.
– Egy Lenin-portréval is mászkálhatnék a hónom alatt, a Diósgyőrben eltöltött szűk három hónap alatt jelentős munkásmozgalmi karrierre tehettem volna szert, hiszen többszörös sztrájktörőnek becéznek…

– Milyen jó a kedve…
– Áh, inkább csak kínunkban nevetgélünk magunkon itt, az edzői szobában, a diósgyőri kapuslegendával, Veréb Györggyel. Éppenséggel napok óta nem alszom, és nem tudom, mit tehetnék ebben a helyzetben, a szituáció annyira elkeserítő. A Ligakupa-meccsen itt ültek a játékosok, és azt mondtam nekik: ezer ember vár kint az edzőpálya körül, akiknek annyi pénzük sincs, hogy karácsonyfát vegyenek, egyetlen szórakozásuk a DVTK futballja – miattuk menjünk ki a pályára. Öt nullára vertük meg a Bőcsöt, amely azért nem rossz csapat, de szerintem ezt mindenki tudja. A bajom az, hogy teljesen igazuk van a játékosoknak, amikor valamilyen formában jelezni akarják, hogy ez így nem mehet tovább.

A SISA TIBORRAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚ SZÖVEGÉT A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!