Czvitkovics gólja döntött

Nem mondhatni, hogy egymásnak estek volna a csapatok, ennek megfelelően inkább tapogatózó – de unalmasnak azért nem nevezhető – játékkal telt el az első negyedóra.

Leginkább a mezőnyben folyt a játék, egyik kapu sem forgott igazi veszélyben, bár Kanta és Czvitkovics helyzeténél Herbertnek is közbe kellett avatkozni, de valóban veszélyesnek ezek az akciók sem bizonyultak.

Később sem pörgött fel igazán a meccs, az első fél óra legnagyobb izgalmát Kulcsár óriási helyzete okozta, de lövése – centikkel ugyan – végül elkerülte Végh kapuját.

Az első félidőben a vendégcsapatnak több helyzete is volt, fiatal játékosai többször is megdolgoztatták a pécsiek védelmét.

A gól nélküli félidei döntetlen reális eredménynek tűnt az MTK minimális fölénye ellenére, hiszen a hazaiak sem játszottak alárendelt szerepet.

Talán ennek is köszönhető, hogy mind Keszei Ferenc, mind Garami József cserére szánta el magát a szünetben, hogy a frissen beállt játékosok kicsit aktívabbá varázsolják a játékot.

Az MTK-nak be is jött a váltás, hiszen az 57 percben sikerült gólra váltaniuk az addig meddőnek tűnő mezőnyfölényüket. A csereként beállt Németh remekül tálalt Czvitkovics elé, aki hét méterről védhetetlenül lőtt a kapu jobb oldalába.

Ezután a pécsi edző sorozatos cserékkel próbált pozitívan változtatni csapat játékán, mind kevesebb sikerrel.

Bár a játék továbbra sem volt unalmas, a legnagyobb eseményt a hazai szurkolók szolgáltatták, mikor a nyolcvanadik percben rövid ideig nacionalista rigmusaik miatt a játékvezető leállította, majd nem sokkal később tovább engedte a játékot.

Mindent összevetve a második félidőben is aktívabban játszó MTK támadói többször is átjátszották a kicsit indiszponáltan játszó hazai védelmet, így megérdemelten hozták el a három pontot Pécsről.