Veszélyes, de sikeres stratégiával játszott a Fehérvár

A látogatóknál egy új szerzemény debütálhatott, nevezetesen az Újpestről érkező Farkas Balázs. A négyszeres válogatott középpályásnak - csakúgy, mint a fehérvári fedezetsor többi tagjának - a nyitó percekben elsősorban a védekezéssel kellett törődnie, a Ferencváros ugyanis betolta a saját térfelére a piros-kékeket. E felbuzdulás persze a legkevésbé sem érte váratlanul a székesfehérváriakat, akik jól láthatóan gondosan megkomponálták a védekezésüket.

Az egy vonalban felsorakozó négy bekk előtt megerősített középpálya fogadta a ferencvárosiakat, míg elöl, a tűzvonalban csupán Sitku Illés tartózkodott - hozzá csatlakozott jobbról Magasföldi József, a balszárnyról pedig Györök Tamás (feltéve persze, ha a korábban a Fradiban is futballozó Sitku Illés levegőhöz és a labdához jutott, a nyomasztó létszámfölényben lévő hazai hátvédek mellett).

Az első ziccer ezzel együtt az FC Fehérvár előtt adódott: a Minszkkel vívott csaták fényében talán mondani sem kell, hogy egy szabadrúgásnál figyelték érdeklődve a Fradi védői a labda röppályáját, nagy szerencséjükre azonban Horváth Gábor eltévesztette a célt. Az FTC labdabirtoklási fölénye ellenére tudatosabbnak tűnt a látogatók futballja; hazai oldalról alighanem a kulcsszereplőknek remélt Rósa Dénesnek, Lipcsei Péternek és Tőzsér Dánielnek kellett volna többet hozzátennie a meccshez, hogy markánsabban körvonalazódhasson a mágnestáblánál bizonyosan gondosan kidolgozott zöld-fehér szakmai forgatókönyv.

A Ferencváros izzadságos futballjának tulajdonképpen nem is lehetett más a következménye, mint hogy az áldozatára türelemmel váró Fehérvár lecsapott, s a zöldek hátsó alakzatának lényegében menetrendszerű csődjét kihasználva előnyt szerzett.

A szünetben két poszton váltott László Csaba, aki a két új igazolástól, Erős Gábortól és Jovánczai Zoltántól remélt fordulatot a csata menetében. Nos, egy sebességfokozattal kétségkívül magasabb tempóra váltott a Fradi, Rósa Dénes elrontott ziccere és Budovinszky Krisztián ígéretes fejese jelezte is a harci kedvet, ám a stabil góllövőt a jelek szerint továbbra is lámpással kell keresni az Üllői úton. A fülledt melegben a fehérváriak már annyira sem erőltették az akciózást, mint az első negyvenöt percben, önveszélyesnek tűnő stratégiájuk azonban végül őket igazolta.

A ferencvárosiak tudniillik képtelenek voltak élni azzal a lehetőséggel, hogy gyakorlatilag folyamatosan támadhattak, mert a többségüknek csak időnként ötlött az eszébe, hogy - alapesetben - lövésből születik a gól. Tény persze az is, hogyha végre összejött egy életrevaló kísérlet, akkor Daniel Tudor vigyázta rendíthetetlen őrzőként az FC Fehérvár kapuját.
S ezen az estén ennyi éppen elég volt a három pont begyűjtéséhez… ---- M ---- S