Elégedett a kispestiek edzője

- Miért ilyen elégedett?
- Azért, mert ha nem is tartottam a mérkőzéstől, azt kíváncsian vártam, hogy egy hónapnyi közös munka után, mire leszünk képesek - utalt arra a némi edzői rutinra a Brescia második számú szakvezetőjeként már szert tevő Aldo Dolcetti, hogy jóra és rosszra egyaránt felkészülve vágott neki a találkozónak. - Bár a játékunk időnként elmaradt az általam remélttől, az boldoggá tett, hogy amit kértem a fiúktól, azt végrehajtották. Vagyis egymásért küzdve, igazi csapatot alkottak - és erre már lehet építeni!
- Csak éppen hiába a nagy akarás, ha nem nyer a csapata…
- Nos, azt nem állítom, hogy ezzel a mentalitással megnyerjük az összes meccsünket, ám ha így állunk hozzá az előttünk álló feladatokhoz, kivívhatjuk a drukkereink elismerését. Mint tettük azt Sopronban…
Aztán egy mosoly kíséretében megejtett kézfogás keretében az olasz szakember helyet cserélt Csank Jánossal. Aldo Dolcetti azt már nem hallotta, hogy a Sopron edzője a Honvéd dicséretével indított.

- Ön szerint is harcos csapat a Honvéd?
- Sejtettem, hogy amíg a kispesti fiatalok erővel bírják, addig kellemetlen ellenfelek lesznek, és ez a gyanúm be is igazolódott - mondta Csank János. - Kiderült továbbá az is, a Honvéd remekül felkészült belőlünk, tudván, hogy a szabadrúgásaink, szögleteink veszélyesek, alaposan felmagasította a védelmét. Fogalmazhatok úgy is: nem csupán a játékosok, hanem a szakmai stáb tagjai is elkövettek mindent, hogy ne nyerjünk - ez így is van rendjén…
- Nem szomorú amiatt, hogy hazai pályán nem nyertek?
- A győzelemnek azért jobban örültem volna… E helyütt Tóth Iván nevét meg kell említenem, ha már azt kérdi, miért kellett beérnünk egy ponttal, ugyanis a Honvéd kapusa bravúrosan védett. Ennek ellenére győzhettünk volna, csakhogy a kihagyott helyzeteken kívül az erőnléti problémánk is hátráltatott bennünket.
Ez utóbbi megjegyzéshez hozzátehetjük: a soproniaknak azért nem kell aggódniuk, nyilvánvaló, hogy ez a csapat lesz még jobb is.
Csank Jánost ismerve, fizikálisan mindenképpen…