Keményen küzdöttek a hazaiak

Ennek megfelelően útban Zalaegerszeg felé számos gépkocsiból lógott ki a "Bajnokcsapat!" feliratú sál, miként pirosba és fehérbe borult a ZTE-stadion környéke is a meccs előtti órában. Hogy Éger László dresszében söröztek, Igor Bogdanovicséban sütkéreztek, Sándor Tamáséban pedig vígan cigarettáztak, az nem tévesztett meg senkit, sőt, ahogy azt az egyik egerszegi járókelő megjegyezte: tessék, van, ahol divat mezt viselni. Igaz, három esztendeje ugyanígy volt ez Zala megyében is…

Azt ellenben felsorolni is bajos lenne, hány újdonsült aranyérmes nem húzhatott meccs-szerelést tegnap: a sérültek listájára pillantva bizony a Békéscsaba pályáján, azaz a Kórház utcában éreztük magunkat. Jellemző, hogy itt Böőr Zoltán tartott előadást a szintén harcképtelen zalaegerszegi kollégájának, Nagy Lajosnak a megfelelő rehabilitációról, ott Kerekes Zsombor strandpapucsban szórakoztatta a vendégszektor népét, amott meg Halmosi Péter beszélt arról, minden vágya, hogy válogatott legyen, ám begyulladt sarokcsontja miatt nemhogy futni, egyelőre sétálni is alig tud, imigyen a nemzeti együttessel való repülésről is lemondhat.

Ahogy az ilyenkor illik, a házigazdák vastapssal és jókívánságok halmazával fogadták az első helyezettet, ugyanakkor azt rögvest hozzátették: a "sok siker" nem a mára, a jövőre vonatkozik. A hatodik helyért és az ezzel párosuló prémiumért küzdő kék-fehérek nem is vártak sokat a komolyabb rohamokkal, percekkel azután, hogy felhangzott az "Éljen, éljen!", össztűz alá vették Sandro Tomic kapuját. A "lőgyakorlatban" különösen Koplárovics Béla járt az élen - némi pikantériát ad a dolognak, hogy a hírek szerint a középpályásra vevő lenne a DVSC (ki tudja, talán abban bíznak, hogy a Bajnokok Ligája selejtezőjében a Manchester Uniteddel kerülnek össze…). Bár később is rendületlenül próbálkoztak a házigazdák, gólt egyik kísérletük sem hozott, s mivel a debreceniek is megelégedtek a félidei nulla nullával, a gólok alkalmával begyújtandó pirotechnikai eszközök egyelőre a zsebes nadrágokban maradtak.

Mintha csak megéreztek volna valamit, a lokisták a szünet után azonnal bevetettek egy piros füstbombát, amelynek szerencsére nagyobb volt a füstje, mint a lángja, így azt mind a háromezer néző láthatta, hogy Szilágyi Sándor, a látogatók ügyvezetője átadja az őszt Debrecenben, a tavaszt Zalaegerszegen töltő Andorka Péternek a bajnoki aranyérmet (köztünk szólva: a támadó alighanem jobban járna, ha a prémiumot is onnan kapná…). Igor Bogdanovicsot viszont még nagyobb ünneplésben részesítették a piros-fehérekért szorítók, no igen, a csatár az 55. percben vezetést szerzett az idén utolérhetetlen DVSC-nek. Valaki eztán keltett feltűnést a lelátón azzal, hogy közölte: "…ha a Liverpoolnak nulla háromról ment, akkor nekünk nulla egyről is sikerülhet…" Nos, az illető akár jósdát is nyithatna; 23 perc sem telt bele, s nulla egyről kettő egyre jutott a ZTE.

A végéig maradt is a kettő egy, noha három egy éppúgy lehetett volna, mint kettő kettő. Ennek ellenére továbbra is jó volt debreceninek lenni, csakúgy, mint - ezen a csütörtökön - zalaegerszeginek…


---- P ---- &